Ezt egy életen át kell játszani – Ezért fontos a játék felnőttként is

Becsült olvasási idő: 2 perc

A játék és az életkor között szoros összefüggés van, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Általában természetesnek vesszük, hogy a gyerek sokat játszik, felnőttként viszont azt gondoljuk, hogy nekünk már nem járnak ezek a felhőtlen élmények. Pedig nemcsak járnak, de elengedhetetlenek is ahhoz, hogy később is derűsek és aktívak legyünk. Albert Natália írása.

hirdetés

Bár a játék szó leggyakrabban a parkban játszó gondtalan gyerekek képét idézi fel bennünk, valójában a játék a fizikai és mentális jóllétünk fenntartásának létfontosságú eleme, függetlenül attól, hogy 20, 40 évesek vagy 60 felettiek vagyunk. A játék leggyakrabban használt definíciója szerint „szabad cselekvés”, vagyis kényszer nélkül, a saját örömünkre veszünk részt valamiben, ami megmozgat bennünket szellemileg és/vagy fizikailag. Gyerekként ez természetes, felnőttként viszont mintha lemondanánk erről az élményről.

Problematikus kontra örömteli

„Élni nem szorgalmi munka és kötelező feladat, hanem örök játék. Ezt minden gyerek tudja, csak amikor felnő, elfelejti. Megkomolyodik. Én nem felejtettem el” – vallja a 88 éves Müller Péter drámaíró, dramaturg, aki előadásaiban, online beszélgetéseiben gyakran tér ki a játékosság megtartásának fontosságára. 2023-ban könyvet is írt Játék az életünk címmel. Ebben idézi fel édesanyja szavait, amelyek egész életét végigkísérték. „Élni, Mackókám, problematikus!… Ha így kérdezed, ez a válaszom!… Főleg akkor, ha annak tartod!… És úgy éled meg. Én az életet játéknak fogom fel, nem problémának!… És a legkedvesebb szerepem önmagam vagyok. De játszom a gondjaimmal is. Van benne sírás, veszekedés, üvöltözés, szerelem, válás, baj, háború, menekülés. De az Élet egy csodálatos játék, így éld meg. Ha tudod.”

Müller gyakran utal a híres shakespeare-i mondásra is, miszerint „színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”, ezt szerinte az életre értette az angol drámaíró.

Vagyis játsszuk el azt, akik valójában vagyunk, méghozzá örömből, mert ha valakit ehelyett az egója irányít, akkor felerősödnek a félelmek, szorongások.

„Anyám játékelmélete áthatotta egész lényemet. És abban a pillanatban, amikor megfeledkezem róla, elvesztem az életkedvemet, fáradt leszek, életunt, depressziós. Az életem megoldhatatlanul problematikus lesz” – írja könyvében. Ha viszont az életet nem gondok sorozataként, hanem játékként fogjuk fel, sokkal több kedvünk lesz hozzá, öröm és szabadságérzés jár át bennünket.

A teljes cikket megtalálod a Remind Bookazine tizedik lapszámában! Kattints, és szerezd be most!

Fotó: Polina Kuzovkova / Unsplash

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!