Ördögi kör
A rohanó hétköznapok közepette, a számtalan feladatunkban való megfelelés közben valahogy elfelejtjük, hogy kik is vagyunk valójában. Legtöbben a szerepeinkkel azonosítjuk magunkat, zsonglőrködünk, hogy mindenhol eleget tegyünk, a magánéletben, a munkában, és az élet számos területén, lehetőleg egyszerre, és lehetőleg minél tökéletesebben. Észre sem vesszük, hogy ezzel mekkora stressznek tesszük ki magunkat.
Az évek során arra kellett rájönnöm, hogy ez nem csupán kimerítő, hanem egyenesen lehetetlen vállalkozás. Valahol mindig valami sérül, az egyensúly felborul, hol az egyik, hol a másik terület kárára, de leginkább a saját magunkéra. Emiatt aztán bűntudatot érzünk, magunkat okoljuk, vizsgáljuk az okokat, megoldásokat keresünk, kezelésről kezelésre járunk, analizálunk, „szerelgetjük” a testünket, fogadalmakat teszünk (amelyeket aztán nem tudunk betartani), kudarcot vallunk, egyre fáradtabbak és stresszesebbek leszünk, nem jól alszunk, nem jól emésztünk, és így tovább…
Meg is érkeztünk ahhoz az érzéshez, hogy egy ördögi körbe kerültünk, reménytelennek, tehetetlennek, sokszor dühösnek és frusztráltnak érezzük magunkat, és nem látjuk a kiutat.
Ezt a „mókuskereket” huszonévesen persze sokkal jobban bírjuk, a jelzéseket sem vesszük komolyan, egyre magasabb elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, és szépen lassan hozzászokunk az állandó „alarm üzemmódhoz”. Majd az évek múlásával a test egyre csak jelez, először gyengédebben, halkabban, majd egyre hangosabban és egyre erősebben. Nem beszélve arról, hogy ezer felől dől ránk az információ, az inger, amely nem könnyíti meg a valódi lelassulást. A negyvenes éveinkre ezeket a tüneteket pedig egyre nehezebben viseljük, hiszen a testünk sem úgy regenerálódik, mint korábban.
Ez az én történetem…
Az én esetemben is pontosan ez történt. Már középiskolás koromban tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Vonzott a szállodaipar, de nem csupán az épületek és a belső terek szépsége miatt, hanem az emberekkel való foglalkozás öröme, a kapcsolódás energiája miatt. Tudatosan készültem erre a pályára, és a főiskolai tanulmányaim mellett húszévesen el is kezdtem dolgozni a hotel szakmában. Végig járva azt a bizonyos ranglétrát – telefonközpontostól sales manageren át a szállodaigazgatóig – rengeteg emberrel találkoztam, nagyon sokat tanultam a különféle szervezetek működéséről, legyen szó multiról vagy épp saját vállalkozásról, amelyet ma is közösen viszünk a férjemmel és a férjem testvérével. Családi cégünkben a férjemmel közösen kezdtünk el dolgozni közel húsz éve, amikor az első butikhotelt 2006-ban megnyitottuk Budapesten, Hotel Parlament néven. Szinte ketten indultunk el ezen az úton, és ma közel 600-an dolgozunk a Continental Group különböző egységeiben, amely szállodák, éttermek, rendezvényterek és golfpályák üzemeltetésével foglalkozik.
Amikor tükröt tart az élet…
Az évek során én is megéltem, hogy nőként különösen nagy a teher a vállunkon, hiszen egyszerre több szerepben szeretnénk megfelelni, mindenhol a maximumot nyújtva. Ezt azonban a testünk és a lelkünk nem tudja tolerálni, és ilyen-olyan, kisebb-nagyobb jelzésekkel próbálja a tudomásunkra hozni, hogy nem jó az irány. Eleinte szinte mindannyian legyintünk ezekre a jelzésekre, de kivétel nélkül mindig kapunk valamilyen testi tünetet, rosszabb esetben betegséget, figyelmeztetést az élettől. Nekem három alkalommal is tartott tükröt az élet, és visszatekintve mindhárom mélypontból erősebben álltam fel. Nem állítom, hogy könnyű volt, de abban biztos vagyok, hogy ezek nélkül a tapasztalatok nélkül nem az volnék, aki ma vagyok.
Az egyik ilyen, meghatározó életesemény az első kisfiam halála volt, aki egy fejlődési rendellenesség miatt koraszülöttként érkezett hozzánk, majd öt nap után itt hagyott bennünket. Akkor azt hittem, összedől a világ, majd az első sokk után szomorúan tapasztaltam, hogy a világ megy tovább, tudomást sem véve a mi fájdalmunkról. Kemény önismereti munkával teltek az ezt követő hónapok, évek, tele küzdelemmel, testi fájdalmakkal, de reménnyel, hogy egyszer újra várandós lehetek, és egészséges kisbabának adhatok életet. Így is történt, három évvel később megszületett a második kisfiam, aki idén májusban volt kilenc éves, és születésével visszaadta nekem a reményt, hogy a világ igenis jó.
Az élet oly sok mindenre tanít bennünket. Egyebek között arra, hogy nem irányíthatunk mindent, el kell fogadnunk a nálunk nagyobb erők akaratát, meg kell tanulnunk hinni magunkban, és bízni a jóban. Nekem ez nagyon sokáig tartott, és minden nap emlékeztetnem kell magam erre a tanításra.
Önmagunk megismerésének soha nincs vége
Az elmúlt évek önismereti utazásai, terápiák, gyermekkor és a múlt feldolgozásai, különféle segítőkkel való közös munka, családállítások, oldások, számolatlan önsegítő könyv elolvasása, elvonulások és egyéb módszerek közül úgy érzem, a legmélyebb tanulás magamról az írás elején feltett kérdésre való válasz keresése volt: Ki vagyok én?
Emlékszem, amikor a terapeutám feltette nekem a kérdést, hogy ha lepucoljuk a különféle szerepeimet, feladataimat, felelősségi köröket, és minden egyebet, ki is valójában a Patakfalvi Réka, nem tudtam válaszolni rá. Ma már van rá válaszom, de ez egy hosszú folyamat volt, és mivel egy életen át tanulunk magunkról, a folyamatnak nincs még vége. Arra bíztatlak, hogy soha ne add fel a válasz keresését, és bátran fordulj szakemberhez, ha ebben a folyamatban további támogatásra van szükséged!
Végezetül egy tipp tőlem: vezess naplót a gondolataidról, érzéseidről, szokásaidról, hogy minél inkább megismerd önmagad. Ajándékozd meg magad egy különleges naplóval és egy szép tollal, hogy ünnep legyen az a pár perc naponta, amit erre fogsz szánni.
Így segítek neked
Patakfalvi Réka vagyok. Anya, feleség, a Continental Group alapító társtulajdonosa, az RP Interior megálmodója és tulajdonosa, enteriőrtervező, szomatikus jógaoktató, életmód mentor. Előadásaimmal és írásaimmal főként azokhoz a nőtársaimhoz szólok, akik nyitottak egy tudatosabb, teljesebb élet kialakítására, és elfogadják, hogy – bár nem szégyen külső segítséget igénybe venni – testi-lelki egészségünk elsőként rajtuk múlik, és készek arra, hogy az életet ne csupán túléljék, hanem örömben és boldogságban megéljék. Szomatikus óráimon az általam összeállított gyakorlatsorral támogatom a hölgyeket abban, hogy saját maguk újrahangolják az idegrendszerüket, és megéljék a lelassulás élményét, megtapasztalják, hogy a testük képes a gyógyulásra, ha megkapja hozzá a megfelelő figyelmet. Hitvallásom, hogy az öngondoskodás nem divatos „luxus”, hanem elengedhetetlen feltétele annak, hogy egészségesen működjünk a mindennapokban.
Következő események, ahol találkozhatsz velem:
Október 19. vasárnap, Continental Citygolf Club – Stresszmentes Énidő nap
Breathe & Flow Somatic Training, valaint előadások a napi rutin és az öngondoskodás témában, vendégem Feller Adrienne
Csoportos szomatikus órák:
minden hétfőn 17.30-19.00 a Studio Beige-ben
minden csütörtök 11.00-12.30 a Villa11-ben
Fotó: Pixels
