Sokan úgy érzik, csorbul a nőiességük. Vannak, akik nehezen élik meg, hogy nem lehet több gyermekük. A számos kellemetlen tünet mellett, a változókor a külsőnkön is nyomot hagy. A csökkenő hormontermelés miatt gyorsabban öregszik a bőr, hirtelen felcsúszik néhány pluszkiló, még akkor is, ha nem változtattunk az addig működő életmódunkon. Ráadásul ez egy hosszú, akár évtizedeken át is elhúzódó folyamat lehet.
Tünetek
A tünetek skálája nagyon széleskörű. A tudomány jelen állása szerint több mint 40 féle tünet jelentkezhet, melyek egyeseknél már a negyvenes éveikben felüthetik a fejüket. Az ismertebb hőhullámok és intenzív verejtékezésen túl ott vannak az olyan kevésbé ismert tünetek, mint az ízületi fájdalmak (főként váll és csipőfájdalom), heves szívdobogás, inszomnia, fülzúgás, egyensúlyvesztés, bizonytalanságérzet, kedélyingadozás, depresszió, szorongás, krónikus fáradtság, a kognitív funkciók romlása és a libidó csökkenése.
Előfordul, hogy az orvosok sem jönnek rá azonnal, miről is van szó. Ha például nem vagyunk tisztában a hormonális alapértékeinkkel, amiket jobb esetben a húszas éveinktől kell(ett volna) nyilvántartanunk, nem tudjuk mikor kezdenek ezek változni, miként, mikor és hogyan kezdjük őket pótolni, ha úgy döntünk.
Lehetőségek
Ma már szerencsére számos olyan természetes és gyógyszeres terápia, életmódpraktika is létezik, melyek segíthetnek könnyebben túlélni, megélni ezt az időszakot. Fontos megértenünk, hogy a (peri)menopauza nem csupán a nőket érintő, hanem össztársadalmi probléma, hiszen hatással van a közösségekre is, melyeknek a részei vagyunk. A családunk, a munkahelyi közösségünk, a baráti kapcsolataink mind érintettek ebben a kérdésben. Beszélgessünk, tájékozódjunk, kérdezzünk és főleg legyünk sokkal empatikusabbak magunkkal és egymással szemben is!
Egy nő életében a változókor egy nehéz, kihívásokkal teli időszak. Nem véletlen, hogy statisztikák szerint, a legtöbb nő 45-55 éves korábban kísérel meg öngyilkosságot. Ilyenkor átmenetileg megváltozhat a személyiségünk. Türelmetlenebbek, fáradékonyabbak lehetünk, esetleg elfelejtünk dolgokat, vagy nem fogadjuk olyan lelkesedéssel a párunk közeledését, mint azelőtt. Mindezt nem szándékosan tesszük, csak meg kell értenünk, el kell fogadnunk testünk megváltozott működését, ami bár nem könnyű, kellő tudatossággal lehetséges. Ha a környezetünk támogató, a túloldalon egy bölcsebb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb énünk vár majd, akire ezután csodás, élményekkel teli hosszú évtizedek várhatnak!
Fotó: Pexels / Anastasia Shuraeva
