A neved alapján azt gondolnánk, hogy családod már több generáció óta külföldön él. Valójában mikor költöztél Liechtensteinbe?
24 évvel ezelőtt költöztem ide, előtte két évig Zürichben éltem. Békés megyei születésű vagyok, 20 évesen hagytam el Magyarországot, az egyetemi tanulmányaimat már itt végeztem. Eredeti szakmám privát bankár specialista, de könyvelőként indultam el a pénzügyi pályán. Amikor elvégeztem a bankárképzést, akkor tört be a pénzügyi válság, s az élet úgy hozta, hogy elkezdtem bizalmi vagyonkezeléssel foglalkozni. Hamar kiderült, hogy van érzékem hozzá, nagyon megszerettem azt, amit csinálok.
A laikusok kedvéért meséld el, hogy mivel foglalkozik pontosan ez a szakma?
Ez a szakma a vagyonvédelemről szól, nagyobb magán- és családi vagyonok hosszútávú értékmegőrzésére, gyarapítására specializálódott különböző struktúrák, alapítványok formájában. Magyarországon 2008 óta létezik, Liechtensteinben már hatalmas múltja van. Mostanában nagy kereslet van iránta, mert egyfajta generációváltásnak nézünk elébe az üzleti világban, egyre több 60-65 éves üzletember van, aki hatalmas üzleti birodalmat épített fel, de a családjában nincs, aki tovább vigye. Az alapító nem szeretné, hogy a vagyon szétessen, vagy hogy a leszármazottjai eltékozolják élete fő művét, ezért még életében mindenről gondoskodni szeretne. Ha esetleg vele valami történik, a család ugyanolyan életszínvonalon tudjon élni és a vállalkozásai ugyanúgy működjenek tovább, mint az ő idejében.
Bár Vaduzban élsz, itt van az irodátok, gondolom az ügyfeleitek a világ különböző pontjairól keresnek meg titeket.
Ez így igaz, főleg a Covid-járvány óta egyre több megkeresésünk van. Sajnos elég sok rossz példát láttak az ügyfeleink, több cégtulajdonos halt meg a betegségben úgy, hogy például egymaga rendelkezett a bankszámla hozzáféréssel és a halála után az egész vállalkozása leállt. Ők nem akartak ilyen helyzetbe kerülni, ezért kerestek meg minket. A háborús helyzet, az infláció, a gazdasági válság is felénk tereli az ügyfeleket, Svájcban és Liechtensteinben biztonságban érzik magukat és a vagyonukat.
Te is jól érzed magad Liechtensteinben?
Szeretek itt dolgozni, de hiányzik Magyarország, éppen ezért gyakran hazalátogatok. Itt elég csendes az élet, egész Liechtensteinben összesen 40 ezer ember él, ha hiányzik a nagyvárosi impulzus, autóba ülök és egy óra alatt Zürichben vagyok, két óra alatt Münchenben, de Olaszország sincs olyan messze. Ugyanakkor nagyon jó itt a közbiztonság, amitől jól érzem magam, elő nem fordulhat, hogy valaki az utcán kicsavarja a kezedből a táskádat.
A munkádban mi az, amit a legjobban szeretsz?
A változatosság. A családi alapítvány felépítésétől kezdve a hétköznapi problémák kezelésén át a portfóliók átstrukturálásig sok mindennel foglalkozom. Persze a munkám nagy felelősséggel is jár, mivel minden ügyfélnél, akiket akviráltam, én is tanácstag vagyok az alapítványban. A döntéshozatalokban az én szavam is számít, nekem kell pontról pontra betartatnom az alapító akaratát, azt, ami céljából létrehozta az alapítványt.
Van személyes kapcsolatod az ügyfeleiddel, vagy mindent online intéztek?
Nagy híve vagyok a személyes kapcsolatoknak, mert csak így érezzük igazán egymás impulzusait. A bizalomépítés ott kezdődik, amikor először személyesen találkozol az ügyféllel, aki szeretné látni, hogy kivel van dolga. Talán azért, mert magabiztos vagyok és a beszélgetésünk során gyorsan kiderül, hogy értek a szakmámhoz, általában hamar kialakul bennük a bizalom irántam.
Belelátsz az ügyfeleid életébe, az ő érdekeiket képviseled. Előfordult már, hogy az együttműködésetek egy picivel túlnőtt a munkakapcsolaton és a család barátja lettél?
Szerintem egészséges a kellő távolságtartás az ügyfelekkel, annak, ha túl közel kerülsz hozzájuk, hátránya is lehet. De ez rájuk is vonatkozik. Ettől függetlenül vannak ügyfeleim, akikkel szorosabb a kapcsolatom, nem csak munkáról beszélgetünk.
Magyar nőként családi vagy baráti kapcsolatok nélkül Liechtensteinben ilyen pozícióba eljutni nem lehetett egyszerű. Hogyan kerültél a mostani munkahelyedre, a Legacon Treuhand Anstalt céghez?
Hat éve dolgozom ennél a cégnél, igazából ez a cég adta meg nekem először a lehetőséget, hogy kibontsam a szárnyaimat és messzebbre is repülhessek. Én nem itt nőtem fel, senki nem nyitogatta előttem a kapukat, mindig is csak magamra számíthattam. Ügyfelekkel érkeztem hozzájuk, ami jó belépőt jelentett. Lehetőséget adtak, hogy bizonyítsak, és én bizonyítottam. Ma már elég sok téren szabad kezem van, most kezd beérni az elmúlt évek kemény munkájának gyümölcse. Szép ügyfélkörrel rendelkezem, akik értékelik a munkámat.
Innen van tovább? Tíz év múlva hol látod magadat?
Nem tudom, tíz év múlva mi lesz, az biztos, hogy ebben a szakmában képzelem el magam. Nyitott vagyok arra, hogy egy saját vagyonkezelő irodát nyissak, de mivel az élet mindig tartogat meglepetéseket, ezért készen állok az előttem álló lehetőségekre és kihívásokra. Nem titok, ebben az üzleti szférában jól lehet keresni, viszont 120 százalékkal kell folyamatosan dolgozni. Imádok utazni, most kevesebb időm van erre. 56 évesen remélhetőleg jó formában leszek és a hobbijaimnak is élhetek majd.
Fotó: Marcel Hagen
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Csermely Ákossal készült interjúnkat!
