Ma már nincs olyan ember, akinek az életében valamilyen formában ne lenne jelen a digitalizáció, szülőként mégis sokaknak nyomasztó az online tér megjelenése. Miért?
Sok szülő nyomásként éli meg a digitalizáció nyújtotta végtelen lehetőséget, hiszen vannak köztük olyanok, akiknek gyermekkorukban semmiféle kapcsolatuk nem volt az online világgal, de akiknek volt, azok sincsenek egyszerűbb helyzetben, ugyanis az internet rohamosan és nagyon sokat változott ahhoz képest, amikor ők még gyerekek voltak. Éppen ezért érzik úgy nagyon sokan, hogy a digitális tér generálta eszközhasználat eszköztelenné teszi őket abban, hogy maximálisan megvédhessék a gyermekeiket az online tér veszélyeitől.
Mit tehetnek a szülők annak érdekében, hogy a digitális világban ne vesszen el a gyerekük, és ne érje őket semmilyen bántalmazás vagy sérelem?
A legfontosabb, hogy nincs százszázalékos biztonság, vagyis szülőként nem tudjuk nullára csökkenteni annak a kockázatát, hogy a gyerek ki legyen téve valamilyen online zaklatásnak vagy behálózásnak, akár áldozati oldalon, akár elkövetői oldalon, hiszen nem csak olyan gyerekek vannak, akik áldozattá válnak, a kortársak is lehetnek egymás bántalmazói. Szintén nagyon fontos, hogy a szülői döntések egy folyamatba, egy láncolatba illeszkednek. Vagyis, ha egy tizenéves gyerek túlhasználja a digitális eszközeit, annak jellemzően kisgyermekkori előzményei vannak, ilyen a szülői minta, és azok a döntések, hogy a szülő stresszes helyzetben azzal nyugtatja meg a gyereket, hogy odaadja a kezébe a telefont, vagy digitális bébiszitternek használja a laptopját és a tévét. Ha ez gyakran fordult elő, akkor nem érdemes azon csodálkozni, hogy a gyerek saját eszközhasználóként is sokszor érzelemszabályozóként veszi kézbe majd a telefont. Szintén fontos kérdés, hogy mennyire fogja sokszínűen használni a gyerek az online felületeket. Ebben szintén jelentős szerepünk van szülőként, részben a mintaadással, részben pedig azzal, hogyan reagálunk a gyerek viselkedésére. Ugyanúgy értelmesnek és hasznosnak tudjuk-e látni amikor a gyerek a netet másokhoz kapcsolódik, szórakozik, pihen, játszik, a kreativitását is próbálgatva tartalmakat fogyaszt, mint amikor a házifeladat elkészítéséhez gyűjt információkat. Ha képesek vagyunk szülőként értékesnek látni a gyerek eszközhasználatának különböző dimenzióit, azzal segítjük, hogy több mindent osszanak meg, és ne zárjanak ki minket ebből a világból. Érdemes a digitális szülőségre úgy tekinteni, mint ami szerves része a szülőségnek. Ez egy folyamat, ami már a gyerek születése előtt elkezdődik azzal, hogy mennyit posztolok róla, hogy szülőként milyen tartalmakat osztok meg vele kapcsolatban. A bizalom és a biztonság kulcsszavak ezen a területen is, miközben nem kell ahhoz IT szakembernek lennie senkinek, hogy a gyerekének elég jó szülője legyen a digitális térben is. Talán kevesen tudják, hogy jogszabály írja elő minden internetszolgáltatónak azt a fajta támogatást (szakmai anyagokat, cikkeket, információmegosztást), ami segíthet a szülőknek abban, hogy tudatos döntéseket hozzanak ezen a területen. Ehhez nincs szükség speciális képességekre, elég, ha tudomásul vesszük, hogy ez egy olyan tér, ahol nekünk ugyanúgy a gyerekünk mellett, vagy mögött kell állnunk, mint minden más esetben.
Hogyan lesz egy szülő tudatosan digitális szülő? Mire kell figyelnie?
Az első nagyon fontos alapvetés az a saját minta. Vajon miért van a babakocsiban a pici babák kezében zenélő műanyag mobiltelefon? Alapvetően azért, mert a gyerekek azt látják, hogy a szülőnek mindig a kezében van a mobilja, tehát ez valami fontos dolog, amin keresztül szintén kapcsolódnak a szülőkhöz. Tehát mielőtt arról kezdenénk el vitatkozni, hogy a gyerek túlzásba viszi-e a digitális ezközök használatát, érdemes azt megvizsgálni, hogy mi mennyire használjuk túl vagy ideális keretek között a mobiltelefonunkat. Ilyen szempontból a gyerek egy tükör is. A másik nagyon fontos dolog, hogy a szülő és a gyerek a családban egy egységet alkot. A felelős szülői magatartás ott kezdődik, amikor családi egységben gondolkodunk, és a digitális házirend szabályai mindenkire vonatkoznak. Ilyen közös szabály lehet, hogy senki nem viszi oda a mobiltelefont a vacsoraasztalhoz, mert amikor együtt eszünk, akkor egymásra figyelünk vagy, hogy a hálószobába nem visszük be a telefont, és a reggeli ébredésnél nem az az első, hogy a mobil után nyúlunk. De bármilyen más szabály is hozható. A fontos, hogy családi szinten, közösen döntsünk erről, és a szülők, gyerekek egyaránt tartsák be. A harmadik fontos dolog, hogy a digitális eszközhasználat a gyerekek érzelmi működésével is szorosan összefügg. A legtöbb szülő azért ad a feszült, síró, nyugtalan kisgyereke kezébe telefont, mert azt érzi, hogy ez gyors és hatékony megoldás, ő pedig fáradt, kizsigerelve érzi magát, és nincs türelme más megoldáshoz. De óriási felelőssége van a szülőnek abban, hogy a gyerek megtanulja például egy stresszes helyzetben telefon nélkül megnyugtatni magát, sőt, hogy megtanuljon jól unatkozni, amikor a gondolatai szabadon áramolhatnak. Ez mind-mind a helyes érzelemszabályozás alapja, ami nem jó, ha egy külső eszközökhöz kötődik.
Milyen hosszú távú következményei lehetnek annak, ha nem figyelünk oda arra, hogyan használja a digitális eszközöket a gyermekünk?
Gyakran elfelejtjük, hogy a gyerek mintakövetéssel tanul, ezért van az, hogy a gyerekkori szokások a legnagyobb eséllyel élethossziglan megmaradnak. Mindegy, hogy sportolásról, a késsel-villával való evésről vagy a digitális eszközhasználatról van szó. Nem régen egy kollégiumban végzett kutatás kapcsán derült ki, hogy a 12-14 éves gyerekek 80 százaléka podcastra vagy YouTube-videóra aludt el, nem pedig magától. Ez nagy valószínűséggel el fogja őket kísérni felnőtt korukban is. De nem csak ilyen szokásokat tudunk felvenni, hanem például meg tudjuk szokni azt is, hogy folyamatosan megosztjuk a figyelmünket. Emiatt nehezebben veszünk a kezükbe könyvet, és nehezebb fókuszálni, meg sokkal hamarabb és könnyebben elterelhető a figyelmünk akár egy munkahelyi megbeszélésen is. Ha valaki kisgyerekként azt tanulja meg, hogy a kezében van a telefon, miközben a háttérben szól a tévé, és közben még a szülei is magyaráznak neki valamit, akkor felnőttként is ez a zsongás lesz számára természetes. Ez csak néhány kiragadott példa arra, hogy a digitális eszközhasználat sem más, mint az élet egyéb dolgai, amit gyerekkori mintaként vagy szokásként magunkra veszünk. Ha pedig ezen később változtatni akarunk, akkor az nagyon komoly erőfeszítést igényel. Már most rengeteg huszonéves küzd azzal, hogy megpróbálja saját magát szabályozni, hogy kevesebbet netezzen. De tágabb látószögből ránézve a helyzetre, azt is fontos látni, hogy nem véletlen, hogy a kamaszok nincsenek jól, hogy a fiatal generációk mentális egészségével kapcsolatos adatok meglehetősen aggasztóak. Több kutatás azt is megállapította, hogy a digitális eszközhasználattal az alapvető érzelemszabályozás képességei gyengülnek, ami nehézségeket okoz a mindennapokban, hiszen sokkal könnyebben kibillennek a biztonságukból, az érzelmi komfortjukból.
A gyerekeknek melyik az a korosztálya, amelyik a legnagyobb veszélyben van digitális szempontból?
Magyarországon már vannak olyan kutatások, amelyek azt bizonyítják, hogy a kora gyerekkori eszközhasználat összefügg a család szocio-ökonómiai státuszával. Ha nagyon leegyszerűsítjük a megállapításokat, akkor azt látjuk, hogyha egy alacsony iskolázottságú, alacsony jövedelmű családban nő fel valaki, akkor nagyobb a kockázata annak, hogy fiatalabb életkorában, ami lehet akár már a járókában vagy a kiságyban töltött kisbabakor is, a kezébe adják a telefont. Minél magasabb státuszú egy család, ennek kockázata párhuzamosan csökken. Éppen ezért meggyőződésem, hogy már a védőnőknek már a terhesgondozásban és utána, a kisbabás családok látogatásánál fel kellene hívni a figyelmet arra, hogy 3 éves, vagy sokkal inkább 6 éves kor alatt tilos a gyereknek eszközt adni a kezébe, mert az óriási befolyással van az idegrendszeri és az agyi fejlődésre, illetve sok olyan képesség kialakulását érinti, amire szüksége lesz majd ahhoz, hogy megtanuljon kapcsolódni másokkal, vagy figyelni tudjon tanulás közben. Ez pedig hátrányosan hat a gyerek fejlődésére és a teljesítményére. Szintén hazai adatok igazolják, hogy nagyon ritkán kap egy gyerek úgy valamilyen digitális eszközt, hogy az megfelelően elő van készítve, vagyis van rajta szűrőprogram, ami legalább 60-70 százalékban szűri a pornográf vagy erőszakos tartalmakat, vagy a szülők megbeszélik a gyerekekkel, hogyan kell helyesen használni az okostelefont. Ennek hiányában megjelenhetnek olyan kockázatos tartalmak és magatartások, amik a digitalizáció nélkül nem lennének, de ennél nagyobb baj, hogy segítség híján ezekkel a gyerek nem tud mit kezdeni. Ezt nevezzük a második kitettség időszakának, majd ezután a 12-16 vagy 12-18 éves korosztály alapvetően azért van veszélynek kitéve, mert ebben a közegben már elkövetőként is megjelennek olyan szituációkban, amikor akár büntetőeljárás is indítható.
Milyen olyan dolgot tehet egy gyerek, ami bűncselekménynek számít?
Sokan egyáltalán nem tudják, hogy amit az interneten csinálnak, annak a való világban is lehetnek következményei. Nagyon kevés gyerek tudja, hogy attól még, hogy tudja a legjobb barátnője jelszavát, ha belép a fiókjába, az visszaélést jelent, de ugyanígy nem tudják a sexting szabályait. Azt sem tudják, bármilyen szerelmesek, 18 év alatt nem küldhetnek egymásnak úgy képet, hogy azt megtartják a telefonjukon, mert az gyermekpornográf felvétellel való visszaélésnek számít, ami bűncselekmény, ezért már 14 éves kortól büntetőeljárás indítható bárkivel szemben. Természetesen nagyon sok minden befolyásolja, hogy egy kockázati tényező valóságos veszéllyé válik-e, de mindenképpen érdemes ezeket szem előtt tartani, és ezekről úgy beszélni, hogy mindeközben nem démonizáljuk az internetet, és nem keltjük azt az érzést, mintha ez csak egy rossz dolog lenne. Ugyanúgy, mint ahogyan arról is butaság lenne csak úgy beszélni, hogy autót vezetni mennyire gyönyörű, és mennyire csodálatos a sebességet átélni, és egyébként nem szólnánk arról, hogy a stoptáblánál meg kell állni, és, hogy milyen kockázatai vannak a gyorshajtásnak, illetve miért fontos, hogy rendszeresen szervizeljük az autónkat. Ahogyan az élet egyéb területein, úgy a digitális térben is meg kell tanulnunk egyidejűleg szem előtt tartani a kockázatokat és az előnyöket is.
Összességében elmondható, hogy nehezebb most szülőnek lenni, mint korábban volt?
Teljesen biztos vagyok benne, de ne felejtsük el, hogy minden korszaknak, így minden szülői generációnak megvolt a maga nehezítő tényezője, lehetett az közéleti, háború, forradalom, rendszerváltás, gazdasági és pénzügyi kihívás. A mostani szülő generációkra azonban nem csak annak a terhe vetül, hogy elég jó szülők legyenek az offline világban, hanem a digitális térben is helyt kell állniuk. Kíváncsinak kell lenniük, és nem csak a net veszélyeiről kell beszélniük, és nem csak akkor, ha baj van, hanem napirenden kell tartaniuk a témát annak érdekében, hogy például jól tudjanak reagálni akkor is, amikor kiderül, hogy a gyerekeik milyen influenszereket követnek. Fontos, hogy ez a reakció olyan legyen, ami nem lezárja ezt a témát, hogy a gyerekek érezzék a szülő nyitottságát. Másrészről azt sem szabad elfelejteni, hogy a digitális tér, mint fogyasztót, mint befogadót is érinti a szülőket, vagyis olvassák a tartalmakat, a kommenteket, és sok elvárás fogalmazódik meg a közösségi térbe is arról, hogy mit kellene csinálni szülőként. A közösségi média és az internet miatt a döntési helyzetek ezerszeresére nőttek. Míg az én nagyszüleimnek egy nap meg kellett hozniuk öt döntést a gyerekükkel kapcsolatban, például, hogy adnak-e rá sállat vagy sem, hazajöjjön-e ebédre vagy sem, vagy ha egyest hozott, akkor azt hogyan kezeljék. Ehhez képest az én szüleimnek már több döntést kellett meghozniuk, nekem pedig a saját gyerekemmel kapcsolatban ezerszer több döntést kell meghoznom, mert most már sok olyan téma van, ami föl nem merült 30-40 évvel ezelőtt. A táplálkozás, az öltöztetés, a közösségek, a „hova íratom be”, a „mit csinálok”, van-e cumi, nincsen cumi, itt alszik, vagy ott alszik, így fürdik, vagy úgy fürdik, egyen-e egy tojással, vagy sem, most akkor vegán lesz, vagy egyen húst, és elvigyük-e nyaralni vagy ne. Iszonyatos mennyiségű döntés van, amit szerintem nem lehet partvonalra rakni. Ráadásul végtelenül fárasztó szülőként egymás után úgy meghozni ennyi döntést, hogy minden döntésnél általában ott van az a közösségi médiából érkező fenyegetés vagy „jótanács”, hogy mit hogyan kellene jól tenni. Nagyon nehéz most szülőnek lenni ebben a végtelenül fárasztó helyzetben úgy, hogy ne égjünk ki, és úgy tudjunk figyelni a gyerekeinkre, hogy valóban a gyereket lássuk, és ne a mások által megfogalmazott elvárásoknak akarjunk megfelelni. Én végtelen elismeréssel tekintek mindenkire, aki felveszi a kesztyűt, és megpróbál ma lemenedzselni egy gyereknevelést.
Csatlakozz hozzánk a Remind Connect szeptember 18-ai beszélgetős estjén a MOM Kultban! A részletekért kattints ide!
Fotó: Pixels
Tetszett a cikk? Akkor ez is tetszeni fog?
