Annak, hogy az internet mennyire szerves része az életünknek, megannyi pozitívum mellett réges-rég érezzük a negatív hatásait. Talán még érdekesebb ez annak a generációnak az esetében, amelyik teljes egészében beleszületett abba, hogy karnyújtásnyira minden információt megtalál. Az pedig, hogy a szöveges tartalmak helyett egyre inkább az audiovizuális információátadásra terelődött a hangsúly, már valódi ingerkavalkád, ahol villámgyorsan túlpörgethető mini-videókban áramlanak a hasznos-haszontalan információk. Az ebbe a közegbe beleszülető fiatalok arról panaszkodnak, hogy komoly gondot jelent nekik a koncentráció egy-egy feladatra vagy életeseményre. Most egy tanulmány igyekezett utánajárni, valóban beszélhetünk-e valamifajta jelenségről, és ha igen, vajon kimutatható-e bármiféle ok-okozati összefüggés.
Figyelemzavar és kontrollvesztés
A PLOS Mental Health nevű szakfolyóiratba megjelent tanulmány néhány száz, 10 és 19 év közötti fiatal neurológiai vizsgálati eredményeit vetette össze. A szerzők 2013 és 2022 közötti adatokat használtak fel, többek között az internet elvonásának hatásait, az internetezéssel töltött időt és a személyes emberi kapcsolatok háttérbe helyezését szemlézve.
Az internetfüggőséggel diagnosztizált egyének esetében azt figyelték meg, hogy feladat végrehajtáskor olyan agyi funkciók sérültek, amelyek a hatékony közös munkát befolyásolják – ilyenek a koncentrálóképesség, tervezés, döntéshozatal és impulzuskontroll. A kutatás szerzői úgy vélik, az internetfüggők számára e viselkedések nehezebbé válhatnak, a fiatalok esetében negatívan befolyásolva a fejlődést és a lelki egészséget.
Létezik egyáltalán internetfüggőség?
Mielőtt farkast kiáltanánk, Dr. David Ellis, a Bath-i Egyetem Digitális Biztonsági és Viselkedési Intézetének viselkedéskutatója a CNN-nek nyilatkozva elmondta, hogy a kutatás minden igyekezet ellenére nem alkalmas arra, hogy konkrét összefüggésekre világítson rá. Ellis szerint a problémák ott kezdődnek, hogy az internetfüggőség fogalma, illetve mérése az orvostársadalomban nem általánosan elfogadott, emiatt nem diagnosztizálható. Ráadásul maga az internetelérés csupán egy adottság, ami megannyi alkalmazási és médiafogyasztási lehetőséget kínál. Így, konkrétumok nélkül érthető, hogy Dr. Ellisnek már magával a definíció használatával kapcsolatban is aggályai vannak.
A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve jelenleg az ötödik kiadásánál jár (DSM-5), és a mentális problémákkal foglalkozó egészségügyi szakemberek ezt tekintik a a pszichiátriai betegségek egyfajta Bibliájának az Egyesült Államokban és a nyugati világban. E kiadványban például szerepel az „internetes szerencsejáték”, de az „internetfüggőség” már nem. Ezzel ellentétben például Kína az internetfüggőséget elismeri betegségként, és a világon elsőként közegészségügyi válságnak nyilvánította. A jelenlegi kutatásban felhasznált adatok mindegyike Ázsiából származik, ezért szerepelhetett a diagnózisban az internetfüggőség kifejezésként. Ráadásul a legtöbb vizsgált egyén férfi volt, így a kutatás eredményeit még inkább érdemes fenntartásokkal kezelni.
A kontroll fontossága
A CNN-nek nyilatkozó több szakember vallja, hogy a kutatás gyenge lábakon áll, ugyanakkor a jelenség figyelmet érdemel. Ahogy mindenben, az internethasználat esetében is fontos egyfajta egészséges egyensúly megtalálása, ám szemben például a szerencsejátékkal és más függőségekkel, a teljes elvonás itt nem lehet működőképes stratégia. Az internet az életünk mindennapi része, úgy kell rá tekintenünk, mint például az áramszolgáltatásra. A szülők számára az orvosok azt javasolják, ha az internetes médiafogyasztás, játék és social tevékenységek kordában tartása a cél, próbálkozzanak olyan praktikákkal, mint a képernyőidő limitálása, és az eszközhasználatban szünetek beiktatása. Ha pedig a szülők a gyerekeiknél olyan káros viselkedésmintákat látnak, amelyek valamilyen függőségre utalhatnak, kérjék szakember segítségét.
Fotó: Pexels / Julia M Cameron