A tabuk olyan korlátozó hiedelmek, amelyek láthatatlan falakat emelnek körénk. Mi, nők már kisgyermekként megtanuljuk, hogy bizonyos dolgokról nem illik beszélni, hogy egyes témák „cikik” vagy „szégyenteljesek.” És ez a stigma, ami generációk óta száll anyákról lányokra, csak elkendőzi azokat a problémákat, amikről fontos lenne beszélni. A menstruáció, az intim egészség és a női test működésének más aspektusai még mindig tabunak számítanak, pedig az életünk természetes velejárói.
A Libresse hosszú idő óta élen jár a generációk óta bebetonozottnak hitt stigmák megkérdőjelezésében, és azért dolgozik, hogy egyetlen nőnek se kelljen szégyenkeznie a teste természetes működése miatt. A Global V-Taboo Tracker kutatás célja feltárni, milyen mélyen gyökereznek ezek a hiedelmek, és hogyan hatnak a nők mindennapjaira világszerte. Ez a kutatás nemcsak számszerűsíti a problémát, hanem utat nyit egy őszintébb, felszabadultabb párbeszéd felé.
Mi is az a Global V-Taboo Tracker?
Ez a Libresse saját globális kutatása, amely nyolcezer nő tapasztalatait elemezte a világ tíz országából: Franciaországból, az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Mexikóból, Argentínából, Peruból, Kolumbiából, Új-Zélandról, az Egyesült Államokból és Svédországból. A felmérés körképet ad arról, mit élnek át a nők valójában menstruáció alatt, és mennyit tudnak a ciklusukról. Az eredmények megdöbbentőek: nemcsak a lányok, hanem a felnőtt nők is bizonytalanok a saját testük működésével kapcsolatban.
A nők több mint egyharmada úgy érzi, félretájékoztatták a teste működésével és a menstruációval kapcsolatban. A felvilágosítás, tudásátadás sokszor azért is nehézkes, mert maguk a felnőttek sem tudják, pontosan hogyan is működik a női test, mi számít normálisnak, mire érdemes odafigyelni, vagy miként kellene beszélni bizonyos témákról. Ezért a válaszok helyett jobbára csak a tabusítás kultúráját adjuk tovább a következő generációknak – akiknek emiatt szintén nehézséget okoz majd valódi válaszokkal felvértezni a lányaikat.
A megkérdezettek 74%-a negatív élményként gondol az első menstruációjára. Szeretnénk azt gondolni, hogy ma már nem fordulhat elő, hogy egy lány nem tudja, mi történik vele, amikor először menstruálni kezd – de sajnos még ez sem teljesül mindig.
Az meg még ritkább, hogy időben megtanulja felismerni a jeleket és tisztában van a testi folyamatokkal, miértekkel. A lányok nem kapnak megfelelő felkészítést, és gyakori, hogy nem is tudnak kihez fordulni: az információhiány és a társadalmi tabuk miatt sokan egyedül maradnak a kérdéseikkel, kételyeikkel, problémáikkal.
A válaszadók 90%-a keveset tud a perimenopauzáról. Perimenomicsoda? – gondolhatod, és ha így van, nem kell szégyenkezned. Ha létezik még a menstruációnál is tabusítottabb téma, az a menstruáció vége. A nők negyede a nőiessége elvesztéseként gondol a változókorra, ezért nem csoda, hogy még felnőtt nőként sem merünk nyíltan beszélni arról a testi-lelki kihívásokkal teli életszakaszról, ami várhatóan több éven keresztül velünk lesz majd. Sok nő számol be arról, hogy amikor a változókor első tüneteivel szembesültek – esetleg egy picit korábban, mint amit „normálisnak” gondoltak –, mindenféle szörnyű betegségre hamarabb tippeltek volna, mint erre a természetesen elérkező életszakaszra.
De mégis mi a baj ezzel?
Amíg a menstruációt, a női test működését vagy az intim egészséget tabuk övezik, addig ezek a témák, és velük együtt a problémák is rejtve maradnak. De milyen konkrét problémákat okozhat az elhallgatás?
Szorongás, önbizalomhiány
Tízből csak egy lány volt büszke arra, mikor elkezdett menstruálni. Az első menstruáció a nővé válás fontos mérföldköve, ami akár egy örömteli esemény is lehetne, a legtöbbeknek mégis szorongásforrás, és a korábban hallott rémtörténetek megtapasztalásának kezdete. Ahelyett, hogy ezt a természetes folyamatot magabiztosan, felkészülten élhetnék meg, szinte mindig szégyenérzet és bizonytalanság árnyékolja be.
Ha nem beszélünk a menstruációról, azzal azt üzenjük, hogy ez valami szégyellni való szörnyűség. Gondolj csak bele! Egy fiatal lány, aki bizonytalanul próbál lépést tartani a napról napra változó testével, miközben nem kap hiteles információkat, könnyen azt gondolhatja, hogy szégyellnivaló, ami vele történik. Ez a szégyenérzet már fiatalkorban aláássa az önértékelést – és a teljes személyiségfejlődésünkre is rányomhatja a bélyegét. Hallottad már például, hogy a nők alacsonyabb fizetést kérnek az állásinterjúkon, mint az ugyanolyan végzettségű és tapasztalatú férfiak?
Egészségügyi kockázat
A kutatásból kiderült, hogy 46% azt hitte, hogy a ciklusa nem normális, mert az nem pontosan 28 napos volt. De ez a hossz, amit valószínűleg te is hallottál már, csak az átlagos érték, amihez ritkán teszik hozzá, hogy 24 és 38 nap között bármi lehet normális.
Ha arról sem beszélünk, ami „normális”, hogyan ismerhetnénk fel, ha valami nincs rendben?! Nem tanuljuk meg értelmezni a testünk jelzéseit, nem merünk kérdezni, vagy épp nem tudjuk, kihez fordulhatnánk. Ötből csak 2 nő érezte elég biztonságosnak a közeget, hogy a menstruációs egészségről beszélgessen egy egészségügyi szakemberrel, 81% pedig arról számolt be, hogy nem vették komolyan a panaszait. A figyelmen kívül hagyott tünetek kezeletlenül maradt egészségügyi problémákhoz vezethetnek. Gondoljunk csak az elbagatellizált alhasi fájdalmakra, amelyek nem a menstruáció szükségszerű velejárói – hiába próbálták velünk elhitetni –, hanem akár komoly nőgyógyászati betegségek tünetei is lehetnek!
Szociális kapcsolati bizonytalanságok
Ötből két nő még a partnere elől is rejtegeti a menstruációs termékeket. Ez a megdöbbentő szám rávilágít arra, milyen mélyen gyökerezik a menstruáció körüli szégyenérzet, még a legközelebbi kapcsolatokban is.
Ezek a nők még a párkapcsolatukban sem érzik magukat eléggé biztonságban ahhoz, hogy beszélni merjenek a saját testük működéséről – hogyan várhatnánk el tőlük, hogy őszintén beszéljenek a tapasztalataikról a tágabb környezetükkel?
Hiszen sajnos sok olyan élethelyzet van, ahol még ennél is nagyobb a bizonytalanság. Ha a munkában törnek ránk a görcsök, vajon a főnökünk hazaenged? Vagy jobban járunk, ha csak a kolléganőkkel pusmogunk erről a női mosdóban? Ha az iskolában jön meg egy lánynak, a tesitanár felmentést ad, vagy még meg is alázza őt? Olyan biztonságos szociális közegekben töltjük a mindennapjainkat, ahol beszélhetünk a „női gondjainkról”, vagy jobb, ha meghúzzuk magunkat, és inkább csendben tűrünk?
Mit tehetünk ellene?
A kutatás célja nemcsak az, hogy rávilágítsunk a problémákra, hanem az is, hogy beszélgetést kezdeményezzünk róla – hiszen a nyílt párbeszéd a változás első lépése.
Olvasd el a teljes tanulmányt, beszélgess másokkal is ezekről a – valójában nem is csak nőket érintő – kérdésekről, és élj magabiztosan!
A tabuk ledöntése nem megy egyik napról a másikra, de minden beszélgetés, minden megosztott történet közelebb visz a célhoz: egy olyan világhoz, ahol a nők úgy élhetnek, ahogy akarnak, tabuk és szégyenérzet nélkül. Egy olyan világhoz, ahol több a válasz, mint a kérdés. Velünk tartasz?
Fotó: Libresse
