Jón Kalman Stefánsson: Ásta
„De hát olyan kevés helyes dolog van ebben az életben. Sőt inkább mondhatjuk, hogy a szívben rejlő igazság nem mindig azonos a világ igazságával. Ezért olyan érthetetlen az élet.”
A felnövéstörténet Reykjavíkban, az 1950‑es évek elején kezdődik, amikor Sigvaldi és Helga másodszülött lányukat Ástának keresztelik. A név jelentése szeretet, ehhez hűen a szülők úgy gondolják, hogy valóban szeretetben fogják nevelni a gyermeküket. Az idill azonban hamar megtörik, Helga elhagyja férjét és lányait, így Ásta nevelőanyához kerül. Kamaszként vidékre, a Nyugati‑fjordokba küldik, ahol először tapasztalja meg a szerelmet.
A regény nem hagyományos, lineáris történetmesélés, több szereplő emlékeiből és érzéseiből áll össze a fiatal lány portréja. Egy mélyen emberi regény a szeretet vágyáról, a belső gátak áttöréséről és arról, milyen nehéz megtalálni a helyünket a világban.
Sigríður Hagalín Björnsdóttir: Tüzek
„…győzködöm magamat újra és újra, képesnek kell lennem leszokni a szerelemről, ha egyszer a dohányzást is sikerült abbahagynom.”
A regény középpontjában Izland egyik legismertebb vulkanológusa áll, aki a Reykjanes‑félsziget geológiai aktivitását figyeli. Hosszú, évszázadok óta tartó nyugalom után a vulkánok ismét mozgolódni kezdenek, földrengések riasztják a lakosságot.
Anna feladata a kitörések előrejelzése és a katasztrófavédelem koordinálása, miközben saját életét sem tudja tovább irányítani. Kívülről minden tökéletesnek tűnik: elismert szakmai pozíció, szerető és jól kereső férj, két gyermek, ám ekkor betoppan az életébe a szerelem. Az a mindent elsöprő érzés, amely szó szerint rárúgja az ajtót az addig gondosan elfojtott érzelmekre.
Az író a szerelmet a vulkánok erejéhez hasonlítja, és aki élt már át hasonló belső viharokat az életben, az nagyon is érteni fogja a párhuzamot.
Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások
„Azt mondják, az ember személyisége a tapasztalatainak összessége. De ez nem igaz, legalábbis nem teljesen, mert ha a múltunk lenne az, ami meghatároz bennünket, nem bírnánk együtt élni saját magunkkal. Meg kell győznünk magunkat, hogy többek vagyunk a tegnapi hibáinknál.”
Ahányan létezünk, annyifélék vagyunk, de a félelmeink, szorongásaink összekötnek minket. Mindenkinek lehet rossz napja, vagy nehéz időszaka, a svéd író könyve épp ezt mutatja be.
Egy svéd kisvárosban egy lakásbemutató váratlanul túszdrámaszerű helyzetté alakul. A bezártság során megismerünk különböző karaktereket, akik mindannyian valamilyen szorongással küzdenek, legyen szó párkapcsolati bizonytalanságról, munkahelyi stresszről, társadalmi elvárásokról vagy a múlt sérelmeiről. Backman mesterien egyensúlyoz a humor és a fájdalom között: az olvasó egyszerre nevet a hétköznapi bénázásokon és hatódik meg a szereplők történetein.
Linn Strømsborg: Soha, soha, soha
„Éppúgy, ahogy régebben azért féltem beleszeretni valakibe, mert azt hittem, fel kell adnom magamat és az életem nagy részét, azért félek gyereket vállalni, mert akkor minden mást fel kell adnom.”
A regény egy tudatosan gyermektelen nő lelki vívódásait és környezetének reakcióit állítja a középpontba. A főszereplő boldog párkapcsolatban él, kedvesével évekkel ezelőtt megegyeztek, hogy nem vállalnak gyereket. Ám a férfi mégis szeretne apa lenni.
Miközben barátnői sorra válnak várandóssá, édesanyja is rendre felteszi a kényelmetlen kérdéseket, de ő következetesen kitart saját döntése mellett. A kötet párbeszédek és hétköznapi jelenetek mentén mutatja meg, milyen állandó magyarázkodással jár eltérni egy olyan társadalmi normától, amely az anyaságot alapértelmezett életútként kezeli. Az író nem érvel és nem győzködik, hanem megszólaltat egy ritkán hallott, őszinte női hangot.
Helga Flatland: Egy modern család
„Bizonyos szempontból könnyebbnek tűnik a szülői mintáktól való eltérés, ha az ember traumatikusabb élményeken esett át, ha nagyobb árulás áldozata volt. A kis hibákat észre sem vesszük, mondom, csak sokkal később, és akkor is csak az élet nagyobb összefüggéseinek fényében.”
A norvég író regénye egy család széthullását meséli el a három már felnőtt gyermek nézőpontjából. A 70 éves apa születésnapjára gyűlik össze a család, ám ünneplés helyett a nyugdíjas korú szülők bejelentik válásukat. A döntés alapjaiban rengeti meg a három testvért, akiknek újra kell értelmezniük gyerekkorukat, a családról alkotott képüket és saját identitásukat.
A kötet azt vizsgálja, hogyan próbálnak az emberek alkalmazkodni egy olyan helyzethez, amelyben nincs egyértelmű bűnös, csak vesztesek.
Marie Aubert: Felnőtt emberek
„Az embernek sokféleképpen lehet jó élete.”
Marie Aubert regénye mindössze egy hosszú hétvége eseményeit írja le roppant aprólékos formában.
A harmincas éveiben járó, egyedülálló Ida a nővérével és szüleivel töltött családi hétvégén szeretné elmondani, hogy éppen tervezi lefagyasztani a petesejtjeit egy későbbi gyerekvállalás miatt, ám a nővére is egy bejelentéssel készült. A testvérek közötti rivalizáláson keresztül feltárul ennek a diszfunkcionális családnak a működése, miközben az apró gesztusok egyre feszültebb hangulatot teremtenek.
Őszinte regény arról, hogyan tudnak felnőtt emberek is gyerekesen viselkedni, főleg azokkal, akiket a legjobban ismernek.
