Zita úgy gondol vissza a gyerekkorára, mint ami még „igazi” volt, gumicsizmában, földeken, szántókon töltötte ezeket az éveket, szülei pedig mindent biztosítottak neki az fejlődéshez, legyen szó nyelvtanulásról vagy zongoraleckékről. A külföldi magazinokért való lelkesedése hamar fellángolt, így féltestvérei Norvégiából küldték neki a Vogue és a National Geographic legfrissebb számait, Zita pedig egyre biztosabb lett abban, hogy a divat világa felé szeretne nyitni. A vasfüggöny lehullásával hamarosan a lehetőségei is megnyíltak. Kollégiumi legjobb barátnője benevezte egy modellversenyre, ahol a döntőbe is bejutott, de végül nem mérettette meg magát. Ezen az elismerésen felbuzdulva viszont hamarosan felkeresett egy budapesti ügynökséget, és Kovács Andor, a Sentiments márka alapítójának mentoráltja lett, mai napig szívesen vesz részt a bemutatóikon.
Múzsa Párizsban
Zita karrierjében egy véletlen folytán igazi mesés fordulat állt be: a legnagyobb párizsi divatházak kreatív igazgatói, Alber Elbaz, Phoebe Philo, Clare Waight mellett dolgozhatott, végül egy barátnőjét helyettesítve a Chloé-nál vetette meg a lábát hosszú évekre, Phoebe Philo mellett maradt tizenhét évre. A ház fitting modellje lett, minden ruhát az ő méreteire szabtak, magába szívta a divat bennfentes nyelvezetét, műhelytitkokat, tudást, ámulatba ejtette a szakma, hamarosan stylistként és castingokon is közreműködött. Zita nem tétlenkedett: párizsi éveiben elvégezte a Francia Divatintézet mesterfokú fashion management szakját, és megismerte a divatvilág színe-javát.
A Chloé-nál töltött évek után Zita ismét óriásit lépett, ugyanis a Lanvin kreatív igazgatójának, Albert Elbaz-nak múzsája lett, ami egy reggeltől estig tartó, egésznapos jelenlétet kívánt fizikailag és mentálisan is. Zita ekkor már 38 éves volt, Elbaz egyik bemutatóján pedig kifejezetten miatta cserélte le a modelljeit idősebbekre – Zita ekkorra értette meg, hogy tényleg a kisugárzás a legfontosabb a szakmájában, önbizalma ekkorra érett meg igazán.
Ahogy ő fogalmaz, Párizs ekkoriban igazán glamouros arcát mutatta, pezsgett az élet, az éttermekben és a partykon olyan sztárokba futott, mint Mick Jagger, de megismerte a legfelkapottabb szupermodelleket is.
Minden változik
A 2008-as világválság a divatipart sem kímélte, az addigi művészi és kreatív szabadság helyett megszorítások következtek, miközben a növekedés elvárt üteme ugyanaz maradt. Sokan kiégtek ekkoriban, Albert Elbaz-t pedig menesztették a Lanvin éléről. Párizst a Charlie Hebdo és a Bataclan ellen elkövetett terrormerényletek mélyen megrázták, Zita a mai napig nehezen beszél a tragédiákról. Ekkoriban biztos lett abban, hogy az a Párizs, amit addig második otthonaként szeretett, és minden kerületét ismerte, végleg megváltozott.
2019-ben Zita bizonytalan időre hazaköltözött, de a világjárvány végül maradásra kényszerítette, amit nem bánt: csendben élte a nyugalmas hétköznapokat, hosszú évek után először volt igazán szabadideje. Nem voltak konkrét céljai, mégis, egyik nap a Pozsonyi úton sétálva meglátta azt az üzlethelyiséget, ami mára a Progress, Zita saját élettere lett, egy darabka Párizs, Zita saját designnyelvével. Zita nem árul fast fashion termékeket, ezért több százéves múltra visszatekintő parfümök és ékszerek közül válogathatunk a Progressben, hamarosan pedig webshopjukból is vásárolhatunk. Zita mai napig visszajár Párizsba, a Carven divatház stylistjaként, néha még modellkedik is. Ahogy ő fogalmaz: “A divat mindig is az életem része marad, és ugyanaz a méretem, mint húsz éve. Csak ma már tudom, ki vagyok.”
Fotó: Vágó Csaba Kornél
