Hit, mélység, öntudat
A valódi hatás nem a mesterien beállított fotókon keresztül jön létre, és nem is a ChatGPT által fényesre csiszolt posztokon keresztül. De nem is attól, hogy hangosak és harsányak vagyunk a közösségi médiában.
Az igazi hatás egy sokkal mélyebb szinten születik meg. Ott, ahol az értékrended, a hited, a szakmaiságod, a mély gondolataid, a tapasztalataid és a belső meggyőződésed találkozik.
Munkám során sokféle énmárkaépítő-típussal találkozom. Van közöttük egy nagyon érdekes fajta, akinél kifejezetten nehéz áttörést elérni. Ő az, aki elkészíti a tartalmat „tankönyv szerint”: jó a szöveg, jó a kép, szakemberként nem találok benne kivetnivalót, ennek ellenére valami mégsem működik, mert valamiért nem tud áttörni a zajon. Valami hiányzik. Méghozzá a leglényegesebb összetevők: a hit, a mélység és a valódi öntudat – mindaz, ami végső soron a kapcsolódáshoz kellene.
Teljesítesz vagy kapcsolódsz?
Ó, ezen én magam is átmentem előadóként. Megrendeltek tőlem egy előadást, felmentem a színpadra, és teljesítettem. Ügyeltem arra, hogy jó legyen a mondanivaló, betartsam azokat a technikai szabályokat, amelyekre az előadó coachom felhívta a figyelmemet, tartalmas legyen a beszédem, jól nézzen ki a prezim, jól nézzek ki a színpadon, jó legyen a ruhám, a hajam. Végülis teljesítettem mindent.
Aztán néztem azokat az előadókat, akik megnevettették az embereket. Akiknél a közönségben mindenki ellazult. Akik vastapsot kaptak. Akik nem akartak megfelelni, jól kinézni, tökéletesnek mutatni magukat, és az egész közönség feloldódott a társaságukban. Mit csináltak másként? Mi volt a titkuk? A válasz egyszerű: ők kapcsolódtak, ellenben én „csak” szerepeltem. Bár én is teljesítettem és látszódtam, ők azonban hatással voltak az emberekre. Nézzük meg, mi a különbség a kettő között!
Jelenlét versus szereplés
Amikor teljesítesz, követed a szabályokat, betartod, amit tanítottak neked, akkor valójában szerepet játszol. Van egy kép a fejedben arról, hogy milyennek kell lenned. Például, hogy egy jó előadó hogyan beszél, hogyan kell kinéznie, milyen tempóban kell beszélnie, hol kell szünetet tartania, hol kell poént mondania. Ha mindezt tudod, akaratlanul is elkezdesz megfelelni ennek a szerepnek. Ilyenkor a figyelmed nagy része befelé irányul, és arra összpontosítasz, hogy jól végzed-e a feladatodat, hogy elég jó vagy-e, és, hogy mit gondolhatnak rólad az emberek. Ez a teljesítés állapota.
Amikor azonban valóban kapcsolódsz, akkor nem szerepet játszol, hanem jelen vagy. Nem azon gondolkodsz, hogy te hogyan látszol, hanem azon, hogy az emberek mit éreznek. Figyeled a reakciókat, a teret és a közönséget, és elkezdesz velük együtt létezni a pillanatban.
A közönség ezt azonnal megérzi, mert az emberek nem a tökéletes szereplést keresik, hanem az igazi jelenlétet.
Biztonsági játékos vagy
Vegyük például a közösségi médiás tartalomgyártást. Ha a „tankönyv szerint” elkészíted a tartalmat, vagyis jó a struktúra, jó a kép, jó a szöveg, akkor szakmailag korrekt, amit mondasz. De ha nem mondasz benne igazán erős véleményt, ha nem teszed bele a saját történetedet, ha nem vállalsz olyan állítást, ami megoszthat embereket, ha nem adod ki a belső világodat, hiába vagy tökéletes és a poszt hiába hibátlan szakmailag, mégsem hagy mély nyomot. Hogy miért? Mert a valódi hatás mindig egy kis kockázattal jár. Amikor kimondasz valamit, amit őszintén gondolsz, amikor vállalod a nézőpontodat, amikor látszik rajtad, hogy ez neked személyesen fontos, amikor nem akarod magad tökéletesnek mutatni, akkor történik meg a kapcsolódás. Mert az emberek nem a tökéletesen szerkesztett tartalmakhoz kapcsolódnak, hanem ahhoz, ahol érzik az embert a gondolat mögött.
Energia: bizonyítani vagy adni
A teljesítés mögött általában egy belső feszültség van. Az az érzés, hogy most bizonyítani kell. Bizonyítani, hogy értesz hozzá, hogy megérdemled a figyelmet, hogy jó vagy abban, amit csinálsz. Validációt akarsz kapni. Ilyenkor az energia nagy része magad körül, a saját teljesítményed, a saját megfelelésed körül forog.
Amikor viszont hatni akarsz, az energia iránya megváltozik. Nem megmutatni akarsz, hanem adni. Van egy gondolatod, amit szeretnél átadni. Van egy tapasztalatod, ami segíthet másoknak. Van egy ügyed, ami fontos neked. Amikor ebből a helyből beszélsz, az emberek ezt azonnal megérzik. A különbség nem a technikában, nem a szavakban, nem a prezentációban van, hanem az energiában.
Az egyik állapot azt mondja: „Nézzetek rám.” A másik azt mondja: „Szeretnék adni nektek valamit.”
Öntudat és önismeret hiánya
Az ideális metszéspont valahol ott van, ahol találkozik a szakmai mélység, és annak a képessége, hogy ezt meg is tudod mutatni a világnak. Amikor ez a két dolog egyensúlyban van, akkor születik meg az igazán erős énmárka: van mögötte valódi tudás, tapasztalat és mélység, illetve van bátorság és képesség arra, hogy ezt láthatóvá tedd.
A szakmai mélység azonban nem a semmiből jön. Valamiből táplálkozik. Pont azokból a belső iránytűkből, amelyekről az előző cikkeimben már írtam. Ezek az alábbiak:
• Érzelmi iránytű – mi az, ami lelkesít, ami energiát ad, és mi az, ami elvesz belőle
• Kíváncsiság – mi az, ami vonz, ami után kutatni akarsz
• A tehetség iránytűje – ahol az istenadta képességed van, ott jelennek meg a legnagyobb félelmeid és kishitűséged is
• A „túl sok” iránytűje – amiben túl soknak mondanak, az gyakran a szupererőd
• A felelősség iránytűje – mi az a dolog a szakmádban vagy iparágadban, amit szíved szerint megváltoztatnál
Amikor ezek a belső iránytűk elkezdenek összeállni, abból születik meg a szakmai mélység. A gondolatok, a tapasztalatok, a nézőpont. Az a belső világ, ami valódi tartalmat ad annak, amit képviselsz.
Amikor azonban elcsúszik az egyensúly, két szélsőséget látunk. Az egyik oldalon ott vannak a nagyon mély szakemberek, akik hatalmas tudással rendelkeznek, de nem tudják megmutatni magukat. A tudásuk csendben marad, és a világ alig lát belőle valamit.
A másik oldalon ott vannak azok, akik nagyon szeretnének szerepelni, látszani, jelen lenni, de nincs mögöttük valódi öntudat és szakmai mélység. Mindkettőre számtalan példát látunk.
Az igazi erő valahol a kettő metszéspontjában születik meg: amikor van mögötted valódi szakmai mélység, és van képességed arra is, hogy ezt megmutasd a világnak, akkor az ego és a szakértelem egy ideális ponton találkozik. Ekkor már nem harsány leszel, hanem ízléses, mert már nem bizonyítási kényszer és nem a validáció hajt.
Ne látszani akarj, hanem hatni! Eleganciával, méltósággal, mélységgel, valódi szakértelemmel.
