Amikor a nyár és a kora ősz találkozik, a nap még verőfényesen süt, de a reggelek már csípősek. Ahogy portyára indulok, gondolatban már a hétvégi menüt tervezgetem, sőt, már a komplett őszi étrenden gondolkodom. Egyre többen vagyunk, akiknek fontos, hogy szezonális alapanyagokból főzzenek. Manapság már szinte bármilyen zöldséghez és gyümölcshöz hozzájuthatunk télen-nyáron, a szakemberek szerint viszont a testünk azt szereti, ha olyan ételt kap, ami az aktuális szezon alapanyagaiból készül, s ha mindez nem lenne elég, az sem árt, ha a környékről származik. A szlogen tehát: szezonális-regionális. Nem beszélve arról a érzésről, ami akkor jár át, ha eszembe jut, ez mennyire fenntartható hozzáállás.
Az őszi zöldségek nemcsak színesek és ízesek, vitaminnal is tele vannak, így egy-egy jól elkészített étellel szépen feltölthetjük a vitaminraktárakat is. Szinte mindegyiket kedvelem. A tökfélék között ilyenkor bukkan fel a patisszon, amit gyerekkoromban gyakran ettem savanyúságként, akkoriban még ott volt a boltok polcain a savanyított verzója. Anyukám gondosan meghámozta a formájából adódóan nehezen pucolható csillagtököt, és imádtuk a klasszikus rántott patisszon-rizs-tartár kombót. Most egy szép darabot választok, ebből párolt tök lesz vajas morzsában, szintén anyukám örökbecsű klasszikusa. A tök még zsenge, szinte nem is látszanak menne a magok. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy glutén- és laktózérzékenyként a morzsa mentes lesz, a vajat pedig ghi-re, tisztított vajra cserélem, így hasonlóan „érzékeny” társaim is bátran fogyaszthatják. Egy hosszúkás, klasszikus tök is landol a szatyromban, ebből isteni tökfőzelék lesz zsenge kaporral, némi ecettel savanyítva, tejföllel, kevés pirospaprikával (a tejfölt ezúttal kókuszjoghurttal helyettesítem, és isteni).
Sütőtök és körte nélkül nincs ősz
A sütőtök csodás ízeket idéz fel bennem, egyet félbevág az árus, azt elviszem. Én a sós tábort erősítem, a sütőtököt nem holmi édességekbe képzelem, mint az amerikaiak neves pitéje. Nálam krémlevesként végzi, chilis-gyömbéres-fokhagymás-római köményes ízesítéssel, egy kis kókusztejszínnel megbolondítva. A káposzta sárgarépával és almával kiváló alapja az amerikai káposztasalátának, remekül fog mutatni a tányéron egy adag konfitált, majd jól lepirított oldalas mellett, az ízéről nem is beszélve. Vásárlás közben gondolatban nemcsak főzök, kóstolok is, és már a standok között összefut a nyál a számban, alig várom az ebédet.
Közben az egyik árusnál isteni körte tűnik fel, és száguldó gondolataim már egy serpenyőben vajon megfuttatják a kockára vágott gyümölcsöt, majd egy szép darab roquefort sajttal, dióval keverve, cseppnyi mézzel locsolva előételként mutatják egy rusztikus tányéron. A körte mellett gyönyörű almákat látok a pulton, a fűszeres-édes starking, az édes-savanykás jonagold, a lédús granny smith és a Jonatán közül utóbbit választom, és fejben már ezt is elkészítem. Egy részét persze elropogtatom, de néhányat felkockázva, cukorral, fahéjjal, cseppnyi citrommal megpárolok, isteni töltelék lesz belőle, rizslappal készítek belőle hamis rétest. Akik gond nélkül ehetik a lisztet, azok réteslapba vagy levelestésztába is betölthetik, nem fogják megbánni. Még egy desszert sejlik fel gondolataimban a szilvát meglátva. Elég csak rágondolni, az elképzelt illat már elindítja a pavlovi reflexeket: a szilva a crumble alján csücsül, fahéjas cukorral flörtöl buján, felette a morzsás réteg biztosít diszkrét takarót.
Piaci kalandozásom vége felé megpillantom az egyik favoritot. Itt délen már – és még -, terem a füge. Imádom aszalva és persze frissen. A néhány szép darab, ami a szatyromba kerül, biztosan a sütőben végzi, méghozzá egyik kedvenc tévés szakácsom, Jamie Oliver inspirációjára: a tetejét keresztben bevágom, szétnyitom és egy kis kecskesajttal formásra tömöm, majd irány a sütő. Végül meglocsolom egy kis mézzel és kerülhet mellé pirított dió vagy fenyőmag. Királyi előétel vagy nassolnivaló.
Ezen a hétvégén ezek az isteni őszi finomságok kerülnek a kosaramba. De hosszú még az ősz, és vár ránk az igazi magyar csemegeszőlő, ami manapság olyan változatos ízgazdagságot mutat, hogy még vattacukor ízűt is lehet kapni, de a saszla is és számos klasszikus társa is tökéletes választások. Legközelebb jöhet a cékla, amelyet megsütve fetával, rukkolával és pirított dióval egyszerűen csak imádni lehet, vagy a káposzta, ami paradicsomosan, töltve, levesként vagy salátaként is bámulatos. S akkor még nem beszéltünk a káprázatos padlizsánról és brokkoliról. Az ősz a természet elképesztően bőkezű időszaka, a következő hónapokban lubickolhatunk a természet vitamindús, ízletes ajándékaiban. Alig várom.
Fotó: Pixels; Gáll Szabolcs
