A Z generáció tagjai azok a fiatalok, akik 1995 és 2010 között születtek. Ez a nemzedék az első, amely teljesen elmerül a digitalizációban, legyen szó okostelefonról vagy a közösségi média platformjairól, számukra a technológia a mindennapi élet részét képezi.
Ez az állandó kitettség a megelőző generációkhoz képest kétségtelenül átformálta a világképüket és a szokásaikat. Jobban értékelik a hitelességet, a függetlenséget és a tudatosságot, melynek következtében bátran, és közülük sokan nemet mondanak a dohányzásra, a kábítószerekre, a bulizásra és a védekezés nélküli szexuális együttlétekre. Ugyanígy központi szerepet tölt be az identitásukban a klímaváltozás, az inkluzivitás, a társadalmi igazságosság, a rugalmasság. Ők már nem a hagyományos karrierutakban gondolkodnak, már nem akarják megmászni a vállalati ranglétrát, helyette az álmok és önmaguk megvalósítását választják.
Z generációs érdekérvényesítés
„Fontos alapvetés, hogy minden generáció a saját gyermekkorának és fiatalkorának, az akkor érvényes korszellemnek a lenyomata is. Például a nagyszülők nemzedéke, az úgynevezett baby boomerek, vagyis az 1945–64 között született generáció esetében a határhúzás és az önérvényesítés egyáltalán nem volt kívánatos tulajdonság. A szocializmusban sokkal inkább az egyéni érdekek háttérbe szorítását és a kollektív célok követését várták el az emberektől. Abban az időben nem kedvezett a hierarchikus pártalapú vezetés az egyéni érdekek érvényesítésének, a gyerekeknek nem volt beleszólásuk a szüleik döntéseibe. Az iskolai és az otthoni nevelés is a fegyelmezésen, mintsem az önkifejezésen alapult, a családokban pedig jellemzően az idősebbek hozták meg a döntéseket, és akár tetszett, akár nem, el kellett fogadni azt a fiatalabb generációknak” – idézi fel a múltat Bereczki Enikő generációkutató, A rejtélyes Z generáció című könyv szerzője.
A baby boomerek után jött a rendszerváltás nemzedéke, az X generáció. Számukra felértékelődött a demokrácia, elindult a piacgazdaság, és meg kellett tanulniuk önállóan kiállni magukért. Ez a korszak egyszerre hordozta a bizonytalanságot és az érdekérvényesítést is, és miután a családokban még mindig a tekintélyalapú nevelés dominált, az X generáció igazi kihívása mind a mai napig az, hogy nyíltan kifejezze a véleményét. De a munkaerőpiacon az igazi változást a 2000-es években az Y generáció hozta el, amely már sokkal határozottabban érvényesítette az érdekeit.
„Sokan nem is értették, hogy lehet az, hogy itt vannak ezek a fiatalok, és még nekik áll feljebb. Úgy gondolom, ennek a mentalitásnak a gyökere inkább a családokban, mintsem a korszellemben keresendő. Itthon megváltozott a politikai helyzet, már nem volt egypártrendszer, nem kellett egymásról jelenteni, a légkör bizalmasabb volt, Amerikában pedig már elterjedt a közösségi média, és így már nemcsak a kávészünetben tudtak hangot adni a fiatalok a munkahellyel kapcsolatos vágyaiknak, hanem ki is tehették a Facebookra kettős kereszttel, ami még pörgette is a megosztásokat” – mondja a generáció-szakértő, hozzátéve: természetesen egy baby boomer is szerette volna jól érezni magát a munkahelyén, de ő ezt nem tehette szóvá, mert lehet, hogy ferde szemmel néztek volna rá.
Demokratikus szocializáció
A közösségi média mellett a multinacionális cégek és a startupok elterjedése, valamint a megváltozott munkahelyi kultúra is kedvezett az asszertivitásnak, amit a Z generáció esetében a család csak tovább erősített.
Miután a mai tizen- és huszonévesek közül már csak kevesen élnek többgenerációs családban, így nincs rálátásuk arra, hogyan kommunikálnak egymással az idősebbek. Emellett a tekintélyelvű nevelés helyett ők már a bevonó és a demokratikus nevelési elvek mentén szocializálódtak. Ugyanakkor hiába vonták be őket már egészen kicsi kortól a szüleik a döntésekbe, az ezekkel járó felelősség súlya nem az ő vállukat nyomta. Ez is oka lehet annak, hogy a Z generáció tagjai bármilyen helyzetben könnyebben és bátrabban mondanak nemet, mint a korábbi nemzedékek.
A nemet mondás merészsége azonban esetükben nemcsak generációs kérdés, hanem életkori sajátosság is, és miután a Z generáció tagjainak még nincs saját családja, gyermeke, akiért önmagukon kívül felelősséggel tartoznának, könnyebben mondanak nemet akár egy munkahelyen is.
„Ez jellemző volt az Y generációra is. Amikor ők, vagyis a mostani 30-asok és korai 40-esek berobbantak a munkaerőpiacra, ők lettek a job hopperek, mert egyik munkahelyről a másikra ugráltak. A Time magazin egy cikkében ezt a millenniumi generációt lustának, feljogosítottságérzéssel bírónak és narcisztikusak titulálta azért, mert ők az önérvényesítést a munkahelyen is fontosnak tartották. Nyilván megtehették, mert életkoruknál fogva még nem volt gyerekük vagy komoly párkapcsolatuk, de idővel ők is családot alapítottak, lakáshitelt vettek fel, és már nem ugráltak munkahelyről munkahelyre” – mondja A rejtélyes Z generáció című könyv szerzője, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy az emberiség történetében még soha nem dolgozott annyi generáció együtt, mint most. Azzal pedig, hogy jelenleg négy nemzedék van egyszerre jelen a munkaerőpiacon, egy nagyon érdekes demográfiai helyzet állt elő, ami igen sok nehézséget okoz a munkahelyeken. Éppen ezért nagy empátiára és nyitottságra van szükség, hogy megértsék egymást a különféle generációk. Az eltérő szocializáció, az eszközhasználatban lévő különbségek, a prioritások, az ageizmusból adódó előítéletek vagy akár a tiszteletről alkotott különböző elképzelések valóban problémákat okozhatnak. Ha ezeket nem beszélik meg, az ezekből adódó nézeteltérések befolyással lehetnek a munkahelyi légkörre, és akár feszültséget is okozhatnak.
A cikk folytatását a Remind Bookazine 11, lapszámában találod. Keresd az árushelyeken vagy kattints IDE a megrendeléshez.
Képek: Pexels
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog!
