Számtalan nő újévi fogadalma így hangzik: „Akkor holnaptól fogyókúrázom! De most még ezt az utolsó bejglit azért megeszem.” Sajnos az újévi fogadalmak közel 90 százaléka hamvában hal el, vagyis körülbelül egy hét után már feladják az emberek. És nem csak a fogyókúrát! Ennek legfőbb oka, hogy túl nagy elvárásokat állítanak maguk elé, ezért hamar elfogy a kitartásuk. Szerencsésebb lenne, ha apróbb lépésekkel próbálnánk meg elérni a céljainkat.
Bárhogy is legyen, mindenesetre a fogyás két legbiztosabb módszere még mindig ugyanaz: megfelelő étrend és megtanulni mértékkel enni, valamint fontos a mozgás is.
Itt és most nem fogok fogyókúrás recepteket és tuti tippeket megosztani, inkább maradok a saját szakterületemen. De egyet ne feledjünk: a stílus nem jelent feltétlenül karcsúságot!
A méret a lényeg! A méret a lényeg?
Az egyik legfontosabb alapszabály: mindig a megfelelő méretű ruhát vegyük meg. Ne arra alapozzunk, hogy majd belefogyunk, vagy ne adj isten belehízunk. A megfelelő méretet vegyük: ami nem túl szűk és nem túl bő, hanem kényelmes; jól érezzük magunkat benne. Nem úgy nézünk ki, mint egy húsvéti kötözött sonka és nem is úgy, mint egy árva gyerek, hanem mint egy felnőtt nő, aki tisztában van az adottságaival. Ha például két méret között vagyunk, akkor inkább a nagyobbat vegyük meg. Így akár még egy csomó bókot is begyűjthetünk a lezseren sikkes nadrágunkkal, mondván, hogy le vagyunk fogyva (optikai csalódás persze, de ez kit érdekel). És mennyivel jobb érzés, mint belepréselni magunkat az egy számmal kisebb nadrágba, amiben roppant kínos pillanatokat élhetünk át, amikor nyújtózunk egyet, és a nadrág dereka felett előbukkannak a karácsonyi eszem-iszom „utórezgései”. Ismerős, ugye?
Szóval, nem győzöm hangsúlyozni: vegyük a megfelelő méretet! A ruhaméretek pszichológiája egyébként is egy aknamező. Ugyanis nincs nemzetközileg elfogadott, egységes méretrendszer. Ezért van az, hogy az egyik üzletben a 36-os méretű ruha jó ránk, a másikban meg a 40-es. Azt szoktam mondani, hogy a méretjelzés csak egy címke, amit tulajdonképpen csak mi látunk. Sőt, akár ki is vághatjuk, miután megvettük a ruhát. Kit érdekel a méret, hiszen az csak egy szám! Sokkal fontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és abban, amit viselünk.
Túl szűk – túl bő
Ebben a kérdésben szerintem az egyensúly a legfontosabb. A képlet igazán egyszerű: ha bő felsőt szeretnénk felvenni, például egy oversize pulóvert, akkor egy szűkebb fazonú nadrágot válasszunk hozzá. Ha pedig egy most divatos bő nadrágra vágyunk, akkor ahhoz egy kicsit szűkebb fölsőt vegyünk fel. A szűk ruhadarabokkal sem árt óvatosan bánni, főleg világos színekben, ha csak nem vagyunk versenysúlyunknál. Úgyhogy, mielőtt ilyesmikbe préselnénk bele magunkat, nézzünk bele a tükörbe, és gyakoroljunk önkritikát! A megfelelő méretet vegyük fel!
Minden nő életében vannak olyan szakaszok, amikor nem elégedett az alakjával, mert hirtelen felszaladt pár kiló. Lehet ez a stressz miatt, szülés után, vagy éppen a menopauza időszakában is. Ilyenkor sem kell elkeseredni, mert mindenre van megoldás. Amíg sikerül visszatérni önmagunkhoz, vehetünk néhány „ápol és eltakar” típusú ruhadarabot, de azért ne essünk át a ló túloldalára, és ne egyből a Demis Russos típusú leplekre gondoljunk, mert azokkal épp ellenkező hatást érhetünk el: még nagyobbnak fogunk látszani. A finoman slankított, lezser vonalvezetésű, testesebb, vagyis nem vékony anyagokból készült szettek például nagyon praktikusak, elsősorban sötétebb színekben.
Vegyünk egy másik példát is: a lábunk térdtől lefelé nem változik, vagyis ezt továbbra is bátran megmutathatjuk a felszedett kilók számától függetlenül is. Egy szűkebb nadrág, egy puha, kámzsás, csípőt is takaró pulóverrel elég szexi tud lenni. Vagy ha valakinek szép a dekoltázsa és a melle, akkor bátran hangsúlyozza azt egy merészen V-kivágású fölsővel, és mindjárt átkerül a hangsúly a csípőről.
Mindig próbáljunk meg arra törekedni, hogy azt emeljük ki, arra helyezzük a hangsúlyt, amit szeretünk magunkon. Így könnyedén a feledés homályába veszhetnek a „nem szeretem” részletek.
Ne feledkezzünk meg a színek jótékony hatásáról sem. A sötét színek, mint a fekete, a sötétkék, a sötétszürke, a sötétbarna, vagy akár a mély zöld, vagy bordó is optikailag karcsúsítanak. Ellentétben a világos, vagy az élénk színekkel, mint a fehér, a nude, a piros, vagy a pink, amelyek nagyítanak. A nagy mintákkal is hasonló a helyzet: még nagyobbnak mutatnak minket, mint amekkorák vagyunk. Ki szeretné ezt? Ha pedig nem szeretnénk, hogy már messziről kiabáljon minden hibánk, akkor végképp el kell kerülni ezeket a világos színeket testhezálló formában. Csak egy icipici fantázia kell ahhoz, hogy mindenki elképzelje miről is beszélek, ugye?
Stílus és önbizalom
Ahogy az elején is írtam: a stílus nem a kilók számától függ. Bárki lehet stílusos, akárhány kilót is mutat a mérleg. Persze karcsúbban egyszerűbb – legalábbi sokan gondolják így.
A kilókkal való küszködés sok nő életét keseríti meg. De még rosszabb látni és hallani, hogy mennyi csinos nő mennyire elégedetlen önmagával és az adottságaival. Alaptalanul persze. Hiszen a legtöbb nő úgy szép, ahogy van, csak olyan elvárásoknak és ideáloknak próbálnak megfelelni, amiket az esetek többségében lehetetlen elérni. Önelfogadás, talán ez a kulcsszó. Vagyis, ha elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Vannak dolgok, amiket nem lehet megváltoztatni. Például, ha valakinek széles a csípője, az egy adottság, amin nem lehet változtatni, ezért sokkal szerencsésebb, ha ezt elfogadjuk és nem akarunk mindenáron küzdeni ellene. Az öltözködés pedig egy eszköz a kezünkben, amivel kihangsúlyozhatjuk mindazt, amit szeretünk magunkban, és elrejthetjük azt, amit kevésbé.
Egy apró ötlet: keressünk hozzánk hasonló alkatú hírességeket, akiknek tetszik a stílusa, és próbáljunk tőlük ellesni néhány ötletet, hiszen nekik mégiscsak profik segítenek megtalálni a legjobb megoldásokat.
Mindannyian mások vagyunk, és pontosan ez a sokszínűség tesz mindannyiunkat különlegessé. Mindenkit arra bíztatok, hogy fogadja el önmagát, változtasson azon, amin szeretne és amin lehetséges is, legyen kitartó és találja meg önmagát és a saját stílusát. Azt a stílust, amiben jól érzi magát és önmaga lehet!
Sose feledjük: A stílus belülről fakad.
Fotók: Miklóska Zoltán
Portré: Miklóska Panna Mína
