A veled készült interjúkban többször is hangot adtál annak, hogy nagyon sokan meglepődtek, amikor elhatároztad, hogy nyomtatott formában kiadod a Remind magazint. Mindez nem csoda, hiszen a jelenünk sokkal inkább szól az online világról, ami nem kedvez a nyomtatott lapkiadásnak. Hogyan látod most, három év távlatából, megérte a bookazine a befektetést?
Egészen pontosan bolondnak nézett mindenki. A magazin indulását követő egy évben azért hívtak meg különböző közösségekbe, hogy elmeséljem, miért vágtam bele ebbe a kétséges üzleti vállalkozásba. De azt kell, hogy mondjam, ez az intenzív érdeklődés egy nagyon jó PR volt nekünk. De, hogy a kérdésedre is válaszoljak, a Remind egy kaland volt, hiszen azt megelőzően is közel állt hozzám a print világa, miután a régi cégemnek, a Lizzy Card Papír Kft.-nek rengeteg olyan terméke van, ami papírból készül. A bookazine azonban annyiban más, hogy itt nagyon izgalmas szerkesztői munka folyik, ami számomra óriási élmény, hiszen egy olyan világba tekinthettem be, aminek az alapja szintén a papír, de ennek a papírnak az adja az értelmét, hogy olyan dolgokról írunk, ami sokakat, többek között engem is érdekel, ez pedig a tudatosság. Ez a téma kifejezetten közel áll hozzám, és nagyon komoly oka is megvan annak, hogy miért éppen ez áll a bookazine fókuszában. Most, hogy már három év eltelt, értem, miért mosolyogtak meg az emberek, de büszkén elmondhatom, hogy ma a Remind bookazine-t és a köré épülő sok egyéb tevékenységet nemcsak ismerik, hanem el is ismerik. Nagyon sok együttműködésünk van, nagyon sok neves szponzorpartnerünk van, ami mindig segít abban, hogy a lehető legigényesebb és a legérdekesebb tartalmat hozzuk létre. Így három év után azt mondom, jó lóra tettünk, még akkor is, ha ez a három év néha nagyon nehéz volt.
Bár László Krisztina főszerkesztő felel a lap tartalmáért, de te, mint tulajdonos és kiadó szintén részt veszel a lapkészítésben? Ha igen, akkor a te szempontodból mi a legfontosabb akkor, amikor egy bookazine tartalma összeáll?
Alapvetően én hagyom dolgozni az embereket, különösen akkor, ha valaki ért ahhoz, amihez én nem. Természetesen a magazin irányvonalát, gondolatiságát én határoztam meg az induláskor, de azt, hogy ez lapszámról lapszámra hogyan, milyen formában, milyen témákban valósuljon meg, mindig megbeszéljük.
Ilyenkor én sokkal inkább ötletadó vagyok, hiszen látom, hogy Kriszta nagyon-nagyon jó munkát végez, ezért úgy gondolom, hogy a lehető legtöbb lehetőséget neki kell megadni. Azt gondolom, ez így a jó, mindenki maradjon annál a kaptafánál, amihez ért. Minden lapszám készítésekor egy kickoff meetinggel indulunk, amikor megbeszéljük az adott tematikát, ilyenkor mindenki hozhatja az ötleteit, melyek közül van, ami bekerülnek a magazinba, és van, ami nem.
Az elmúlt három évben az induláshoz képest hogyan változott a magazin?
Nem számítottam sok változásra, de azért sejtettem, hogy fejlődés mindenképpen lesz. Miután én vagyok a kiadója a lapnak, mindig azt tartom szem előtt, hogy az olvasóknak kedvezzünk, nekik tetszen a bookazine, éppen ezért folyamatosan figyeljük az igényeket, és a visszajelzéseket, amiket beépítjük a magazinkészítés során. Nagyon-nagyon sok dicséretet kapunk, és ennek nagyon örülünk, de leginkább az építő kritikáknak örülök, mert az azt jelenti, hogy valaki komolyan foglalkozik a magazinunkkal. Gyakori visszajelzés, hogy a Remind egy átlag glossy magazinnál mélyebb, tartalmasabb, hiszen nagyon sok olyan témát dolgozunk fel, ami nem egy könnyű olvasmány. Miután folyamatos a fejlődés, most is egy icipicit hangolni fogunk a magazinon, hogy még olvashatóbb, még szerethetőbb legyen, és miután sok visszajelzést kaptunk arról, hogy a nyári számot sokan magukkal viszik a nyaralásra, ami nem véletlen, hiszen ez a bookazine szinte egy könyvnyi tartalmat ígér, ügyelünk majd arra is, hogy a Remind valóban egy jó társ legyen a pihenéshez.
Azon túl, amit elmondtál, milyen további terveitek vannak még a Remind magazin jövőjét illetően? Milyen potenciált látsz még most is a nyomtatott sajtóban?
Mint sok mindenre, úgy a magazinra is igaz, hogy tulajdonképpen soha nincs kész. Olyan, mint amikor megépítjük a házunkat, az sincs kész soha, mert mindig kitalálunk valamit, hogy mit lehetne újítani rajta. Több elképzelésem is van, hogy hogyan lehetne továbblépni, de számomra nagyon fontos lesz a jövő évben az online tartalmunk, a remind.hu fejlesztése, amivel már az elmúlt egy évben elkezdtünk komolyabban foglalkozni, illetve vannak rendezvényeink, például a Remind Connect, illetve elindult a Remind podcast csatornája is, ahol az első csatorna, az az én csatornám volt, ami Tudatos döntések címmel jelentkezik.
A jövő év arról kell, hogy szóljon, hogy hogyan lehet integráltan hatni az emberekre azzal, hogy a print valójában nem ér véget a printnél, hanem hivatkozásokkal az online-ban folytatódik, vagy fordítva. Ha a Remindnak ezeket a különböző területeit sikerül összefűzni, egységben kezelni, akkor már nem csak egy magazinról, egy weboldalról és a rendezvényekről, hanem a Remindról mint a tudatosság brandjéről beszélhetünk. Azt szeretném, hogy ezek a területek a lehető legjobban és egy egységes rendszerben együtt tudjanak dolgozni. Ez nagyon sok szervezést igényel, mert jelenleg sem energia, sem idő nem volt ennek a megvalósítására, de most már egyértelműen azt látom, hogy a különböző területek vezetői is abszolút ebben váltak érdekeltté.
Fotó: Schumy Csaba
