Ha gondolatban visszarepülsz a gyerekkorodba és kutakodsz egy kicsit az első emlékeid között, mit találsz arról, hogy számodra kislányként mit jelentett a luxus?
Édesanyánk egyedül nevelt bennünket, szerény körülmények között éltünk. Gyerekként sokszor láttam, hogy más családoknak mennyivel több lehetőségük van: a szomszéd gyerekek például nyugati édességeket kaptak, Barbie babáik voltak, olyan dolgok, amelyek számomra akkor elérhetetlen álomnak tűntek. Már nagyon fiatalon megtapasztaltam, milyen érzés vágyakozni valamire, és talán ekkor alakult ki bennem először az a belső motiváció, hogy egyszer meg szeretném teremteni magamnak azt az életet, amire vágyom.
És mikor lett? Mikor kaptál valami olyan tárgyat, ami igazi luxusnak számított? Amit soha nem felejtesz el.
Őszintén? Nem igazán kaptam ilyen tárgyat. Az első igazi „luxuscikket” saját magamnak vettem meg Rómában, az első komolyabb modellmunkám után.
Egy fém Swatch óra volt, ami akkoriban különösen menőnek számított, és számomra óriási jelentősége volt. Nem maga az óra miatt, hanem mert azt jelképezte, hogy ezt már a saját munkámból teremtettem meg. Talán ott kezdődött az órák iránti szeretetem is. Mivel nővérem van, sokáig az ő kinőtt ruháit hordtam, ezért gyerekként megtanultam, hogy minden szép dolog mögött munka és türelem áll. Ma ezért nagyon hálás vagyok.
A nemzetközi modellkarrier nagyszerű lehetőség lett erre. Nagyon fiatalon belerepített a luxus világába.
Valóban, ráadásul rögtön a legmagasabb szintjén. Amikor fiatalon megérkeztem Rómába, az első nagy munkám rögtön az volt, hogy Egon von Fürstenberg egyik kiemelt modellje lettem. A Spanyol lépcsőn vonultam menyasszonyi ruhában, a kampányanyagokat is velem fotózták. Egy olyan világ nyílt meg előttem, ahol azt láttam: vannak emberek, akik nem csupán túlélnek, hanem valóban élvezik az életet. Ez inspirált. Megértettem, hogy ha ezt az életminőséget szeretném, azért nekem is keményen meg kell dolgoznom.
És gondolom, félre is kellett tenned a pénzt.
Igen, nagyon tudatos voltam ebben. Fiatalon felismertem, hogy nemcsak keresni, hanem megtartani is tudni kell a pénzt. Mindig hosszú távon gondolkodtam. Ha például business class jegyet kaptam egy munkához, inkább elkértem az árát és economyn utaztam, a különbözetet pedig félretettem. Szerettem a szép dolgokat, meg is vettem, amire igazán vágytam, de soha nem a hivalkodás motivált. Nem az volt a célom, hogy nekem legyen a legdrágább mindenből, hanem hogy stabil alapokat teremtsek.
Hogyan érezte magát a tatabányai lány ebben a luxus környezetben? Milyen gyorsan tudtál alkalmazkodni ehhez a világhoz, megtanulni a játékszabályokat?
Eleinte természetesen megilletődve. Emlékszem, amikor először ültem egy asztalnál Bon Jovival, szinte meg sem mertem mozdulni. Meghívtak a Fürstenberg családhoz is, ahol először láttam igazán közelről azt a fajta eleganciát és generációkon átívelő jólétet, amit addig csak filmekben láttam. De ami a legjobban megmaradt bennem, hogy ebben a közegben is ugyanúgy emberek voltak, kedvességgel, figyelemmel. Ez sokat segített abban, hogy ne érezzem magam kívülállónak. Megtanultam, hogyan kell ebben a világban természetesen jelen lenni, de közben mindig tudtam, honnan jöttem.
Milyen áldozatokkal járt ez az új élet?
Nagyon komoly érzelmi ára volt. Fiatalon kerültem ki külföldre, távol a családomtól, a megszokott közegemtől. Nem volt mögöttem az a biztonság, ami sok velem egykorú lánynak megadatott. Nagyon hamar fel kellett nőnöm. Meg kellett tanulnom önállóan helytállni, alkalmazkodni, gyorsan dönteni. Talán ott alakult ki bennem az a maximalizmus és megfelelési vágy is, ami később az üzleti életemben is végigkísért.
Az anyagi előnyökön túl, milyen más pozitívuma volt még számodra ennek az időszaknak?
Az önbizalom. Megtanultam, hogy képes vagyok helytállni bármilyen helyzetben. Láttam, mennyire kemény ez a szakma, mennyi lány tört meg mentálisan a folyamatos nyomás alatt. Én mindig tudtam, hogy erős vagyok fejben, és hogy engem nem lehet könnyen eltéríteni az utamtól. Ez a belső stabilitás azóta is az egyik legnagyobb erőforrásom.
Van-e még valami, amit később üzletasszonyként konkrétan fel tudtál használni mind abból, amit modellként külföldön megtanultál?
Nagyon sok mindent. Ott tanultam meg, hogyan működik a vizualitás, a márkaépítés, a pozicionálás. Hogyan válik egy termék vágy tárgyává, hogyan épül fel köré egy életérzés. Ezeket a tapasztalatokat később a saját vállalkozásomban is kamatoztatni tudtam. A modellvilág nemcsak munka volt számomra, hanem egy rendkívül intenzív üzleti iskola is.
Miért lett vége a nemzetközi modellkarrierednek?
Mert hiányzott a stabilitás. Mindig is családcentrikus ember voltam, vágytam arra, hogy tartozzak valahová, hogy legyen saját otthonom, családom. Huszonkét évesen úgy döntöttem, hazajövök, és új fejezetet kezdek. Rövid időn belül férjhez mentem, megszületett a lányom, és onnantól természetesen ő lett a legfontosabb.
Hogyan élted meg, hogy a külföldi luxus élet után itthon más élet várt rád?
Nagyon természetesen. Az a fajta luxus, amit külföldön láttam, Magyarországon teljesen más dimenzió volt, de ezt soha nem éltem meg veszteségként. Az ember mindig ahhoz igazítja az igényeit, ahol éppen tart az életben. Számomra akkor már sokkal fontosabb lett a család, az egészség és az egyensúly.
A jó üzleti érzéked és a minőség utáni vágyad súgott, hogy tovább lépj, és saját termékeket hozz létre, amelyeket Franciaországban gyártanak?
Igen. Már a kezdetektől tudtam, hogy ha hosszú távon építkezem, akkor saját márkát szeretnék. Olyan termékeket akartam létrehozni, amelyek minőségben, összetételben és megjelenésben is azt képviselik, amit én elvárok. Számomra mindig fontos volt, hogy csak olyat adjak a nevemhez, amit én magam is hitelesen használok.
Tavaly ünnepelte a Toman Lifestyle Kft. a tizedik születésnapját. Ebben az időszakban mi jelentette számodra a luxust?
Az idő. Egyértelműen az idő. Az, hogy legyen időm a családomra, magamra, a belső egyensúlyomra. Egy vállalkozás építése rengeteget vesz ki az emberből, és volt időszak, amikor annyira túlhajtottam magam, hogy majdnem elveszítettem önmagam. Ma már tudom: a valódi luxus az, ha van időd megállni, reflektálni és jól dönteni.
Kértél ebben segítséget?
Igen. És azt gondolom, a segítségkérés az egyik legnagyobb erő, nem pedig gyengeség. Amikor valaki eljut oda, hogy felismeri: egyedül nem tud vagy nem kell mindent megoldania, az már a fejlődés első lépése. Nekem is idő kellett ezt elfogadni, de ma már úgy gondolom, ez is a tudatosság része.
Hogyan változtak az igényeid az elmúlt időszakban? Most mi számít fontosnak?
Ma már az idő és az egészség a két legfontosabb valuta az életemben. Utána jön minden más. Nem hajszolom már a külsőségeket vagy a folyamatos bizonyítási vágyat. Nyugalmat keresek. Belső békét, harmóniát, olyan életet, amelyben jól érzem magam a saját bőrömben. Hiszem, hogy ha az ember önmagával rendben van, akkor az élet minden területén jobb döntéseket hoz.
Két lányod van. Őket hogyan neveled? Azért, mert neked anyagi szempontból nehéz gyerekkorod volt, te mindent megadsz nekik?
Nem, mert éppen abból tanultam meg a legtöbbet, hogy nem kaptam meg mindent azonnal. A férjemmel arra törekszünk, hogy biztonságot adjunk nekik, de ne vegyük el tőlük a vágyakozás és a küzdelem lehetőségét. Szeretnénk, ha tudnák, hogy bármit elérhetnek, de azért tenni kell. A legfontosabb, hogy két olyan fiatal nőt neveljünk, akik stabil értékrenddel, önbizalommal és munkamorállal állnak majd az élethez.
Fotó: Bodnár Zsófia
A luxusipar kulisszatitkairól a Remind Prémium Life különszámában olvashatsz.
A fenti cikk támogatott tartalom.
