Az AI-kutatás központjában, San Franciscoban, ma már nem számít kirívónak a napi 12-16 órás munkanap, mindez hétvégék és szabadság nélkül. Van, aki bevallása szerint fél éve nem tartott pihenőnapot, van, aki a baráti kapcsolatait áldozta fel a munkája érdekében, és az sem ritka, hogy az AI fejlesztéseken dolgozók papucsra cserélik a cipőt az irodában, mondván, ha már a fél napjukat kénytelenek ott tölteni, legalább kényelmes körülmények között tegyék.
Amikor a jövőt építed, csak épp magad ellen
A startupvilág sosem volt a kiegyensúlyozottság mintaképe. A „996”, vagyis a reggel 9-től este 9-ig, heti hat napon át végzett munka és a lélekölő „grindcore” mentalitás már évekkel ezelőtt beszivárgott a techszektorba, ám a mesterséges intelligencia miatt kialakult verseny újabb szintre emelte a tempót.
Az MI-fejlesztés üteme lassan követhetetlenné válik. Hetente jönnek az új modellek, eszközök, integrációk. Aki kimarad egy hétvégére, az lemaradhat egy áttörésről. Aki nem tanul folyamatosan, az három év múlva talán már nem is lesz versenyképes. Az „aki kimarad, az lemarad” érzés miatti szorongás mindent áthat. Ennek ellenére mégis vannak olyan fejlesztők, akik már olyan rendszereket tréningeznek, amelyek a saját munkájukat automatizálhatják. Vagyis nem csinálnak mást, mint olyan jövőt építenek, amiből önként zárják ki saját magukat.
A bizonytalanság, mint új munkamotiváció
A technológiai óriások vezetői – köztük Mark Zuckerberg és Elon Musk – nyíltan beszélnek arról, hogy a mesterséges intelligencia eljutott arra a szintre, hogy már most kiválthat bizonyos kezdő és középszintű mérnöki pozíciókat. Kétségtelen, hogy a „hatékonyság” ára a „könyörtelenség” lett, és ha sok esetben nem is az MI a leépítési hullám kizárólagos oka, mindenképpen kényelmes hivatkozási alap. A mesterséges intelligencia hatására a munkaerőpiaci szereposztás is sokat változott: csökkentek a belépő szintű tech-pozíciók, miközben az 5 vagy annál több év tapasztalatot igénylő állások aránya nőt. Ez világos üzenet: ha pályakezdő vagy, extrán kell bizonyítanod, ha munkát akarsz. És, hogy mi lehet ez az extra bizonyíték? Például egy új saját és „menő” projektet; ha valakinek nincs ilyen a tarsolyában, akkor dolgozzon többet, gyorsabban vagy láthatóbban.
Nem csoda, hogy a kiégésről, a jóllétről és a munka-magánélet egyensúlyról szóló kérdések helyét ma már a „változás”, „az új ötletek” és a „bizonytalanság” szentháromsága vette át.
A hétköznapjaink is jelentősen megváltoztak
A Stanford University kutatói szerint azokban az iparágakban, ahol az MI már erősen jelen van, jelentősen csökkent a pályakezdők foglalkoztatása. Ez a változás pedig egyértelműen előre jelzi, hogy mi várható az egyéb gazdasági szektorokban. Egy előrejelzés szerint a fejlett gazdaságokban a munkahelyek akár a 60 százalékát is megszüntetheti vagy átalakíthatja a mesterséges intelligencia.
Közben a hétköznapok során is látjuk a változást: önvezető autók versenyeznek a sofőrökkel, automatizált rendszerek váltják ki az ügyfélszolgálatokat, algoritmusok írnak szöveget, elemeznek adatot, készítenek prezentációt. Ebből is jól látszik, hogy a nyomás nem csak a techszektorban dolgozókat érinti.
„Fertőző” munkakultúra
A Szilícium-völgy sokáig mintaként szolgált a világnak, hiszen az ingyen ebéd mellett korlátlan szabadságot és kényelmes, kreatív irodákat biztosított a dolgozóknak. Ma azonban sokkal inkább egy másik mintát ad az által, hogy egy folyamatos teljesítménykényszert diktál.
A gond nem a munkavállalók lelkesedésével van, hanem azzal, hogy a lelkesedés mellett az emberekben ott dolgozik a félelem is, ami olyan kérdésekkel nyomasztja a dolgozókat, minthogy „Lesz-e munkám három év múlva?” „Elég gyorsan tanulok-e?” „Versenyképes maradok-e?” „Nem építem-e épp a saját leváltásomat?”
Ez a kollektív szorongás pedig könnyen általános normává válhat. Ha a techszektorban természetes a 12 órás munkanap, az előbb-utóbb más iparágakban is elvárható normává válhat. Ha ott elfogadott a hétvége nélküli hajtás, akkor miért ne lehetne természetes a tanácsadó cégeknél, a kreatív iparban vagy a pénzügyi szektorban. A mesterséges intelligencia tehát nemcsak a munkát alakítja át, hanem a munkához való viszonyunkat is.
Figyelmeztetés mindannyiunknak
Lehet, hogy az MI nem fogja egyik napról a másikra elvenni a munkahelyek többségét; az is lehet, hogy „csak” átalakítja azokat. Azonban már most látszik, hogy a bizonytalanság és a verseny miatti szorongás önmagában is radikálisan formálja a munkakultúrát.
A kérdés nem pusztán az, hogy mit tud majd a mesterséges intelligencia, hanem az is, hogy
mindeközben milyen életet élünk mi?
Ha a jövő ára a folyamatos készenlét, a hétvége nélküli teljesítménykényszer és az állandó egzisztenciális félelem, akkor érdemes időben feltenni a kérdést: valóban ezt a munkavilágot akarjuk optimalizálni? Mert lehet, hogy az igazi verseny nem az AI-modellek között zajlik,
hanem a saját mentális egészségünk és a hatékonyság bálványa között.
Fotó: freepik.com; pexels.com
