Ha az emberek jóval tovább élnének, az a társadalom működését is megváltoztatná. Milyen hatással lenne mindez a bolygóra és az erőforrásainkra?
Szerintem a társadalmi rendszereink rövid távú gondolkodásra ösztönöznek, és ennek köze van az öregedéshez is. Egy idősödő társadalomban sok ember a mindennapi túléléssel foglalkozik. Ha valaki hatvan év felett van, kis nyugdíjból él, természetes, hogy kevésbé tud húsz évre előre gondolkodni. Ugyanez jelenik meg politikai szinten is. A kormányok költségvetésének jelentős részét az öregedéshez kapcsolódó kiadások, például a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás finanszírozása köti le. Kevesebb erőforrás marad arra, hogy hosszabb távú problémákkal, például a klímaváltozással vagy a megelőzéssel foglalkozzanak.
Ha az emberek hosszabb ideig rossz egészségi állapotban élnek, az valóban nagy terhet jelenthet. Ha viszont több egészséges évvel számolhatunk, az egészen más helyzetet teremt, hiszen az emberek tovább maradhatnak aktívak, dolgozhatnak, és hosszabb távon gondolkodhatnak.
A hosszabb, de rossz egészségi állapotban töltött élet különösen nagy terhet jelenthet a gondozásban, amely elsősorban a nőkre hárul. Változhat ez a jövőben?
Részben valószínűleg változni fog. Szerintem bizonyos gondozási feladatokat részben át fognak venni a robotok. Nem azért, mert ez közvetlenül megoldja az öregedés problémáját, hanem egyszerűen azért, mert a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődésével gazdaságilag egyre nehezebb lesz kizárólag emberi munkával fenntartani ezt a rendszert.
A nők helyzete ennél összetettebb. A nők általában tovább élnek, de több évet töltenek rosszabb egészségi állapotban, és bizonyos társadalmakban nagyobb gondozási teher hárul rájuk. Egyrészt jobb társadalmi támogatásra van szükség, másrészt arra, hogy a nők egészségesebbek, energikusabbak legyenek, hogy maguk dönthessék el, milyen terheket vállalnak.
Az orvosi kutatások jelentős része a férfiak egészségére koncentrál, a női egészség kutatásában ma is vannak hiányosságok. Hogyan látja ezt, és vajon a menopauza idővel egy olyan biológiai folyamat lehet, amelyet egyszer érdemes lenne megszüntetni?
Sokkal több erőforrást kellene a női egészség kutatására fordítani. A menopauzát azonban nem feltétlenül érdemes „hibaként” értelmezni. Inkább azt a kérdést kellene feltennünk, hogy ha képesek vagyunk megváltoztatni egy biológiai állapotot, és ezzel egészségesebbé tehetjük az embereket, miért ne tennénk?
A menopauza számos negatív egészségügyi következménnyel járhat: a menopauza után nő bizonyos szív-érrendszeri események, a stroke és a csontritkulás kockázata is. Ha ezért képesek lennénk késleltetni vagy akár megszüntetni a menopauzát, én ezt kívánatos fejlesztésnek tartanám. Már most is vannak erre irányuló megoldások. Az egyik megközelítés például lefagyasztott petefészekszövet későbbi visszaültetésével próbálja fenntartani a hormontermelést, más kutatások olyan gyógyszereket vizsgálnak, amelyek lassíthatják a tüszők elvesztését.
A longevity-technológiák ma még nagyrészt azok számára hozzáférhetők, akik meg tudják fizetni őket. Hogyan kerülhetjük el, hogy a hosszabb, egészségesebb élet egy újabb kiváltság legyen?
Értem ezt az aggodalmat, de egy ponton vitatkoznék a felvetéssel. A legnépszerűbb longevity-gyógyszerek közé tartozó GLP-1 készítmények például már széles körben elérhetők. Viszont valóban vannak olyan új terápiák, amelyekhez jelenleg csak kevesen férnek hozzá, amelyek azonban többnyire még kis hatásméretű vagy kísérleti megoldások. Én nem ismerek olyan technológiát, amely jelenleg bizonyítottan nagyon hatékony és egyben nagyon drága lenne.
Sok technológia kezdetben a tehetősebb emberekhez vagy azokhoz jut el, akik jobban hozzáférnek az újításokhoz. Ez gyakran azzal is összefügg, hogy az új technológiák nagyobb kockázatot hordoznak, ezért először azok vállalják őket, akik hajlandóak kockázatot vállalni vagy jobban informáltak. De a technológia idővel általában olcsóbbá és hozzáférhetővé válik, aminek gazdasági oka is van. Ha csak a társadalom felső egy százalékát szolgálod ki, nehéz százmilliárd dolláros üzletet építeni.
Ön nemcsak a hosszabb életről, hanem az öregedés és végső soron a halál „megoldásáról” is beszél. Miért gondolja, hogy az öregedés egy olyan probléma, amit technológiával meg lehet oldani?
Ötven évvel ezelőtt teljesen ésszerű lett volna azt mondani, hogy ez lehetetlen, azóta azonban sok minden történt. Az egyik fontos példa a klónozás. Ma már tudjuk, hogy egy öreg sejt genetikai információjából új, fiatal szervezet hozható létre. Ez azt mutatja, hogy a biológiai „fiatalság” információja valamilyen értelemben nem vész el véglegesen.
Gondoljunk egy másik egyszerű példára. Ha lenne két genetikailag azonos ember, akik közül az egyik húsz-, a másik hatvanéves, akkor a fiatalabb ember veséje biológiailag nyilvánvalóan előnyösebb lenne az idősebb számára. Ez arra utal, hogy a szövetek fiatalsága önmagában nem valami misztikus dolog.
Nem tudom, hogy egyszer képesek leszünk-e egy hetvenéves ember minden sejtjét úgy átalakítani, mintha harmincéves lenne. Elképzelhető, hogy bizonyos szöveteket kicserélünk, vagy olyan molekulákat használunk, amelyek egyes szöveteket fiatalítanak meg, és ezzel további húsz, harminc vagy akár ötven egészséges évet nyerünk. De szerintem már elegendő bizonyítékunk van ahhoz, hogy azt mondjuk, a biológiai megfiatalítás nagyon is elképzelhető. És ha ez valóban lehetséges, akkor kötelességünk felgyorsítani a folyamatot, mert rengeteg ember profitálhat belőle.
Ha egyszer valóban képessé válunk jelentősen meghosszabbítani az egészséges emberi életet, Ön szerint hogyan változna meg az, ahogyan az időről és a jövőnkről gondolkodunk?
Szerintem hihetetlen bőséget teremtene. Inkább visszakérdeznék: te mit csinálnál, ha lenne még száz vagy kétszáz éved? Lehet, hogy valaki új karriert kezdene, új kapcsolatokat építene, elutazna egy másik naprendszerbe, öt évet töltene egy szimfónia megírásával vagy egy könyv elkészítésével. Vagy egyszerűen több időt szánna arra, hogy megismerje önmagát, felfedezze a tudatosság új formáit, kreatív dolgokat hozzon létre vagy másokkal együtt dolgozzon. A lehetőségek végtelenek.
Mit tesz nap mint nap azért, hogy hosszú ideig egészséges maradjon?
Meditálok, ami szerintem jót tesz az agynak és a jóllétnek, segít csökkenteni a stresszt és a gyulladást, és javítja a koncentrációt. Emellett igyekszem legalább 15 ezer lépést megtenni naponta, és rendszeresen mozgok. Táplálékkiegészítőket is szedek, de ezek nem különösebben szokatlan dolgok: a vérvizsgálataim alapján például D-vitamint vagy omega-3-at.
A longevity egyre népszerűbb, de közben rengeteg egymásnak ellentmondó állítással találkozunk. Mit érdemes figyelni ahhoz, hogy felismerjük, amikor valami inkább marketing, mint tudomány?
Rengeteg az átverés ezen a területen, és van egy kifejezés, amelynél én különösen óvatos lennék: a „biológiai kor”. Ha ezt hallod, érdemes szkeptikusnak lenni. A tudósok ugyanis abban sem értenek egyet teljesen, hogy pontosan mi az öregedés, és hogyan lehet azt megbízhatóan mérni.
Az egész mögött van egy nagyon erős kereskedelmi ösztönző is. Ha egy vérvizsgálat azt mondja neked, hogy „15 százalékkal fiatalabb vagy a kronológiai korodnál”, azt örömmel megosztod másokkal, ami aztán kattintásokat és vásárlásokat generál. Ha az egyik cég használja ezt a nyelvet, a versenytársai is nyomás alá kerülnek, hogy ugyanezt tegyék.
Ha egy teszt azt mondja, hogy valakinek „fiatalabb a biológiai kora”, mit is jelent ez pontosan? Lehet, hogy egészségesebb az átlagnál. Lehet, hogy azért, mert nem dohányzik, nem túlsúlyos, vagy egyszerűen más tényezők miatt. Arra talán használhatók, hogy jelezzenek bizonyos egészségi különbségeket, de a „biológiai kor” kifejezést sokkal óvatosabban kellene kezelnünk.
A longevity-közösségek és az úgynevezett pop-up városok is egyre népszerűbbek. Miért lehet fontos, hogy az ember olyan közegben éljen, ahol mások is hasonlóan gondolkodnak az egészségről?
Szerintem valóban számít, hogy milyen közösség vesz körül minket. Ezek a pop-up városok érdekes kísérletek arra, hogy az emberek különböző módokon éljenek együtt, és akár új társadalmi struktúrákat is kipróbáljanak. Ha olyan emberek vesznek körül, akik egészséges szokásokat követnek, az támogatást adhat ahhoz, hogy te is ezeket a szokásokat tartsd. Ez nem pusztán intuíció: vannak olyan kutatások, amelyek szerint a környezetünk és a baráti kapcsolataink egészségi állapotunkra is hatással lehetnek.
Ma szinte minden a fiatalságról és annak megőrzéséről szól, miközben félünk az öregedéstől. Ez elsősorban a haláltól való félelem?
Szerintem inkább a társadalmi státuszról szól. A fiatalság ugyanis a társadalomban bizonyos értelemben a lehetőségek szimbóluma. Fiatalon még előtted van az egész jövő, és általában egészségesebb is vagy. A legnagyobb egyenlőtlenségek akkor jelennek meg, amikor valaki idős, rossz egészségi állapotban van és nincs elég pénze. Fiatalon, egészségesen sokkal kisebbek ezek a különbségek.
Régen az idősebb emberek gyakran több erőforrással és nagyobb társadalmi hatalommal rendelkeztek. Ez bizonyos mértékig ma is igaz, de a közösségi média által létrehozott állandó összehasonlítás egyre erősebb ellenhatást hoz létre.
A longevity területén gyakran felmerül, hogy a szabályozás lassítja az innovációt. Hol húzná meg a határt a gyors és a túl gyors fejlesztések között?
A szabályozás egyik problémája, hogy a gyógyszerhatóságok történetileg elsősorban a betegségek kezelésére épültek. Ha valaki egy étrend-kiegészítőt úgy értékesít, hogy nem tesz betegségre vonatkozó állítást, egészen más szabályok vonatkoznak rá, mint egy új gyógyszerre. Közben ma már olyan technológiák fejlődnek, mint a biológiai terápiák, immunterápiák, sejt- és génterápiák, illetve különböző regeneratív megoldások, amelyekre nem feltétlenül illeszkedik jól a jelenlegi szabályozási rendszer.
A másik probléma az ösztönző rendszer. Ma a gyógyszerek esetében jellemzően az első fázis a biztonságot, a második a hatásosságot, a harmadik pedig azt vizsgálja, hogy az új kezelés jobb-e a már piacon lévőnél. Ez arra ösztönözheti a gyógyszercégeket, hogy egy kicsivel jobb kezeléseket fejlesszenek ahelyett, hogy radikálisan új megoldásokkal kísérleteznének. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a nagyobb létszámú biztonsági vizsgálat után bizonyos esetekben gyorsabban engedjük a kezeléseket embereken alkalmazni, és a további hatásokat folyamatos megfigyeléssel kövessük. A szabályozók természetesen kockázatot akarnak csökkenteni, ezért érthető, hogy óvatosak. De ezek nagy rendszerek, és nehéz őket megváltoztatni, de változás már elkezdődött.
Fotó: Brain Bar
