Ha városi környezetben gondolunk az energiaipar fejlődésére, talán az elsők között ugranak be az úton-útfélen egyre nagyobb számban feltűnő elektromos autók, illetve a háztetőkön látható napkollektorok vagy napelemek. És bár való igaz, hogy ezek látványos és mindenki számára könnyen észrevehető újítások, a háttérben sokkal grandiózusabb változások zajlanak. Pánczél Andreával, a régió vezető energiaipari konferenciaszervező cégének, a White Paper Consultingnek ügyvezető igazgatójával, valamint az energiahírekkel foglalkozó CEENERGYNEWS angol nyelvű portál alapítójával, az energiaszektorban női munkavállalókat ösztönző non-profit szervezet, a Women in Energy Egyesület elnökével beszélgettünk a lehetséges irányokról.
Kiegyensúlyozott energiamix
„Mi lenne, ha csak egyetlen napig nem tudnánk tölteni a mobiltelefonjainkat, vagy akár az autóinkat? Most csak bedugjuk a falba, és minden eszközünk működik, de az emberek nem gondolnak bele, hogy ez korántsem evidencia. Valószínűleg nem is fognak, amíg nincs például egy jelentős áramszünet, amivel persze nem szeretnék ijesztgetni, de azt hiszem, sok mindenre csak egy-egy drasztikus élmény kapcsán döbbenünk rá” – hívja fel a figyelmet a veszélyekre Pánczél Andrea. Szerinte az igazi kihívás az áramfelhasználás folyamatos növekedése. Arra kell megoldást találni, hogyan lehet megújuló, fosszilis és nukleáris energiahordozókra, mellettük pedig akár bármilyen más, innovatív megoldásokra támaszkodva biztosítani, hogy ne omoljon dugába a rendszer, kiegyensúlyozottan álljon össze az energiamix, és ne legyen túlzottan meghatározó egyik energiaforrás sem.
Az talán senkit sem ér váratlanul, hogy az összes új technológia drága. Luxusdolog ma még például hidrogénautót vásárolni, hiszen a legfontosabb piacnak számító Koreában is csak párezer darabot adnak el belőle évente, itthon pedig egyetlen töltőállomás árválkodik a Linde Gáz budapesti telephelyén. Ugyancsak luxus komolyabb elektromos autót vásárolni, még ha a városokban szemmel látható is a kisebb, anyagilag elérhetőbb elektromos autók elterjedése. Arról se feledkezzünk meg, hogy bár hiába csökken a nagyfogyasztók energiaigénye (például egy húsz évvel ezelőtt gyártott hűtő minden bizonnyal több áramot fogyaszt, mint egy modern darab), valójában ma már sokkal-sokkal több elektromos eszköz vesz körül minket, mint pár évtizede. Családi mértékkel nézve nagyfogyasztónak számítanak a fűtésért, hűtésért és melegvíz-előállításért felelős berendezések, és ezek energiaigénye messze felülmúlja az aggkorú hűtőét.
Pánczél Andrea azonban arra is rámutat, hogy „nem a lakossági fogyasztás jelenti elsősorban a problémát, hanem a különböző nagyipari létesítmények. Természetesen számos okból jó, hogy új gyárak épülnek Magyarországon – például munkát adnak embereknek –, ugyanakkor ezeknek óriási az energiaintenzitása.” A beruházásokkor tehát az energia előteremtésének megvalósíthatóságát is mérlegelni kell.
A cikk folytatását keresd a Remind bookazine negyedik lapszámában!
Fotó: Pexels / Carly Zeiser
