A visszatérés új nézőpontot ad
Valójában nem szeptemberben van valami különleges, hanem azokban a határvonalakban, amelyek időről időre kizökkentenek bennünket a megszokott működésből. Ilyen lehet a születésnapunk, az újév, de a szeptember is, amikor véget ér a nyár, visszaáll a rendszer, újra felpörög a munka, és elkezdődik a karácsonyig tartó intenzívebb időszak.
„Nyáron sokszor távolabb kerülünk a munkától, és ez kontrasztot teremt. Nem biztos, hogy nyaralás közben jövünk rá, hogy baj van, többnyire akkor, amikor visszamegyünk a régi rutinba” – fejti ki Szatmári Judit coach, mentor és tanácsadó. Éppen ez a kontraszt adhat lehetőséget arra, hogy egy pillanatra kívülről nézzünk rá arra, amit az év többi részében automatikusan csinálunk.
1. Van még bennem kíváncsiság a munkám iránt?
Talán nem az a legjobb kérdés, hogy van-e kedvünk dolgozni. Ahogy Judit fogalmaz: erre még akkor is könnyen lehet nem a válasz, ha egyébként szeretjük a munkánkat. Sokkal többet árulhat el a helyzetünkről az, hogy kíváncsiak vagyunk-e még arra, mi következik. Van előttünk olyan projekt, feladat vagy fejlődési lehetőség, amelyet várunk? Tanulunk még valamit? Látjuk, hogyan tudnánk tovább fejlődni?
Egy nehezebb időszak vagy átmeneti motivációvesztés önmagában még nem jelenti azt, hogy rossz helyen vagyunk. Érdemes először változást vinni a meglévő helyzetbe: pihenni, új projektbe kezdeni, sikerélményeket keresni. Ha azonban ezek után is tartósan megmarad az energiavesztés és eltűnik a kíváncsiság, érdemes közelebbről megnézni, mi áll mögötte.
De ez sem feltétlenül jelenti azt, hogy új munkahelyre van szükségünk. „Lehet, hogy a munkakör lett túl szűk, nem a cég lett rossz” – hívja fel rá a figyelmet Judit.
2. Valóban ezt akarom, vagy csak megszoktam?
Vezető szeretnék lenni. Magasabb pozícióba szeretnék kerülni. Több fizetésre vágyom. Tovább akarok lépni. De miért?
Karrierünk során könnyű úgy haladni előre, hogy közben egyre ritkábban kérdezzük meg magunktól, valóban akarjuk-e a következő lépést. Egy előléptetés például magától értetődő célnak tűnhet, miközben lehet, hogy egyáltalán nem vágyunk arra a munkára és felelősségre, ami vele jár.
Amikor már nem tudjuk megmondani, miért akarjuk azt, amit akarunk, az Judit szerint fontos jelzés lehet arra, hogy már nem feltétlenül a saját céljaink alapján építjük a karrierünket. Az ismert helyzet biztonságot jelenthet akkor is, ha már nem érezzük jól magunkat benne. Mert sokszor nem azért maradunk egy adott helyen, mert újra és újra ezt választjuk, hanem egyszerűen azért, mert már megszoktuk, ismerjük.
3. Milyen életet tesz lehetővé a munkám?
Hajlamosak vagyunk a karrierünket külön projektként kezelni: jó-e a pozíciónk, megfelelő-e a fizetésünk, fejlődünk-e, haladunk-e előre. Csakhogy a munkánk nem egy légüres térben létezik. „A modern karrierelméletek egyik fontos üzenete, hogy nem lehet a munkát elszigetelten kezelni az ember többi életszerepétől és változó élethelyzetétől” – fogalmaz a szakértő.
Ezért a „jó munkám van-e?” helyett érdemes lehet egy másik kérdést feltenni: Milyen életet ad nekem ez a munka? Belefér mellette a család, a párkapcsolat, az egészség, a barátok és a saját időnk? Van energiánk arra az életre, amelyért tulajdonképpen dolgozunk?
Ráadásul erre nincs egyetlen, egész életünkre érvényes válasz. Másra lehet szükségünk 25, 35, 45 vagy 55 évesen. Ami egy korábbi életszakaszban tökéletesen működött, néhány évvel később már lehet, hogy nem illeszkedik ahhoz, akik lettünk.
4. Mit csinálok már csak megszokásból?
Van egy érdekes tulajdonsága a karriernek: minél több időt fektettünk valamibe, annál nehezebb lehet feltenni a kérdést, hogy továbbra is ezt szeretnénk-e. Megszokjuk a pozíciónkat, a környezetünket, a kollégáinkat, a fizetésünket, sőt még azokat a dolgokat is, amelyek zavarnak. Az ismert helyzet kiszámíthatósága könnyen összekeverhető azzal, hogy jó helyen vagyunk.
Éppen ezért időről időre érdemes úgy ránézni a karrierünkre, mintha ma kellene döntenünk róla. Ha most kapnám meg ezt az állásajánlatot, elfogadnám? Ha most kellene eldöntenem, hogy erre az irányra építem a következő éveimet, ugyanezt választanám?
5. Mitől félek, és mi a valódi kockázat?
A változtatás gondolata szinte automatikusan magával hozza a félelmet. Mi történik, ha nem találok másik munkát? Ha kevesebbet keresek? Ha rosszul döntök? Mit fognak szólni mások? Judit szerint érdemes kettéválasztani ezeket: „A félelem érzés, a kockázat viszont vizsgálható.”
Ha külön-külön megnézzük, mitől tartunk, könnyebb felismerni, melyik mögött van konkrét, valós kockázat, és melyik fakad inkább abból, hogy nem tudjuk, mi vár ránk. Ráadásul nem kell egyik napról a másikra felforgatnunk az életünket. Beszélgethetünk olyanokkal, akik már azon a területen dolgoznak, amely érdekel bennünket, kipróbálhatunk egy képzést, jelentkezhetünk néhány állásra, vagy egyszerűen utánanézhetünk, hogyan néz ki a valóságban az az élet, amelyet a fejünkben már elképzeltünk.
És van még egy kérdés, amely könnyen kimarad a mérlegelésből. Amikor változtatáson gondolkodunk, általában azt vizsgáljuk, mit kockáztatunk azzal, ha lépünk. Pedig a maradásnak is van ára. Mi történik, ha még egy, három vagy öt évig nem változtatok semmin?
Nem biztos, hogy a munkáddal van baj
Egy karrieraudit végén nem feltétlenül egy felmondólevélnek kell megszületnie. Sőt, lehet, hogy egészen máshová jutunk, mint amire számítottunk. Szatmári Judit szerint, ha úgy érezzük, valami nem működik, de még nem látjuk, merre kellene továbbindulni, érdemes először ezt megkérdezni magunktól: „A munkámmal van bajom, vagy azzal az élettel, amit mellette élek?”
Időről időre érdemes ellenőrizni, hogy amit évekkel ezelőtt választottunk, még mindig illik-e ahhoz az emberhez és ahhoz az élethez, ahol most tartunk. Ha pedig a válasz az, hogy már nem egészen, attól még nem kell másnap mindent felrúgni. Először érdemes megérteni, mi az, ami már nem működik, és aztán kicsiben elkezdeni kipróbálni, mi működhetne helyette.
Fotó: Getty Images, Unsplash
