„Te nem bűnös vagy, csak béna” – Interjú Zeitler Ádám rabbijelölttel

Kíváncsi, ambiciózus és nyughatatlan. Zeitler Ádám eredetileg orvos szeretett volna lenni, de közgazdászként végzett. 2010-ben két barátjával megalapította a Milestone Intézetet – egy progresszív oktatási központot –, jelenleg az intézet tanácsadói üzletágában dolgozik. Szabadidejét főként családjával tölti, sokat olvas, sportol, érdeklődik az elméleti fizika iránt. Ráadásul a felsorolásnak itt közel sincs vége. Ádám rabbinak tanul.

Gyerekkorodban milyen szerepet töltött be az életedben a vallás?

Sok szó esett róla a családban, de zsinagógába nem jártunk rendszeresen, csak kulturális programokra a nagyszülőkkel. Én mindig is spirituális ember voltam. Vonzott a téma, az ehhez kapcsolódó könyvek. A zsidósághoz én azokon az embereken keresztül kapcsolódtam, akiktől sok szeretetet kaptam. Az anyai nagymamámhoz például mélyen kötődtem. Ő elég sokat mesélt nekem, ezért a zsidósághoz való viszonyom nem a félelmen, hanem a szereteten keresztül alakult ki.

A második világháború után jellemző volt a zsidó közösségekre, hogy nem gyakorolták aktívan a vallást. Az emberek nem szívesen adták tovább a vallási hagyományaikat, mert a saját bőrükön tapasztalták, hogy milyen szörnyűségek történhetnek velük miattuk. Az unokáiknak ennek még az esélyét sem akarták megadni, ezért sokszor körül sem metélték őket. Az én generációm már sokkal később, maga dönt úgy, hogy megcsinálja ezeket a felnőtté válási rituálékat.

Mit gondolsz, mi irányítja rá a figyelmüket?

A zsidóság önmagát nem annyira vallásként definiálja – ez inkább egy életmód. A zsidóság nem elsősorban a vallásodat, a hitedet, hanem a mindennapjaidat szabályozza. Az, hogy neked milyen a viszonyod Istennel, próbálja rád bízni. A rabbi egy tanító, nincs szentsége, nem tud levenni rólad semmilyen spirituális munkát, de megtaníthat a tradíciókra. Ha ezek mentén a tradíciók mentén kialakult rendben éled le az életedet – akár anélkül, hogy különösebben sokat foglalkoznál a hittel – az a mi tradíciónkban már egy elég jó dolog. Lehet, sőt néha kell is beszélgetni a spiritualitásról, de mi alapvetően cselekvéspártiak vagyunk. 

Minden életszakaszhoz tartoznak bizonyos egzisztenciális kérdések. Mi, rabbik, azért vagyunk, hogy ha megfogalmazódnak ezek a kérdések, ott legyünk, és tanítsuk az embereket a tradíciórendszerünkről, ami abban mutat utat, hogy mi ezekben az élethelyzetekben mit szoktunk csinálni. Feléljük a világ erőforrásait, de ott van a kóser étkezés ami azt mondja, hogy ne ne okozz az álatoknak szenvedést, lehetőleg fogyassz kevesebb vörös húst és, törekedj rá, hogy minél kevésbé használd ki a természetet. Nem tudunk elvonulni a hétköznapok zajától, de imádkozhatunk, meditálhatunk minden nap. A teendőink miatt nehezen teremtünk időt a családi együttlétekre, de a sábát meghatározza, hogy egy napot a családoddal tölts. Sokaknak akár az is lehet sábát, ha nem használsz közösségi médiát péntek estétől szombat estéig. Csak gondold végig, hogy mi az, ami téged kiszakít másfél napra a hét iszonyatos tempójából. Ezek nagyon praktikus megoldások, amik, úgy látom, rezonálnak a korosztályommal. Ma minden egy nagyon furcsa, elvont térben történik. Jó a valóságban csinálni valamit, amitől neked jobb lesz az életed. És ebben még sehol sincs a vallás. Én nem látom benne.

Hol kezdődik a vallás?

Az már más, ha neked van egy istenhited is, de ez nem egy konstans élmény – számomra legalábbis nem az. Néha, ha felkelek, jobban érzem, máskor kevésbé. Nehéz megfogalmazni az érzést, de vannak bizonyos pillanatok az életben, amikor egységélményt élek át. Úgy tudnám leírni, hogy ilyenkor minden stimmel. A zsidó vallás misztikusabb vonalaiban vannak olyan gondolatok, hogy valójában minden egy, és Isten nem entitásként kezelendő, hanem mindennek az egységeként. Vannak olyan másodpercek, élmények, gondolatok, amikor megélem ezt az egységet, de én nem tudok minden nap ebben lenni. Egy ennyire racionális világban nehéz is. Ha az életedben van öt ilyen élmény, az már tök jó.

Miért döntöttél úgy, hogy elkezded a rabbi képzést?

Eredetileg orvosnak készültem, aztán úgy alakult, hogy közgázt végeztem. Tizenöt éve, amikor elkezdtük a Milestone-t, az oktatással kezdtem foglalkozni, ami ma mélyen kitölti a mindennapjaimat. Ennek a folyománya a rabbiképző is. Előtte is jártam rabbikhoz tanulni, de az, hogy ezt hivatalossá tegyem, egy kiégéses életközepi válság következménye.

Mi adott neked a képzés? Hogyan segített át ezen a krízisen?

Azt látom, hogy jobb ember lettem tőle. Jobban odafigyelek másokra, odafigyelek arra, hogyan bánok magammal, a környezetemmel, jobban felismerem a család értékét. Egyfajta morális világítótorony áll előttem. Néha én is teszek olyat, ami a saját megítélésem szerint sem a legjobb, de legalább tudom, hogy csinálhatom jobban. Ilyen például, amikor rákiabálsz a gyerekedre, aztán rájössz, hogy várhattál volna még két percet, hogy lenyugodj, és lásd azt, hogy ő miben van. Ha ezt látod, akkor lehet, hogy tízből nyolcszor oda tudsz erre figyelni, ami már jó! Hiszen nulláról indultál!

Az már bőven elég, ha te önreflexív vagy, és van egy irány, amit követhetsz.

Az, ha nyomasztónak érzed, hogy még mennyi mindent csinálhatnál jobban az életedben, egy furcsa, aszketikus, önostorozó gondolatvilágba visz el. A zsidó tradíció nem hisz abban, hogy az emberek eredendően bűnösek lennének, mert Istennek egy darabja benned van. Te nem bűnös vagy, maximum béna. Ha önreflexív vagy, és oda tudsz figyelni arra, hogy legközelebb változtass, az tök jó. Ha nem, akkor legalább tudod, hogy valamit rosszul csinálsz. Még mindig jobb, mintha nem tudnád. Azt gondolom, hipokrita dolog bármilyen vallási vezetőnek azt mondania, hogy ő efölött áll.

Mi az, amivel te rabbiként meg tudod szólítani a 21. századi embert?

Egyrészt azzal, hogy én nem különbözöm tőlük. Ha mást mondanék vagy mutatnék, az képmutatás lenne. Másrészt igyekszem megtalálni az intellektualitásnak és a spiritualitásnak azt az egyvelegét, ami közel áll a ma emberéhez. Ez nehéz. Keresem a hangomat. Sokan az intellektuális témákra nyitottak, a pszichológiát nagyon szeretik az emberek, de közben ez egy nagyon szép spirituális tradíció is. Ami még ennél is fontosabb, hogy én ebben jól érzem magam, ki tudok teljesedni és boldog tudok lenni. Azt vettem észre, hogy ha én otthon érzem magam valamiben, akkor a közönségem is jön velem.

Fotó: Földi Ádám

Ha kíváncsi vagy, mit gondol a református lelkész, a ferences szerzetes és a buddhista tanító a hithez és a valláshoz való kapcsolódásról, olvasd el cikkünket a Remind Bookazine ötödik számában! Kattints, és szerezd be most!

Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el interjúnkat dr. Máté Gáborral!

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

Az egészség illúziója: Miért csap be a fitnesz marketing és hogyan veheted vissza az irányítást?

Mindannyian szeretnénk egészségesen, energikusan élni. Amikor bemegyünk a boltba, szinte automatikusan emeljük le a polcról azokat a termékeket, amikre nagy...

Nemcsak kevésbé fáj, hanem kevésbé is félnek

A módszer egyik legfontosabb eredménye, hogy nem csupán eltereli a gyerekek figyelmét. A fájdalomérzetet ugyanis jelentősen befolyásolja az is, milyen...

Mit veszít egy férfi, ha soha nem tanul meg érezni? – interjú Németh Kornéllal

Sikeres cégvezető, karizmatikus férfi, aki mindent irányít - egészen addig, amíg rá nem jön, hogy önmagához nincs hozzáférése. A Fele...

„Boldogan lettem ötvenéves!” – interjú Nagy Zsolttal

Nagy Zsolt nem az a színész, aki kész válaszokkal érkezik egy interjúra. Ő inkább hangosan gondolkodik, mélyen belemegy az érzésekbe,...

Budapest egy hétvégére a Formula–1 és a Moët & Chandon fővárosa lesz

A Formula–1 Magyar Nagydíj hétvégéjén, július 24. és 26. között, nemcsak a Hungaroringen pörögnek fel az események, hanem Budapest számos...

Nem a siker, hanem az önmagunkhoz való visszatalálás az, ami hosszú távon megtart bennünket – Krizsó Szilvia vendége Török Ádám

Sokáig azt hisszük, hogy az életünknek egyetlen jó forgatókönyve van. Meg kell találni a megfelelő hivatást, a megfelelő társat, a...

Tosca a csillagos ég alatt

A magyar–osztrák határ közelében fekvő Szentmargitbányai Kőfejtő az elmúlt években az európai nyári szabadtéri operajátszás egyik fontos helyszínévé vált. Idén...

„Amin nevetünk, az gyakran arról szól, ami a legjobban fáj” – a The Long Story vendége Kovács András Péter

Sokszor úgy gondolunk a humorra, mint könnyed szórakozásra: néhány jól időzített poénra, felszabadult nevetésre, egy estére, amikor kikapcsolhatjuk a gondolatainkat....

Az esztétikai kezelések örök életre szólnak? Mi történik, ha abbahagyjuk őket?

Az esztétikai orvoslás egyik leggyakoribb kérdése nem az, hogy egy kezelés fájdalmas-e, hanem az, hogy meddig tart az eredménye. Szinte...

A nyár tényleg kiszívja az energiánkat?

Miért érezzük magunkat kimerültnek akkor is, amikor szinte semmit sem csináltunk? Miért leszünk ingerlékenyebbek, lassabbak, szétszórtabbak egy hőhullám idején? És...

EZ IS ÉRDEKELHET

Az egészség illúziója: Miért csap be a fitnesz marketing és hogyan veheted vissza az irányítást?

Mindannyian szeretnénk egészségesen, energikusan élni. Amikor bemegyünk a boltba, szinte automatikusan emeljük le a polcról azokat a termékeket, amikre nagy...

Nemcsak kevésbé fáj, hanem kevésbé is félnek

A módszer egyik legfontosabb eredménye, hogy nem csupán eltereli a gyerekek figyelmét. A fájdalomérzetet ugyanis jelentősen befolyásolja az is, milyen...

Mit veszít egy férfi, ha soha nem tanul meg érezni? – interjú Németh Kornéllal

Sikeres cégvezető, karizmatikus férfi, aki mindent irányít - egészen addig, amíg rá nem jön, hogy önmagához nincs hozzáférése. A Fele...

„Boldogan lettem ötvenéves!” – interjú Nagy Zsolttal

Nagy Zsolt nem az a színész, aki kész válaszokkal érkezik egy interjúra. Ő inkább hangosan gondolkodik, mélyen belemegy az érzésekbe,...

Budapest egy hétvégére a Formula–1 és a Moët & Chandon fővárosa lesz

A Formula–1 Magyar Nagydíj hétvégéjén, július 24. és 26. között, nemcsak a Hungaroringen pörögnek fel az események, hanem Budapest számos...

Nem a siker, hanem az önmagunkhoz való visszatalálás az, ami hosszú távon megtart bennünket – Krizsó Szilvia vendége Török Ádám

Sokáig azt hisszük, hogy az életünknek egyetlen jó forgatókönyve van. Meg kell találni a megfelelő hivatást, a megfelelő társat, a...

„Amin nevetünk, az gyakran arról szól, ami a legjobban fáj” – a The Long Story vendége Kovács András Péter

Az esztétikai kezelések örök életre szólnak? Mi történik, ha abbahagyjuk őket?

A nyár tényleg kiszívja az energiánkat?

Nyári megfázás, nyakmerevség – nem biztos, hogy a klíma okozza

„Az időskor egyik legfájdalmasabb része a láthatatlanná válás” – interjú Fekete Judit íróval

Megjelent a Remind Longevity különszáma – és most értékes nyereményekkel is gazdagodhatsz