hirdetés
„Ne váltsd apróra szíved kincseit,
ki mindent akar, mindent elveszít”
Hamis gazdagság, illanó illúzió,
a tudás az mi legyen mérvadó!
Legyenek előtted színes kövek.
Ne rogyj meg, állj mint a cövek!
Boldogságot akarj, s szerelmet,
átélni a valót, s nem lehetetlent,
„Ami fél azt ne fogadd
egészet akarj és egészet adj.”
Ne légy koldusa az érzelmeknek,
ne örök rabja a rossz lelkednek!
„Ne váltsd apróra szíved kincseit,
ki mindent akar, mindent elveszít.”
ne legyen hited benne délibáb,
mozduljon meg minden mi báb,
„Ami fél azt ne fogadd
Egészet akarj és egészet adj.”
Galamb Eszter lapigazgató kedvenc verse
minden parázs
hideg hamu
minden szó
néma tátogás
nem kellenek szavak
elég
egy
összevillanás
még az se kell
elég
ha
vagy
Majoros Krisztina online főszerkesztő kedvenc verse
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra vigyázzunk!
– Megérzi a sok gyökér lenn.
Vigyázva járjunk, – halkan!
Hogy néznek e fiatal fák,
Mert a kezemet megfogtad!
Nem, nem is mireánk néznek,
– Tán bölcsek e fiatal fák?
Én nem megyek tovább innét!
– A tó szeme most kinyílott,
Reggel van, árny van, a tó mély…
Én nem tudok elmenni innét.
Te várj meg engem a parton…
A tóba lenn egy mese-rét van.
Ha feljövök – ezer év mulva, –
Légy te a parton!
Fejes Réka társszerkesztő kedvenc verse
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
Balogh Edina társszerkesztő kedvenc verse
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.
Guba Zsófi közösségi média manager kedvenc verse
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre
hófödte csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargó folyó tükrében láttam kelni a Napot,
sugaraiban éppen az álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyémántként ragyogni,
sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt, és láttam a reményt,
láttam az Embert, és láttam a Zenét.
Láttam a Földet szeretetben élni,
láttam a csöndet a széllel zenélni. Láttam Istent, amerre csak néztem,
miközben éppen az ő tenyerében ültem,
s az ő hangján szólt a szél,
mint anya, ki gyermekének mesél:
Millió apró tükörben láthatod magadat,
hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy.
László Krisztina, a Remind Bookazine főszerkesztőjének kedvenc verse
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Pataki Nagy Éva sales manager kedvenc verse
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
Szente Lulu marketing manager kedvenc verse
Dvorcsák Gábor Imre fordítása
Hát újra megtettem.
Tíz évenként egyszer
Ez sikerül.
Járó csoda vagyok, bőröm feszül,
Náci lámpaernyőként ég,
Jobb lábom
Papírnehezék,
Arcomon nincs ránc, finom
Zsidó vászon.
Nyúzd le szalvétád,
Ó, ellenségem.
Rémesnek látszom?
Az orr, szemgödrök, az ép fogazat?
A savas lehelet
Tűnik egy nap alatt.
Hamar, hamar, a hús,
Mit megevett a sírgödör
Újra engem gyötör,
Egy mosolygós nőt megint.
Még csak harminc éves,
S mint a macska, kilencszer halhatok.
Ez a hármas szám.
Mily szemét,
Minden évtized tépve szét.
Rostok milliószám.
S a mogyorózabáló tömeg
Tódul be látni
Hogy kezem-lábam kibontják–
A nagy sztriptíz.
Hölgyek, urak
Ím kezeim.
Térdem.
Lehetek bőr és csont,
Mégis, ez ugyanaz a példány, ugyanaz a nő.
Tízévesként történt először.
Baleset volt. Gyönyör.
Másodszor már tömör
Szándék s akarat volt – maradjak ott.
Ringtam zártan
Mint egy kagyló.
Szólítottak, hívtak,
S mint gyöngyrakást, szedték le a férget.
Halni
Művészet mint akármi más.
Hát én nagyon jól csinálom.
Úgy, hogy olyan, mint a pokol.
Olyan való, mi itt honol.
Tisztára már egy hivatás.
S könnyebb egy zárkában, míg az ész bomol.
Könnyű ez úgy, hogyha egy helyben maradsz.
A hivalkodó
Visszaút nappal
Ahhoz az archoz, a nyers és durva
Unt hangra:
„Ez csodás!”
Ez vág haza.
Ára van ám
Ha látják sebeim, ára van ám
Ha szívverésem hallják–
Működik, tényleg.
És ára van, nagyon nagy ára ám
Szónak, érintésnek –
Vagy egy csepp vérnek
Egy hajfürtnek s a ruhámnak sokszor.
Úgy, úgy, Herr Doktor.
Úgy, Herr Ellenség.
A műved vagyok,
Egy értékes tárgyad.
A színarany babád,
Ki sikollyá olvad.
Pörgök és égek.
Ne hidd hogy mély aggodalmadat nem érzem át.
Hamu, hamu—
Mit keversz, kavarsz.
Hús, csont, semmi mást nem kapsz—
Szappandarab,
Jegygyűrű és
Aranytömés.
Herr Isten, Herr Sátán,
Vigyázz,
Vigyázz.
A hamuból
Vörös hajjal kelek,
És csak férfit eszek.
Országh Kitti újságíró kedvenc verse
Kiemelt kép: Canva; további fotók: Anthony, cottonbro studio, Min An, Mert Coşkun, cottonbro studio, Luca Dross, alperen / Pexels
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
hirdetés
