Néhány évtizeddel ezelőtt, ha egy iskolást megkérdeztek, mi szeretne lenni, általában konkrét választ adott: fodrász, vízvezeték-szerelő, postás; esetleg tolmács, pszichológus, vagy tanár. De vajon a „hagyományos” foglalkozások közül hánynak van még jövője? Tizenöt-húsz év múlva kellenek-e tanárok, tolmácsok és postások, vagy a digitális világ térhódítása mindent átalakít?
Lámpaoltogatóktól a youtuberekig
A félelem, hogy a gépek elveszik az emberek munkáját, nem új keletű: a 19. század elején Angliában a ludditák a munkanélküliségtől való félelmükben megrongálták vagy szétverték az ipari berendezéseket. A technológia fejlődése azonban inkább munkahelyeket teremtett, mintsem megszüntetett: ha belegondolunk, a 20. században a liftkezelők és lámpagyújtogatók is boldogultak munkakörük megszűnése után; és még egy évtizeddel ezelőtt sem gondoltuk volna, hogy valaki közösségimédia-menedzserként vagy youtuberként fog pénzt keresni.
A mostani technológiai forradalom azonban más, mint az ipari forradalom: a változás üteme exponenciálisan gyorsabb, a mesterséges intelligencia megjelenésével pedig úgy tűnik, néhány szellemi munkának előbb-utóbb búcsút inthetünk. Míg mi éveken, sokszor évtizedeken át tanultunk érte, az AI gyorsan, olcsón és különösebb veszély nélkül dolgozik: képes lefordítani egy könyvet, megtanítani a gyereket deriválni, vagy éppen megírni egy magazincikket.
Nemrégiben megjelent az első AI-jal magyarra fordított könyv, a ChatGPT remekül magyaráz, a közösségi médiában pedig több ezren lájkolják a mesterséges intelligencia által írt, hatásvadász, ám magyartalan bejegyzéseket. Az AI bárki stílusában megrajzol bármit; bármilyen stílusban ír zenét – úgy tűnik, az első hullámban a hagyományosan művészinek és kreatívnak tartott foglalkozások kerültek veszélybe, amelyek sohasem voltak túlfizetve, de művelőiknek örömet és sikerélményt okoztak.
Eddig ismert világunk végérvényesen átalakulóban van. A nagy nyelvi modellek térhódításán kívül a világpolitikai folyamatok és a klímaválság is ebbe az irányba mutat: egy olyan „szép új világ” sejlik fel, amelynek élén egy szűk technológiai-gazdasági elit áll majd, akik hatalmas befolyással rendelkeznek, és extrémen magas életszínvonalon élhetnek. Az emberek többsége azonban vélhetően nem ide fog tartozni, s bár bizonyos szakmák eltűnhetnek, az AI-rendszer ellenőrzőire, tartalommoderátorokra, logisztikai koordinátorokra továbbra is szükség lesz.
Az AI nem fog ruhát hajtogatni és takarítani
Mivel a mesterséges intelligencia – sajnos – továbbra sem lesz képes arra, hogy elrakosgassa a frissen mosott ruhákat vagy ebédet főzzön, a fizikai világgal kapcsolatos munkák is megmaradnak. A csomagolás, a kiszállítás, a raktározás, a háztartás vezetése, a főzés, a takarítás, a gépek karbantartása és az idősgondozás továbbra is az emberekre hárul majd – utóbbi különösen szükséges lesz, ha figyelembe vesszük, mennyire elöregedő társadalomban élünk. A Világgazdasági Fórum szerint 2030-ra 170 millió új pozíció fog létrejönni, elsősorban a mesterséges intelligenciával kapcsolatos informatikai feladatok ellátására.
Szakemberek azt is valószínűnek tartják, hogy a hagyományos, lineáris karriermodell leáldozóban van. A jövő munkavállalójának legfontosabb készsége a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség lesz: a technológiai változásokhoz való alkalmazkodás elengedhetetlenné válik, így igencsak kockázatos lesz több évig ugyanabban a pozícióban maradni.
Erre már most is utalnak bizonyos jelek: a Z-generációs munkavállalók nem szívesen töltenek néhány évnél többet egy-egy munkahelyen, és a munkaadóktól is elvárják a rugalmasságot, gondoljunk csak a home office előretörésére. HR-szakértők azt jósolják, hogy a jövőben a rövid távú szerződések kapnak nagyobb szerepet, sokan választják majd a szabadúszó életformát, és célszerű lesz a fő szakterületeinken kívül az ezekhez közel eső ágazatokat is ismerni. Az „egy élet – egy foglalkozás” ideje lejár: általánossá válik az egész életen át tartó tanulás. Optimista jóslatok szerint a kreativitás sem lesz végleg a múlté, hiszen az érzelmi intelligenciát, az egyéni látásmódot és a kritikai gondolkodást talán mégsem lehet gépekkel kiváltani.
Mi legyek, ha nagy leszek?
És hogy milyen foglalkozást űznek majd 20-25 év múlva gyermekeink? Nos, ha biztosra akarnak menni, valamilyen informatikához köthető hivatást választanak, esetleg a fizikai világ drága és lassú gépeihez kapcsolódó munkát, de AI-biztosnak tűnik még az idősgondozás és a szépségipar is. Minden valószínűség szerint új munkakörök is ki fognak alakulni: 2040-re olyan, ma még nem létező foglalkozásokat jósolnak, mint például az okosotthon-tervező; a home office elterjedése nyomán az otthoni munkavégzést segítő asszisztens, vagy a digitálisidentitás-védelmi szakértő, ami a deepfake-ek megjelenésével igencsak szükségesnek tűnik. A munka és a magánélet egyensúlyának fontossága várhatóan növekszik majd, így előbb-utóbb ebből is kinőhet egy munkakör. Az emberi és a mesterséges intelligencia által végzett munkát szintén össze kell hangolni, ezzel az emberi-gépi együttműködés menedzserei fognak foglalkozni.
Ha valóra válik Elon Musk álma, és megvalósul az emberi agyba épített számítógépes interfész, a tömérdek információ menedzseléséhez vélhetőleg szakértő segítségére lesz szükség. Talán igaza lesz a kínai sci-fi írónak, A háromtest-problémát jegyző Cixin Liunak, és megjelennek az informatikai régészek, akik az internet ős- és ókorából származó weboldalakat tárnak fel, és amikor rátalálnak egy bő évtizede írott vírusra, olyan örömet éreznek, mintha csak egy dinoszauruszra bukkantak volna. A mindenütt jelen lévő digitalizáció azonban mentálisan megterhelővé válik: a jövő pszichológusa talán a valóság és a digitális világ egyensúlyban tartásában fog segíteni a hozzá fordulóknak.
