Május 15-én Készülj tudatosan a változásra! címmel menopauza worshopot tartasz két további szakértő segítségével a MOM Kultban a Remind Connecthez kapcsolódva. Mi lesz a legfontosabb üzenete ennek az edukációs kerekasztal-beszélgetésnek?
A legfontosabb üzenetünk az lesz, hogy a menopauza nem egyetlen pont az életünkben, hanem egy hosszabb folyamat, amire tudatosan lehet és kell is készülni. Az elmúlt évek egyik legnagyobb szemléletváltása az volt, hogy elkezdtünk különbséget tenni a posztmenopauza és a perimenopauza között. Utóbbi az az időszak, ami megelőzi a menopauzát, és sok esetben éppen ez az, ami a leginkább megterhelő a nők számára fizikailag és mentálisan egyaránt. Sokáig az volt a közgondolkodás – és bevallom, bennem is ez élt –, hogy a menopauzával elég majd 50 éves kor körül foglalkozni. Ma már tudjuk, hogy ez sok esetben késő. Sokkal inkább a negyvenes évek elején érdemes elkezdeni a felkészülést, még akkor is, ha a tünetek még nem jelentkeztek. Ez nem riogatás, hanem tudatosítás: ha tudjuk, mire számíthatunk, sokkal kevésbé ér váratlanul, és jobban tudunk reagálni. Az is nagyon fontos, hogy a nők körülbelül 70%-a csak akkor ismeri fel, hogy perimenopauzában van, amikor már konkrét tünetei vannak. Pedig rengeteg olyan jel van – például alvászavar, hangulatingadozás, koncentrációs nehézségek –, amiket nem feltétlenül kötnek össze ezzel az életszakasszal. A másik kulcsgondolat, hogy bár a menopauza minden nőt érint, mégsem létezik „egyféle” menopauzaélmény. Van, aki alig érez tüneteket, másoknál pedig komoly életminőség-romlást okoz. Ebben szerepe van a genetikának, az életmódnak, a mentális állapotnak, vagyis egy rendkívül komplex folyamatról beszélünk.
A programban több különböző terület szakértője is részt vesz. Miért tartottátok fontosnak ezt a komplex megközelítést?
Azért, mert a menopauzát hajlamosak vagyunk kizárólag hormonális kérdésként kezelni, miközben valójában egy sokkal összetettebb testi-lelki-neurológiai folyamatról van szó. Természetesen ott lesz egy nőgyógyász is a kerekasztal-beszélgetésen, hiszen a hormonális változások alapvetőek, hiszen a petefészkek működésének átalakulása az egész szervezetünkre hat. De nem állhatunk meg itt. Rendkívül fontos a bőrgyógyászati aspektus is, hiszen a nők jelentős része a külső változásokat veszi észre először. A bőr szárazabbá válik, veszít a rugalmasságából, a haj elvékonyodik, a körmök töredeznek. Ezek nem csupán esztétikai kérdések, hanem mélyen érintik a nőiesség megélését is. Ezért fontosak azok a szakemberek, például a kozmetikusok, akik gyakorlati tanácsokkal tudnak ellátni minket, hiszen ők valóban kézzelfogható segítséget tudnak adni abban, hogyan reagáljunk a bőrünkkel kapcsolatos változásokra. A súlygyarapodás szintén gyakori jelenség. Itt sokszor nem arról van szó, hogy „kevesebbet kell enni és többet mozogni”, mert ez ebben az életszakaszban sokszor nem működik ilyen egyszerűen. A hormonális változások hatással vannak az anyagcserére, az izomtömegre, a zsír eloszlására is.
Két évvel ezelőtt, amikor beszélgettünk, azt mondtad, hogy a nemzetközi tapasztalataid alapján akkor a menopauza tabu témának számított Magyarországon. Változott azóta a helyzet?
Van némi elmozdulás, de a tabu még mindig nagyon erős. Egy 2023-as kutatásban az derült ki, hogy a magyar nők szívesebben beszélnek a pénzügyeikről vagy a szexuális életükről, mint a menopauzáról. Ez önmagában nagyon sokat elmond. Ami különösen érdekes, hogy a nők sokszor saját maguk is fenntartják ezt a hallgatást, mert szégyellik a tüneteket, a testük változását, a teljesítményük esetleges csökkenését. A munkahelyeken például gyakran fel sem merik hozni a témát, különösen, ha férfi vezetőjük van. Itt viszont nem csak a menopauzáról van szó, hanem arról is, hogyan viszonyulunk az öregedéshez. Egy erősen ifjúságközpontú társadalomban élünk, ahol az a narratíva, hogy fiatalnak lenni érték, az öregedés pedig valami, amit el kell kerülni vagy el kell rejteni. Számomra sokszor meglepő, hogy ezt a nők is internalizálják: elfogadják, hogy ez „kellemetlen”, „ciki”, „szégyellni való”. Pedig nem az. Én mindig azt hangsúlyozom, hogy ezt át kell keretezni. Nem egy passzívan elszenvedett időszakról beszélünk, hanem egy aktív, alakítható életszakaszról. Nem arról, hogy „majd túl leszünk rajta”, hanem arról, hogy mit tudunk kihozni belőle.
A férfiak mennyire értik, ismerik mindazt, ami egy nő számára a menopauzával jár?
Azok a férfiak, akiknek a párja vagy az édesanyja érintett, általában jobban értik, mi történik. De még náluk is gyakran hiányzik a mélyebb tudás. Ami viszont kifejezetten pozitív tapasztalat, hogy a fiatalabb generáció nyitottabb. Amikor előadásokat tartok, sokszor fiatal férfiak is részt vesznek, és kifejezetten érdeklődők. Volt egy kampányom, ahol hőhullámot imitáló mellényt lehetett kipróbálni, és a fiatalok szinte maguktól jöttek, a középkorú férfiak is nyitottak voltak, azonban a középkorú nők voltak a legelutasítóbbak, amikor kértük, hogy a férjükel vagy a párjukkal jöjjenek kipróbálni a mellényt. A cégek részéről egyre nagyobb az igény az edukációra. Sőt, egyre többször kérik, hogy ne csak a menopauzáról, hanem az andropauzáról is beszéljünk. Ez segít abban, hogy a férfiak is jobban kapcsolódjanak a témához. És itt nem az a cél, hogy mindenki szakértő legyen, hanem hogy megszűnjön a csend. Már az is rengeteget segít, ha egy vezető jelzi: tudja, mi ez, és nyitott a támogatásra.
Van olyan új kutatási eredmény, ami különösen fontos felismerést hozott az utóbbi időben a menopauzával kapcsolatban?
Igen, több is. Az egyik legfontosabb, hogy a hosszan tartó, intenzív hőhullámok nem csupán kellemetlen tünetek, hanem hosszabb távon növelhetik a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a stroke kockázatát. Amikor a menopauza után megszűnik az ösztrogéntermelés, azzal együtt megszűnik annak védő hatása is a szív- és érrendszerre. Ezért van az, hogy 50 éves kor felett a nőknél a vezető halálok a szív- és érrendszeri betegség, ezt azonban nagyon kevesen tudják. A másik ilyen terület az alvászavar, mégis sokan nem kötik össze a menopauzával. Pedig ma már tudjuk, hogy a tartós alvásproblémák növelhetik például a demencia kockázatát is. És ami talán a legfontosabb: ezek a tünetek nem csak külön-külön létezhetnek, hanem összefügghetnek. Ha rosszul alszunk, fáradtak leszünk, romlik a koncentrációnk, többet eszünk, könnyebben hízunk, és ez egy lefelé tartó spirált indíthat el. Ezért nem szabad legyinteni arra, hogy „majd elmúlik”, a menopauzát kezelni kell.
Mit gondolsz, milyen mentális hozzáállás segíthet abban, hogy valaki ezt az időszakot ne szenvedésként élje meg?
A nyitottság, a rugalmasság és a kíváncsiság hármasa szerintem kulcsfontosságú. Ez az életszakasz tele van változásokkal nemcsak a testünkben, hanem az életünk más területein is. Gyakran ilyenkor történnek nagy élethelyzeti átrendeződések: kirepülnek a gyerekek, idősödnek a szülők, sokan újragondolják a karrierjüket vagy a párkapcsolatukat. Ez egyszerre lehet megterhelő és felszabadító. Én azt látom, hogy akik képesek kíváncsian hozzáállni ehhez az időszakhoz, azok sokkal jobban jönnek ki belőle. Nem félnek kipróbálni új dolgokat, újraértelmezni a nőiességüket, a szexualitásukat, az életcéljaikat. És van még egy fontos szempont: az időhöz való viszonyunk. Szeretünk úgy gondolkodni, hogy „még ráérünk”, de közben ez az időszak akár 5-7 évig is eltarthat. Tényleg ezt akarjuk „átvészelni”? Sokan mondják, hogy a menopauza utáni időszak egyfajta nyugalmat hoz: megszűnik a hormonális hullámzás, stabilabbá válik a lelkiállapot, és felszabadul egy csomó energia. Ezt nevezik néha „menopauza powernek” – egyfajta új lendületnek, amikor a fókusz végre saját magunkra kerül.
Mi az az egy gondolat, amit szeretnél, ha minden nő magával vinne a menopauzáról?
Ez nem egy elkerülendő vagy túlélendő állapot, hanem egy lehetőség arra, hogy újrahangoljuk az életünket.
