A kíváncsiság suttogó, néha üvöltő jelzései sokszor többet mondanak, mint bármilyen külső karriertanács. Tanuljunk meg tudatosan hallgatni rájuk…
Belső iránytű
Mindannyiunkban ott van egy nagyon erős iránytű, ami folyamatosan mutatja nekünk az utat. Merre mozduljunk, merre mélyüljünk, merre forduljunk. Ezt az iránytűt úgy hívják: kíváncsiság.
Az előző cikkemben egy nagyon egyszerű eszközről beszéltünk, ami nem más, mint az önmegfigyelés, vagyis annak a képessége, hogy megfigyeljük, milyen érzelmi reakcióink vannak különböző helyzetekben, amikor úgy érezzük, eljött az ideje, hogy újragondoljuk a karrierünket. A tanácsom egyszerű volt: figyeld meg, milyen tevékenységek töltenek fel energiával, és figyeld meg, mely dolgok húznak le. Most egy újabb belső iránytűt mutatok meg neked, a kíváncsiságodat.
A kíváncsiság mint önismereti eszköz
Még mindig az önmegfigyelést fogjuk gyakorolni, de most nem az érzelmi állapotunkat vesszük górcső alá, hanem egy másik állapotot: a kíváncsiságot.
Milyen szakmai könyveket olvasol a legszívesebben? Milyen előadásokat, podcastokat hallgatsz? Amikor nem kell sehova célirányosan készülnöd vagy kutatnod, hova kalandozol el, milyen területekre? Mi az, amit sosem kért tőled senki, mégis mindig szívesen képzed magad benne? Ha tanulsz valamit, mik azok a gondolatok, amiket mindig aláhúzol, mert végre úgy érzed, megtaláltad a puzzle egy elveszett darabkáját? Melyek azok a területek, amelyek egész életedben visszatértek hozzád – akkor is, ha valamilyen élethelyzet miatt egy időre félre kellett tenned őket?
Ezek a kérdések segíthetnek nagyobb területeket beazonosítani, de a kíváncsiság mint iránytű arra is tökéletes, hogy mélységet találjunk a saját szakmánkon belül.
Kíváncsiság a gyakorlatban
Amikor kipróbálsz valamit, figyeld meg, benned marad-e a kíváncsiság. Például a főnököd megkér, hogy vegyél részt egy új projektben. És valami azt súgja: „Ez érdekes, kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből.”
De honnan tudható, hogy ez csak egy múló fellángolás, vagy tényleg a lelked egy mélyebb rétege szól? Nagyon egyszerű: merülj el a tevékenységben, és figyeld meg, fennmarad-e a kíváncsiságod. Tartósan, hosszabb időn át, akkor is, amikor senki nem tartja a fejedhez a „határidőpisztolyt”.
És ha azt veszed észre, hogy egyre lelkesebb vagy, élvezed, sőt, beiratkozol egy tanfolyamra, könyvet veszel, előadásra mész, hogy még jobban megtanuld, az mindenképpen egy jel.
Amikor kipróbálsz valamit, és megmarad iránta a kíváncsiságod, a lelkesedésed, és még energiát is áldozol rá, akkor ott valami van. Akkor ott az iránytűd „megszólalt”.
Hogyan vitt mélyebbre a saját kíváncsiságom
A kíváncsiság nemcsak új területekre vihet, hanem mélységet is adhat annak a területnek, amiben már benne vagy. Hogy ez igazán érthető legyen, a legjobb lesz, ha megosztom a saját történetemet. Amikor elkezdtem énmárkaépítéssel foglalkozni, a fő hangsúly a közösségi médiában való kommunikáción volt. Néhány év után azonban volt egy kérdés, ami újra és újra visszhangzott bennem: miért van az, hogy egyik ügyfélnek ez megy, a másiknak meg nem? Mi a különbség köztük? Amikor lementem egy réteggel mélyebbre, rájöttem: mindez azért van, mert az egyik imádja azt, amit csinál, motivált benne, a másik pedig nem.
Arra is rájöttem, hogy az énmárkának köze van az életcélokhoz.
Aztán azt is felismertem, hogy egy másik elakadás az önfelvállalás. (Nos, ez a téma is megérdemel majd jó pár jövőbeli cikket.) Végül arra jöttem rá, hogy úgynevezett skillfejlesztést kell végeznünk, ha valakiből jó énmárkaépítőt akarunk faragni.
Így alakult ki a saját filozófiám az énmárkaépítésről, ami nem más, mint hogy valakinek a kommunikációja akkor lesz önazonos és sikeres, ha önismeretre épül, mert ekkor tudjuk igazán felvállalni magunkat.
A kíváncsiságom segített mélységet találni a saját szakmámon belül. Mert kíváncsi voltam: miért sikerül valami az egyik ügyfélnek, és miért nem sikerül a másiknak.
Engedd, hogy vezessen
A kíváncsiságod nem véletlen. És a kíváncsiságod egyedi. Egy iránytű, ami mutatja az utat, merre menj. Húz, vonz, mint egy mágnes. Te elnyomod, vagy engeded, hogy utat törjön magának? Te hallod, hogy suttog, vagy netán már ordít nálad: „Helló, erre kellene menned!”
Fotó: freepik.com
