Az elmúlt években sokféle szerepben beszélgettünk már, a modellkarrierről, az üzleti döntéseidről, a produceri munkádról. Most viszont a Magyar Filmszemle egyik szervezőjeként vagy az interjúalanyom. Néhány nappal az esemény előtt, hogyan érzed magad?
Normális esetben csak a Filmszemle után lélegezhetnék fel, én viszont már most megteszem. Egy ilyen esemény sikere alapvetően azon múlik, hányan akarnak részt venni benne: hány pályázat érkezik, hány alkotó érzi fontosnak, hogy megmutassa a munkáját. Ez most már kiderült: összesen 497 pályázat futott be, ami fantasztikus. Tíz kategóriában lehetett nevezni, idén zenei klipek is bekerültek a programba, ami növelte a jelentkezők számát, de ettől függetlenül minden kategóriában komoly volt az érdeklődés.
A tavalyi, első Filmszemléhez képest könnyebb vagy nehezebb volt a másodikat megszervezni?
Egyszerre volt nehezebb és megnyugtatóbb. Nehezebb azért, mert a tavalyi siker óriási nyomást jelentett: több mint húszezer látogatónk volt, nagyon nehéz ezt felülmúlni. Ugyanakkor megnyugtató is volt a szervezés, mert a tavalyi szponzoraink elégedettek voltak, idén pedig mindenki még nagyobb támogatással állt mellénk, sőt új partnereink is lettek. Ennek köszönhetően sikerült megtartani az ezer forintos jegyárat, ami a mai mozijegyárak mellett, nagyszerű eredmény.
A közel ötszáz nevezett filmből mindegyiket bemutatják?
Természetesen nem. Előzsűriket, szakmai előválogató zsűriket állítottunk fel, akik kiválasztották azokat az alkotásokat, amelyek közönség elé kerülnek. Lesznek versenyfilmek és információs vetítések is, de minden olyan filmnek biztosítunk helyet és időt, amelyet az előzsűri bemutatásra érdemesnek tartott.
Te mennyit láttál ezekből a filmekből?
Őszintén? Nem mindet. Pontosan ezért van szükség a szakmai zsűrikre. Nem is lennék képes minden műfajt megfelelően megítélni, például a kísérleti, a dokumentum- vagy animációs filmeket. Tavaly és idén is elsősorban a játékfilmes előzsűrizésben vettem részt, mert ehhez van valódi rálátásom. Az összes filmet végignézni egyébként lehetetlen lenne, ahhoz egy évre el kellene vonulni egy lakatlan szigetre.
Térjünk vissza a kezdetekhez: hogyan született meg a Filmszemle újraindításának ötlete?
Ez egy csapatmunka eredménye. Az alapötlet Muhi András fejéből pattant ki: 13 év kihagyás után úgy érezte, hogy a Filmszemle hiányzik a szakmának és a közönségnek is. Ő hívott be minket a projektbe: Csutak Tamást, Kovács Gábort, a férjemet, engem, valamint Liszka Tamást. Így alakult meg a szemletanács, amely a régi hagyományokra építve kezdte el újraépíteni a filmszemlét.
A Filmszemle a nyolcvanas-kilencvenes években a magyar kulturális élet egyik legmeghatározóbb eseménye volt, nagyon sokan nosztalgikus emlékekkel gondolnak rá. Lehet-e, kell-e egyáltalán ahhoz az időszakhoz hasonlítani a mostanit?
Lehet és kell is, hiszen ugyanazokra az alapokra építünk. Ugyanakkor ma más a helyzet: ez a filmszemle nem állami támogatásból valósul meg, a lehetőségeink végesek. A helyszín, a Corvin mozi kapacitása is behatárol minket. Idén a hatalmas érdeklődés miatt bevontuk az Inga Kultúrkávézót is, ahol szakmai beszélgetések, fórumok lesznek. Ez felszabadít vetítőtermeket, és több filmet tudunk bemutatni, ráadásul nem kell délelőtti vetítéseket tartani.
Változtak a filmfogyasztási szokások, ebben az új környezetben hogyan lehet a mozit életben tartani? Segít ebben egy filmszemle?
A Filmszemle semmivel nem helyettesíthető. A közösségi élmény kulcsfontosságú, különösen egy kulturális közösségi élmény. Fontos a szakmának, az alkotóknak, és a nézőknek is. Az alacsony jegyárak pedig lehetővé teszik, hogy diákok, nyugdíjasok, bárki több filmet is megnézhessen. Ez nem csak filmnézés, ez találkozás is.
Hogyan alakult a te viszonyod a filmvilághoz? Soha nem gondoltál színészi vagy rendezői pályára?
Bevallom, a színészet megérintett: az első nyilvános szereplésem Sándor Pál egyik filmjében, a Szeressétek Odor Emiliát! című filmben volt. Akkor javasolták, hogy jelentkezzek a Színművészetire, de már 18 évesen tudtam, hogy nincs meg hozzá a tehetségem. A rendezés pedig szóba sem jöhetett: rendező legyen az, akinek valódi mondanivalója van a világról. Nekem inkább véleményem van, a kettő nem ugyanaz.
A produceri munkában milyen erősségeid segítenek?
Az ember minél tájékozottabb, minél több dologról tud, több dolgot lát, annál inkább meg tud ítélni olyan kérdéseket, hogy mit érdemes és mit nem érdemes támogatni. Ez nem jelenti azt, hogy hibátlanul működik ez a szenzorom, de igyekszem minél alaposabban átgondolni, hogy mi mögé állunk oda. Rengeteg megkeresést kapunk, és nagyon sokan kiesnek a szűrőn, esetleg érdemtelenül. De hát ez egy ilyen szakma, nagyon izgalmas és vonzó, sokan szeretnének önmegvalósítani, megmutatni, mit tudnak. Az eddigi portfóliónkban nincs semmi szégyellnivaló.
Milyen érzés megélni a sikert egy-egy elkészült film után?
A sikert megélni mindig fantasztikus élmény. A legkisebb sikertől a legnagyobbig. A nagyon nagy sikerektől messze állunk, de sok-sok kis sikert megéltünk már. Lehet, hogy a közös projekt végére már nem vagyunk barátok az alkotókkal, mert egy film létrehozása nehéz, több évig tartó folyamat, de a kölcsönös tisztelet egymás iránt mindig megmarad.
Sokszor voltatok már külföldi filmfesztiválokon, díjátadókon, amelyek lehet, hogy egy kicsit másképp néznek ki, nagyobb a felhajtás. Van valami hasonlóság azért a Magyar Filmszemle és ezek között az események között?
Nagyon nagy különbség van egy fesztivál és egy filmszemle között, mert a fesztiválon eleve csak azokat a filmeket mutatják be, amelyek versenyben vannak valamilyen szekcióban. Mi arra törekszünk, mint Filmszemle, hogy a magyar filmgyártás utolsó évéről teljes keresztmetszetet tudjunk adni.
Tavaly is nagy volt az érdeklődés, idén is az lesz, sokan nem is jutnak be egyes vetítésekre. Szerinted minek köszönhető ez a hype?
Ez egy nagyon pozitív dolog, azt jelenti, hogy a Filmszemlét ugyanolyan érdeklődés övezi, mint ezelőtt 13 évvel, vagy 14 évvel, amikor a hagyomány megszakadt. De ne felejtsük el, hogy akkor a Filmszemlét a Kongresszusi Központban rendezték meg, ami sokkal nagyobb, de már akkor is voltak sértődések, hogy nem fért be mindenki. A Corvin mozi kapacitását nem lehet bővíteni, ugyanakkor nem szeretnénk más mozikba is kiszervezni a vetítéseket, mert akkor pont a közösségi élmény jellege veszne el.
A részletes program és minden információ elérhető a Magyar Filmszemle hivatalos felületén.
Fotó: Szente Lulu, Maday Hanna, Csikos Olivér
