A szakemberrel arról beszélgettünk, hogy manapság vajon milyen határok között mozognak a párok a szexualitásban, tényleg annyira szabad, esetenként szabados-e a testi kapcsolat, mint amilyennek azt a közösségi média vagy a felnőttfilmek mutatják. Sokan, főként a női nem képviselői időnként úgy érzik magukat, mintha rajtuk kívül mindenkinek természetes lenne az, ami számukra már sok, túlzás a szexben. A szakember szerint a szexuális határaink nem pusztán tudatos döntések, hanem mélyen gyökerező belső keretek arról, hogy hogyan érezzük magunkat biztonságban, miben oldódunk fel, és hol kezdődik a bizonytalanság és feszültség.
„Ezek a határok már jóval azelőtt kialakulnak, hogy a szexualitás része lenne az életünknek, a neveltetés, a testünkhöz való viszony, a korai üzenetek, hogy mi szép, helyes, vagy ciki. A pszichológiai kutatások ezeket szexuális forgatókönyveknek nevezik, ezek a láthatatlan minták határozzák meg például azt is, mit gondolunk arról, hogyan kellene viselkednünk az ágyban. Sok nő azért egyezik bele bizonyos dolgokba, mert úgy érzik, azokat már mindenki csinálja. Egy fiatal páciens példája mutatja: korábbi párja elvárásaihoz igazodott, és nem értette, miért nem tud ellazulni. Később értette meg, hogy az elvárások miatt elnyomta teste jelzéseit arról, mi esik jól.”
Mindenhol elérhető szexuális tartalmak
Dr. Meskó Norbert hangsúlyozza, hogy a szexualitással kapcsolatos elvárások valóban eltolódtak az utóbbi években. Nem arról van szó, hogy a hálószobai történések hirtelen extrémebbé váltak volna. Inkább a nyilvános térben megjelenő szexualitás lett sokkal látványosabb, szélsőségesebb: egy átlagos TikTok videó vagy rövid pornójelenet ma egyetlen perc alatt több egyértelmű tartalmat mutat, mint amennyit korábban hónapok alatt látott az ember.
„A Szürke ötven árnyalata is hozzájárult ehhez, hiszen a perifériásnak tartott szokásokat, például a BDSM-et is beemelte a fősodorba, mintha ez volna az új norma, pedig nem az. A fesztiválokon, divateseményeken is egyre hangsúlyosabban jelennek meg olyan önkifejezési formák, amelyek korábban csak szubkultúrákban jelentek meg, a párizsi olimpián látott LMBTQ divatbemutató is ezt jelezte. Ez messze nem azt jelenti, hogy az emberek tömegesen másképp élnek a saját hálószobájukban, hanem hogy a közösségi térben sokkal több olyan vizuális inger jelenik meg, ami korábban ritka, vagy legalábbis rejtett volt. Ez a kettősség sokakban olyan érzést kelt, hogy lemaradnak, ha nem igazodnak a látványos trendekhez, miközben a kutatások szerint a párok többsége most is a nagyjából hagyományos, gyengéd, kölcsönösségen alapuló szexuális repertoárral él, és ez teljesen egészséges.”
Sokan mégis úgy érzik, hogy a hagyományos, gyengéd szex ritkább, mert a látványosabb, provokatívabb tartalmak tűnnek „normának”. A pszichológus hangsúlyozza, hogy a modern kultúrában nagyobb hangsúly kerül a szexuális identitásra, ezáltal pedig a feltűnőbb szexualitásformákra is. Ezen normák és trendek között úgy tudunk eligazodni, ha nem erőszakoljuk magunkra, hogy feltétlenül besoroljuk magunkat valamelyik kategóriába. Az önazonosság nem kívülről jön, hanem abból, ha megérezzük a saját vágyainkat, határainkat és tempónkat. A szexualitás élmények, érzelmek és kapcsolati mintázatok találkozásából áll. A valódi szabadság ott kezdődik, ha azt kutatjuk, mire vágyunk valójában és nem azt, hogy milyennek „kellene” lennünk.
Eltérő szexuális vágyak kapcsolaton belül
De mi van akkor, ha egy pár egyik tagja nyitottabb a kísérletezésre, a másik pedig inkább maradna a hagyományosabb formáknál? A szakember hangsúlyozza, hogy az eltérő szexuális igények nem a kísérletező kontra hagyományos igények különbségét jelentik, ezek mögött inkább az eltérő érzelmi és biztonsági pontok állnak. A pár kísérletezni vágyó tagja gyakran inkább közelségre vagy figyelemre vágyik, a hagyományos felé hajló fél pedig inkább biztonság és kapcsolódás iránti vágyát fejezi ki. Ha a felek megértik a mögöttes szándékot, akkor konfliktus helyett érzelmi párbeszéd alakul ki. Így könnyebben megtalálják a közös teret, legyen az lassú nyitás az újdonságok felé, vagy a megszokott formák megerősítése. Ha a cselekedetek mögöttes jelentéséről beszélgetnek, az valódi intimitást teremt. És fontos figyelni a másik jelzéseire, amelyek azt mutatják, hogy a szexualitás bármely formájával kapcsolatban nem érzi jól magát.
„A testi visszajelzések árulkodóak. Ilyen például, ha valaki egy helyzetre testi feszültséggel reagál, vagy a szex után kiüresedettnek érzi magát és szégyent érez. Az is gyakori, ha valaki szex közben érzelmileg kikapcsol, mintha nem lenne jelen. Egy nő azt mesélte, szex közben gyakran azon kapta magát, hogy gondolatban teljesen máshol jár. Később értette meg, hogy a teste így jelezte, hogy túl gyorsan történnek a dolgok. Ezeket a jelzéseket érdemes komolyan venni, mert nem hibák, hanem védelmi reakciók.”
A történetek és a szakember tapasztalatai azt mutatják, hogy a szexualitásban nem a külső trendek, hanem a belső határok és a test jelzései jelentik a valódi iránytűt. Érdemes megvizsgálni, mi az, ami kíváncsiságot ébreszt bennünk, és mi az, ami feszültséget és eltávolodást. Ha ezekre tudatosan odafigyelünk, akkor önazonosak leszünk, intimebb és őszintébb kapcsolódást élhetünk meg a párunkkal egy biztonságos környezetben.
Fotó: Anna Tarazevich, Kamaji Ogino/pexels.com; freepik.com
