Szakértőként miben és hogyan tudod majd segíteni a remind.hu olvasóit?
Mindig is emberekkel szerettem volna foglalkozni, dolgozni. 2025 februárjától coach-kineziológusként© is tevékenykedem, de ennek az előszobája a szépségipar volt, azon belül is a műszempillaépítés. Amikor a nők elmennek egy szalonba szépülni, ott „terápiás” közeget is keresnek, ahol kiventillálhatják a gondolataikat, én pedig ebben abszolút partner voltam. Mindig nagyon érdekeltek az emberi történeteket, tapasztalatok, nézőpontok. Aztán eljött egy pont, amikor úgy éreztem, hogy nemcsak meghallgatni szeretném ezeket az embereket, hanem szeretnék megalapozott szakértelemmel segíteni is nekik. Ekkor döntöttem úgy, hogy jelentkezem az Európa Akadémia hároméves képzésére, ahol végzettséget szereztem, de a tanulmányaimat a mai napig nem hagytam abba, mert azt gondolom, hogyha valaki segítőnek áll, érdemes folyamatosan fejlesztenie magát. Ugyanilyen fontosnak tartom azokat a saját magam által megszerzett önismereti tapasztalatokat is, amelyek az én erősségemet adják. A saját megéléseim is segítenek hitelesnek lenni abban, hogy tudjam, mit jelent szembenézni egy nehézséggel és mit jelent feldolgozni azt. Az akadémián eltöltött összesen négy évem mellett az a négy és fél éves önismereti út is segít engem abban, hogy jó legyek a szakmámban, ami kisebb-nagyobb kihagyásokkal folyamatos volt. Tanultam és meg is tapasztaltam, mire képes az önismereti folyamat.
Mi volt az az élethelyzet, ami neked megpróbáltatást jelentett?
Számomra a legnagyobb kihívást mindig a párkapcsolatok jelentették, én azokból tanultam a legtöbbet, és azzal volt összekapcsolható a legtöbb elakadásom is. Engem ez indított el azon az úton, hogy elkezdjek foglalkozni a működésem megértésével, majd célul válasszam magamnak a kineziológusi pályát. A kezdetekkor azt akartam megérteni, hogy miért maradok benne egy olyan kapcsolatban, ami egyértelműen károsan hat rám, de dolgom volt a nőiségem és a szexualitás megélésével is. Majd szépen lassan megértettem, mennyire összefügg minden mindennel: a tanult minták a működésemmel, a családi vagy gyerekkori sebeim a párválasztásommal, a lelkem különböző rezgései a fizikai valósággal. Nagyon fontos volt, hogy mindebben végig mellettem volt az én segítőm, a kineziológusom, aki türelmesen kísért éveken keresztül ezen az úton. Egy külső, elfogulatlan, értő figyelemmel felém forduló ember, akivel a közös munkánk eredménye mai napig inspirál arra, hogy én magam is ilyen segítő legyek a klienseim számára.
Mindebből adódik, hogy szakértőként elsősorban a nőknek tudsz majd segíteni, és talán épp a nőiség lesz az a téma, amit több oldalról ki tudsz majd bontani.
Igen, hiszen az évek során több száz nőt ismertem meg a szalonban, műszempillaépítés közben, és most a klienseim is kivétel nélkül nők. Másrészt pedig a női minőségem gyógyításán dolgoztam én magam is a legtöbbet. Általános jelenség, hogy a nőknél sokszor túlteng a maszkulin energia, amiben jelentős szerepet játszik a társadalom átalakulása is. Rengeteg az ismétlődő motívum és nehézség azokban a történetekben, melyeket naponta hallok, megismerek. A nő keresi az erős férfit, de nem találja. Ha talál valakit, akkor nem tud vele mit kezdeni, vagy épp nem azt vonzza be, akire vágyik. Biztonságra vágyik, de mégis fél a kötődéstől. És így tovább. Szerte ágazóak a női elakadások és összetett a hátterük is. Ettől függetlenül azt gondolom, hogyha szólunk a nőkhöz, azzal mindig szólunk a férfiakhoz is. Tehát ha megértjük, hogy egy nő miért működik úgy, ahogy, abból a férfi is tud profitálni.
Melyek lesznek azok a témakörök, amelyekben a remind.hu szakértőjeként a cikkeidben megszólalsz és amiket fontosnak tartasz?
Minden témáról nagyon szívesen írok, ami az önismerethez kapcsolódik vagy amit épp aktuálisan én magam is tapasztalok. De, ami hozzám nagyon közel áll és fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla, az nem más, mint a szégyen, a bűntudat és a tabusítás. Ez mind olyan energia, ami nemcsak párkapcsolaton, hanem bármilyen emberi kapcsolaton belül megélhető. Nem kell, hogy párkapcsolatunk legyen ahhoz, hogy szégyenkezzünk, hogy bűntudatunk legyen valami miatt. Ezt családon belül vagy egy baráti kapcsolatban is meg lehet élni. Innen szeretném én az olvasókat elvinni az önazonosság és a személyes felelősségvállalás felé. Azt szeretném, hogy gondolatébresztőként ott legyen előttük: akkor leszünk képesek épülni, gyógyulni, fejlődni, kiteljesedni és teremteni, ha elfogadjuk azt, hogy ami a mi életünkben, a fizikai valóságunkban leképeződik, az tulajdonképpen csak a tudatalattinkban működő minták megnyilvánulása. Tehát nem a munkahelyem rossz, nem az emberek romlottak körülöttem, nem az anyám vagy az apám a hibás, hanem amit megélek, az azért van, mert a bennem futó programok alapján a fizikai valóság ezt akarja nekem visszaigazolni. Tehát az egyéni felelősségvállalás az önismeretben, a létben, a párkapcsolatban, a munkahelyen, a bármilyen emberi kapcsolatban a legfontosabb. Számomra is nagy és tanulságos felismerés volt ez.
A te olvasatodban pontosan mit jelent a felelősségvállalás?
Elsősorban azt, hogy nem mutogatok másra amiatt, hogy valami nem úgy működik az életemben, ahogy azt én szeretném. Hogy elfogadom azt a tényt, hogy az életemért egy személyben én vagyok a felelős. Hogy merek önállóan, visszaigazolás vagy iránymutatás nélkül is dönteni, és annak a döntésnek a következményeivel képes vagyok szembenézni. Hogy merek tapasztalni. Hogy képesnek tartom magam a változásra, és hiába estem el már százszor, újra felállok, és arra törekszem, hogy tudjam végre másképp csinálni. Hogy merek szembesülni önmagammal. Merek segítséget kérni és konkrét lépéseket is megtenni. Hogy megértem, a tanult vagy hozott mintáim köszönnek vissza a fizikai valóságomban. Én például beleestem abba a hibába, hogy ha valamilyen elakadásom volt, akkor azonnal mentem is a kineziológusomhoz, hogy csináljunk rá egy oldást, hadd értsem meg a helyzetet. Ez nagyon kényelmes, és nyilván nagyon hatásos is, de volt egy pont, amikor megértettem, hogy egy ponton túl már nem az oldásokra van szükség, hanem arra, hogy kimenj a világba és tapasztalj, hogy merj döntéseket hozni, hogy merd megnézni, hogy egy helyzetben tudsz-e már másképp cselekedni. Teljesen természetes, ha az első egy-két-három alkalommal még nem biztos, hogy menni fog. De tapasztald meg, hogy mit csinálsz más helyzetben másképp, mi az, amit sokkal korábban észreveszel, amin már hamarabb rajtakapod magad. Ez azért fontos, mert egy ponton túl az önismeret után már csak a tapasztalás hiányzik ahhoz, hogy valóban érzékeljük magunkban a változást. Nagyon sokszor az önismerettől várjuk a megoldást, és nem is gondolnánk, hogy már maga a tudatosítás is oldó hatással bír. Mondok erre egy példát. Tudod, hogy azért vagy szorongó-kötődő, mert valójában ezzel el tudod kerülni a valódi intimitás, a valódi közelség megélését. Megérted, hogy azért akarod elkerülni azt, amiről azt gondoltad, hogy vágysz rá, mert félsz tőle. Aztán megérted azt is, hogy azért félsz tőle, mert nincsen rá mintád, nem tudod, hogyan kell csinálni, nem ismerős a forgatókönyv. De azzal, hogy belátod és kimondod, hogy félsz tőle, azzal már ez oldódik is benned, hiszen felismered az elakadás valódi gyökerét. Ezután elérkezik az a fázis, amikor felismerjük, hogy a mintáink átírhatók.
Mit nyerünk azzal, ha minderre ráeszmélünk?
Nagyon érdekes, mert a felismerés következménye nagyon sokszor valami olyasmi, amire nem biztos, hogy fel vagyunk készülve. Én személy szerint azért dolgozom magamon, mert az a célom, hogy békés, harmonikus teljességben éljem az életemet. Viszont ahhoz, hogy ezt meg tudjam fogalmazni, vagy ezt merjem kérni, ahhoz nagyon sok év kellett. Bizonyos tanítások szerint az élet értelme maga az élet. Az, hogy tudd élvezni azt, hogy itt vagy, hogy tudd élvezni azt, amiből pénzt keresel, tudd élvezni az emberi kapcsolódásaidat. Magát a földi létezésedet.
Azonban, ha ezt kitesszük célnak, és valaki még csak az önismereti út elején jár, joggal gondolhatja azt kétségbe esve, hogy na jó, és akkor, ha elérjük a kitűzött célt, onnantól kezdve ennyi? Igen, ennyi. Innen nézve ugyanannyira ijesztő, mint amennyire szép is, hogy arra vágyom, hogy szeressem az életet, és szeressem benne magamat, hogy élvezzem mindazt, amit meg tudok tapasztalni. És hogy miért ijesztő mindez? Azért, mert nem vagyunk feltétlenül biztosak abban, hogy tudunk-e kezdeni bármit is azzal a békés, nyugodt, harmonikus állapottal, amit elérhetünk. Ha valaki egy lőporos hordón ülve élte le több évtizeden át az életét, akkor ő a nyugalommal nem tud mit kezdeni. Ettől függetlenül nem lehetetlen, hogy elérje a vágyott célt. Az más kérdés, hogy tud-e ennek majd örülni, fel van-e készülve rá. Én biztos vagyok benne, hogy életünk utolsó pillanatáig képesek vagyunk arra, hogy megtanuljuk, a vágyott állapotot hogyan érhetjük el. Mindez egy hosszadalmas és összetett folyamat, mert nem az a cél, hogy 40-50 éves korunkra készen legyünk, és onnantól már ne legyen más dolgunk, csak még jó néhány tíz évig élvezni az életet. Minden életszakasz, minden új történés, minden új körülmény hoz újabb és újabb megismerni valót a működésünkben, de a cél az, hogy amíg haladunk ezen az élet nevű úton, addig maga az út is legyen ugyanolyan fontos, mint a cél.
Fotó: freepik.com
