hirdetés
Lelkesedéssel készültem erre a feladatra, vonzott az iparág, a pozíció, a hatás, amit általa elérhetek. Úgyhogy nagyon örültem, hogy megtaláltak a lehetőséggel. Az első munkanapomon már úgy éreztem, nem teljesen ismeretlen helyre jövök, sokan már ismerősen fogadtak, hiszen a legtöbb emberrel, akivel közvetlenül együtt dolgozom, volt alkalmam már a belépésem előtt megismerkedni, mert fontos volt számomra, hogy a kinevezésem bejelentése után mielőbb arc és személyiség kapcsolódjon nekik a nevemhez.
A jó érzés talán még tovább erősödött, annak ellenére, hogy eléggé elfáradtam. És azóta is ez a jellemző, nagyon izgalmas a feladat, kiemelkedően pozitív tapasztalatom van a kollégákkal, viszont nagyon sok az új információ. Sokat kell tanulnom, nemcsak egy új iparágba csöppentem bele, de egy új szervezetbe is kerültem, ami ráadásul sokkal nagyobb, mint amit eddig tapasztaltam. A napjaim tele vannak megbeszélésekkel, de nem bánom, mert így lehet hatékonyan tanulni.
Vannak hasonlóságok és különbségek, számomra most pont jó az újdonság és a megszokott komfort egyensúlya. Az ügyfélközpontúság abszolút középpontban van mindkét iparágban, ahogy a digitalizáció is, viszont a Telekomban nagyobb a technológia szerepe. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján azt érzem, hogy a telekommunikáció egy informálisabb szektor, lazább, ami például az öltözködési stílusban is megjelenik. Ez kimondottan a Magyar Telekomra még a szektoron belül is különösen igaz, öt évvel ezelőtt egy agilis átalakuláson ment át a szervezet, és ez még inkább erősítette ezt a szabadabb és lazább légkört.
Nagyon. Édesanyám matematika-fizika és filozófia szakos tanárként dolgozott, édesapám pedig mérnök. Ha valamiben, akkor logikus gondolkodásban, matematikában, strukturáltságban elég sokat örököltem tőlük. Matematika tagozatos gimnáziumba jártam, heti 8-9 matematikaórával, és nagyon szerettem, utána pénzügyet tanultam az egyetemen. A karrierem során a tényalapúság, adatalapúság mindig jelen volt, de közben mellette egyre erősödött a humán fókusz is. Igazából ennek a kombinációja van jelen a HR munkámban.
Részben hozom gyerekkoromból, a családomból az emberközpontúságot, a szüleimmel nagyon sokat beszélgettünk, és édesanyám példája is meghatározó volt a számomra: mindenki ismerte tanárként Székesfehérváron, ahol éltünk, mindenkihez volt egy jó szava, mindenkinek segített, ha szükség volt rá. A karrierem első tíz évében tanácsadóként dolgoztam jó néhány céggel, és már akkor azt láttam, hogy a projektek sikere leginkább azon múlott, hogy a cégeknél milyen vezetők vannak döntéshozó pozícióban. Ha nincs ott a megfelelő ember, aki továbbviszi a projektet, akkor a fiók mélyének készül az a prezentáció, amit a tanácsadók összeraknak.
Mindenképpen, és ezt felelőségemnek is érzem. Azt gondolom, egy ekkora cégnél van akkora vizibilitás, hogy a számomra, illetve a cég számára fontos értékeket képviselni tudjuk. Ezt eddig is megtette a Telekom, és én folytatom a hagyományt. Ilyen témák például a nemi esélyegyelőség, a sokszínűség, a családbarát megközelítés. Van egy átfogóbb vízióm, amihez szeretnék hozzájárulni: azt szeretném, hogy a magyar üzleti élet még emberségesebb legyen. Ez egy nagyon összetett téma, sok minden szükséges hozzá. Például az, hogy a vezetők felhatalmazók, gondoskodók legyenek, és jól tudjanak visszajelzést adni. A Telekomban igyekszünk eszerint működni és ezzel akár más vezetők számára példát mutatni.
A karrierem alakulása során nagyon sok férfival dolgoztam együtt, a tanácsadó cégnél például 90 százalék volt a férfi tanácsadók aránya akkor a régióban. A banknál, ahol dolgoztam, ott is férfi domináns volt a felsővezetői kör. Eleinte nem sokat foglalkoztam ezzel, szerettem az okos férfi kollégáimmal együtt dolgozni, szép lassan érett meg bennem a gondolat: tudatosan kell dolgoznunk azon, hogy legyen ebben változás. Az egyik eszköz ehhez, amiről sokat hallani, az a kvóta. Azt gondolom, hogy nem ez az ideális megoldás, de rövid távon katalizátorként működhet, segíthet beindítani a folyamatokat. A női karrierút során fontos állomás a gyermekvállalás időszaka, itt igenis kell tennie a munkáltatónak azért, hogy a kisgyermekes nők úgy érezzék, visszamennének munkahelyükre.
Két gyermekem van, 12 és 14 évesek. A gyermekvállalás számomra karrierváltással járt, a szülések után nem mentem vissza tanácsadóként dolgozni, mert az a munka nagyon hosszú napokat és sok utazást foglalt magában. Összesen három és fél évet voltam otthon a két gyerekkel, ebben nagyon tudatos voltam. Tudatosítottam, hogy még legalább 30 évet dolgozhatok, úgyhogy a karrierem nem ezen múlik, ha néhány évet a gyerekeimmel töltök, viszont ez egy soha vissza nem térő, különleges időszak az életemben. Utána néhány évig részmunkaidőben dolgoztam, így én tudtam értük menni a bölcsibe, oviba. Nagy szerencsém van, mert sok segítséget kapok a szüleimtől, mióta felsővezető vagyok, még inkább elkél a segítség.
Nagyon kíváncsi vagyok a jövőre, már csak ezért is érdemes egészségesen élni, hogy minél tovább lássuk ezt a jövőt. Alapvetően optimista személyiség vagyok, úgyhogy én nem a fenyegetést látom a technológiai újdonságokban, például a mesterséges intelligenciában, hanem a lehetőséget. Nagyon bízom a következő generációban, hogy jól, emberközpontúan fogják használni az újdonságokat. Hihetetlen gyorsan és sokat változik a világ, nekik ehhez kell tudni rugalmasan alkalmazkodni, nyitottnak lenni a változásokra, a tanulási képességeiket kell fejleszteniük.
A fenti írás támogatói tartalom!
hirdetés
