… és akkor útnak indulnak
A zarándokút hagyományosan vallási célú utazás, manapság viszont sokféle lehet a motiváció, lehet spirituális, önismereti, lehet a célunk egyszerűen egy fizikai és mentális kihívás teljesítése, hogy azzal kikerüljünk a megszokott mindennapjainkból. Az El Caminót például sokan járják végig anélkül, hogy vallásosak lennének. De mindemellett a vallásos jellegű zarándokutak is rendkívül népszerűek, sőt, vannak olyan zarándokhelyek, ahová egyre többen látogatnak el. Róma, Lourdes, Fatima, Csíksomlyó már évtizedek óta tömegeket vonz. A portugál Fatima, amely az egyik leglátogatottabb Mária-kegyhely, 2024-ben több mint 6 millió zarándokot fogadott, a csodaszámba menő gyógyulásokról leginkább ismert Lourdes-ba pedig évente 4-5 millió ember látogat el.
Az El Camino végállomásán, Santiago de Compostelán – ott található Szent Jakab apostol sírja – 2024-ben félmillió embert regisztráltak, akik teljesítették a zarándoklatot, de ennél valójában sokszor ennyien lehetnek azok, akik az út valamelyik szakaszát járták be (100 km-t minimum le kell gyalogolni ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy teljesítettük ezt a zarándokutat). Az út szimbolizálhatja a lezárást, az újrakezdést, az elengedést, a lassítást, kinek mit. Pont az az egyik legfontosabb jellemzője, hogy senki nem fogja firtatni, miért is vagyunk ott. Az El Camino etikája tiszteletre és csendre int. A hívő imádkozhat, a nem hívő hallgathat és gondolkodhat. A templom a hívőnek imahely, másnak csendes pihenőhely.
Különböző motivációk
„Sokakban ott van a spirituális vágy és a keresés, és az egyházak nem tudnak mindenkit megszólítani. Számos kérdés mocorog az emberben: miért is vagyok itt a földön, mi lesz velem, miért történt velem valami… és akkor útnak indulnak” – mondja Babos Gábor, a Pannon Pilgrim zarándoklat-szervező iroda munkatársa. Ő maga és a munkatársai világi emberek, de mindannyian rendszeres templomba járók. Náluk minden egyes út célja valamelyik katolikus kegyhely felkeresése, de vannak kulturálisabb útjaik is – a weboldalukon a vallási jelleg mértékét úgynevezett szentségfokmutató ikonnal jelzik. Vannak társasút jellegű és gyalogos zarándokútjaik is (utóbbinál a megérkezést követően hosszú gyaloglás veszi kezdetét, ez a lényegi része az útnak). „Cserkész előéletem van, az én szívem csücske a gyalogos zarándoklat” – mondja. A társasút jellegű utakat mindig kíséri egy magyar pap, ő magyar miséket mond a kegyhelyeken, gyóntat, és lehet csak úgy beszélgetni is vele.
Tapasztalatai szerint a társasút jellegű utakra többnyire régóta templomba járó, az imákat nagyon jól ismerő, az idősebb korosztályhoz tartozó nők utaznak. A gyalogos zarándoklatok közönsége más: oda sokszor nem is kifejezetten vallásos emberek jelentkeznek. „Aztán ugyanezek az emberek hálásak szoktak lenni, amikor imádkozunk egyet. Nem ezért jött, eleinte kínosnak is tűnhet számára, de mégis szép dolgok szoktak születni ebből” – meséli a szervező. Az utasaik között vannak magas pozícióban lévő vezetők is, akik már azért is hálásak, hogy előre megmondják nekik, mi a program és hová kell menni, nem nekik kell mindent megszervezni, és így valóban ki tudnak kapcsolódni. Összességében jóval több a női utasuk, tíz-tizenötször annyian utaznak velük, mint férfiak. Az egyedül érkezők között pedig gyakran barátságok szövődnek.
A zarándokutak pszichológiájáról még többet olvashatsz a Remind Bookazine tavaszi lapszámában.
Fotó: Getty Images
