„Ez a saját felnövéstörténetem is”
Matilda, a történet főhőse friss egyetemistaként keresi a helyét a budapesti művészvilágban, tapasztal és szeret, mi pedig kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen élmények inspirálták a szerzőt, Kuizs Lillát, amikor belevágott a történetírásba.
„A sztorit 2010-ben kezdtem írni, az akkori élethelyzetemből kiindulva. Ez a folyamat aztán hosszan elnyúlt, és rengeteget tapasztaltam az évek során. A Semmi szédítő magasságnak különböző verziói lettek, volt, hogy közelebb kerültem, volt, hogy eltávolodtam a főhőstől, a diplomavédésnél például megkértek, hogy többet írjak a saját megéléseimből a karakterbe. Aztán ez lett a MOME mesterszakán a diplomamunkám. Már 2020-ban ki akartam adni a könyvet, azonban ekkoriban nem voltak erős mellékszereplőim, ezért egy filmrendező barátom javasolta, hogy legyen a többi szereplőnek is háttértörténete. Az évek során alakult a sztori női fejlődéstörténetté, amit értékes férfi karakterekkel is gazdagítottam.”
Arra kérdésre, hogy vajon mennyire tekint Lilla a saját történetére feminista alkotásként, a szerző elmondta, nem akart kimondottan feminista történetet, ennek ellenére megfordult a fejében, mit gondolna a nagymamája, ha elolvasná.
„Alison Bechdel egy leszbikus kanadai írónő, az ő szabályai szerint egy történetben két női karakternek kell lennie, akiknek ismerjük a nevét, és ők legalább egyszer beszélnek egymással más témában, ami nem a férfiakról vagy a házasságról szól. Nekem tehát épp arra kellett figyelnem, hogy ne menjek el másik irányba, legyenek beszélő férfi karaktereim is.”
Miután a graphic novel már a címében is egy kor hangulatát idézi meg, ezért is kölcsönözte az alkotó egy 30Y dal címét a művének.
„ A Semmi szédítő magasság egy valóságon alapuló fikció, ami megidéz egy számomra nagyon meghatározó és felejthetetlen időszakot, amiben a helyszínek és az események valósak, de a szereplők kitaláltak. Matilda az én alteregóm, de nem én vagyok. Valójában, amikor nem tudtam feldolgozni valamit, például szerelmi csalódást, szülőkkel való konfliktust vagy egy szakmai kudarcot, akkor Matildához adtam hozzá, és megrajzoltam. Ahogy ő változott, úgy változtam én is. Ez segített abban, hogy a saját életemben elvarrjak szálakat.”
Generációkon átívelő problémák
„Szeretem a valóságalapú történeteket, ezt a könyvet a Persepolis inspirálta, az volt az első grafikus novella, amivel egyetemistaként találkoztam, hatalmas hatással volt rám. Filmek közül a Ladybirdöt emelném ki, Greta Gerwig saját fejlődéstörténetét. A Semmi szédítő magasságban bemutatott problémák generációkon átívelőek, a párválasztás, az egyetemre kerülés, az új barátok kérdéskörével a fiatalabb generáció is azonosulni tud. A könyvben senki sem szerepel arccal és névvel az életemből, egyes karakterek közelebb vannak a valósághoz, mások távolabb. A szülőkről való leválás, az önmagunkba vetett hit erősítése, a kishitű, szorongó lány, aki vidékinek érzi magát a budapesti értelmiségben – ezek az élmények, érzések és helyzetek egész életemen át kísértek, és akkor tettem pontot a végükre, amikor megírtam őket, így akadnak fejezetek a könyvben, melyek évekig készültek. A könyv befejezése előbb megvolt, sok fontos jelenet csak ezután került bele, például nagyon kellett a lendület a diplomamunkám elkészítéséhez. Mondja is egyszer az egyik tanára Matildának, hogy a tehetség önmagában nem elég, komoly munka és kitartás kell ahhoz, hogy valakiből legyen valami.”
A kétezres évek ikonikus budapesti helyszínei
„El kellett távolonom a saját életemtől egy fiktív karakterben, ez azért is jó, mert így meg mertem írni olyan dolgokat, amiket én magam nem biztos, hogy vállaltam volna” – folytatja Kuizs Lilla. „A bulizós részekből húzni kellett, mert ekkoriban hétfőtől vasárnapig néztük hol, mit lehet csinálni, állandó pörgésben voltunk. A Corvintetőre szerettünk járni, a Gödörbe kis zenekarok koncertjeire, nyáron a szabadtéri szórakozóhelyekre, mint a Zöld Pardon. A jelenlegi Budapest profibb, ma már nem lehetne megtenni, hogy egy török bácsi sajttal szórt krumplit áruljon az Anker közben, mi mindig itt ettünk, amikor éjszaka a Király utcából hazafelé indultunk. Átlátható, tiszta a negyed, de sok autentikus hely megszűnt, ezzel valamit el is vesztettünk a hely jellegéből. Egyébként festőművész vagyok, nagyon örülök, hogy ismét van időm festeni, a könyvbemutató is kiállítással együtt zajlott. Két könyvötlettel szeretnék majd foglalkozni a közeljövőben. Az egyik egy fiatalabbaknak szóló képregény lesz, a másikban Matilda családja, gyerekei bontakoznak ki, humoros, életszerű feldolgozást tervezek.”
Fotó: Ódor Dóri
