A természet decemberben visszahúzódik, a fények elfogynak, az éjszakák hosszúak és sötétek, de nem azért, hogy szomorúságot hozzanak, hanem hogy a lelassulás irányába tereljenek bennünket. Testi szinten ez a regeneráció, a gyógyulás, a megpihenés időszaka kellene, hogy legyen.
Az ünnep szorításában élünk
Hagyományosan az adventi időszak a készülődés, a várakozás ideje, amely a karácsony előtti négy héten keresztül zajlik. Ez az időszak régen a megtérés, az elcsendesedés és a remény jegyében telt, ahol az emberek átgondolhatták életüket, az adott év történéseit, örömeit és veszteségeit, illetve készülhettek a „Fény” befogadására, majd a szenteste ünneplésére. Korábban tértek nyugovóra, de korábban is keltek, követték a természet ritmusát, ráhangolódva az év lezárására.
Ma ez az időszak leginkább arról szól, hogy minden teendőnket elintézzünk, az év végén lejáró céges szerződéseinket megújítsuk, mindennel készen legyünk, mindenről gondoskodjunk, hogy aztán karácsonyra összeálljon a kívánt ajándéklista, az eltervezett menüsor, és „nyugalomban” ülhessünk a karácsonyi asztalhoz, az előtte gondosan feldíszített lakásunkban. Ez az az időszak, amikor még annyi időnk sem jut önmagunkra, mint az év többi hónapjában, hiszen a nélkülözhetetlennek hitt teendők természetes, hogy beelőzik a drága „énidőt”, mert mindannyian abban szocializálódtunk, hogy mindennek össze kell állnia a nagy napra, és természetesen nekünk is a legjobb formánkban kell ragyognunk. Így persze nem is csodálkozhatunk azon, ha a testünk minden pillanatban jelezni próbálja, hogy ő követni szeretné az évszak ritmusát, és lassítana. Az egyre nehezedő nyomás, külső ingerek, elvárások, a városban uralkodó végeláthatatlan forgalmi dugók és általánosságban a világ zaja kíméletlenül megmutatkozik az állandó fáradtságban, túlpörgésben és az ünnepeket megelőző szorításban.
Mindannyian igyekszünk kialakítani a saját „túlélési stratégiánkat” több, kevesebb sikerrel, és sokszor erőn felül próbálunk a víz felszínén maradni. Ilyenkor különösen jól esik, ha az érzéseinket megoszthatjuk egymással, támogatást kaphatunk egymástól, és megérezhetjük, nem egyedül mi küzdünk ebben az időszakban.
Nem lehetetlen a küldetés, ha kipróbálod ezeket
Az ünnepek előtti hetekben sokan érezzük úgy, hogy nem tudunk kikapcsolni, pihenni, igazán pihentetően aludni, hiszen az elménk a szokásosnál is gyorsabban pörög, a mindennapos ingerek pedig elkerülhetetlenek. Lehetetlen küldetés is lenne kivenni magunkat ebből a pörgésből, hiszen ez az életünk. Akkor mégis hogyan támogathatjuk a testünket és az idegrendszerünket abban, hogy ebben a nehéz időszakban is levegőhöz jusson? Erre hoztam néhány tippet, amelyek közül néhányat a Breathe & Flow Somatic training során is alkalmazni szoktam, és pici energiaráfordítással kézzel fogható eredményt lehet elérni.
Rengeteg, jobbnál jobb módszer van arra, hogyan találhatsz vissza a harmóniádba. Ezek közül gyűjtöttem össze néhányat, a teljesség igénye nélkül. Ilyen, és ehhez hasonló, egyszerű technikákkal te is megnyugtathatod az idegrendszered, és gondoskodhatsz önmagadról:
A reggeli fény befogadása
Ha teheted, nyitott ablaknál végezd ezt a gyakorlatot: nyisd oldalra a karokat, tárd ki a szíved, és fogadd be a fényt. Ha olyan szerencsés vagy, hogy a reggeli napfelkeltét is meg tudod nézni, tedd meg. Kiválóan segíti a cirkadián ritmus hangolását, és energiával tölt fel, hogy jól induljon a napod.
Mozogj néhány percet reggel akkor is, ha nincs időd elmenni edzésre
Reggel, ébredés után párszor ugrálj kis terpeszben, engedd, hogy a karok lazán mozduljanak.
Majd állj meg, és ejtsd le lábujjhegyről a sarkaid, földeld magad! Érezd, hogy megtart a talaj, és biztonságban vagy. Ezt követően mondd is ki magadnak, miközben egyik kezed a mellkasodon, másik a köldöködön: „Itt vagyok. Biztonságban vagyok.” Ez az egyszerű üzenet az idegrendszeredhez jut el, és segít a stabilitásban. Már pár perc is visszavisz a testedbe, ahol nincs elvárás, csak jelenlét. Persze a legideálisabb az, ha rendszeresen szánni tudsz időt egy olyan mozgásformára, amelyet örömmel végzel.
Lélegezz tudatosan!
A nap bármely szakaszában „előveheted” a légzést, mint legnagyobb segítségedet a megnyugvásban, de reggel és este különösen fontos. Orron át lélegezz, és lehetőség szerint a hasadba érkezzen a levegő. Úgy tudod ebben támogatni magad, hogy az egyik kezedet a köldöködre helyezed, és figyeled, ahogyan emelkedik és süllyed a hasüreg területe.
A levegő beszívásakor négyet számolj magadban, kifújáskor pedig nyolcat. Közben tényleg erre a tevékenységre fókuszálj, azaz figyeld meg a légzésedet, ne „multitaskingolj”, így a légzésen keresztül kapcsolódsz a testeddel, és megtapasztalod a jelenlétedet, ami azonnal lekapcsolja az agyalást, és segít a megnyugvásban.
Séta a természetben
Ha teheted, naponta tölts egy kis időt a természetben, és figyeld meg a környezetedet. Nézd meg, milyenek a fák, a bokrok a téli időszakban, vess egy pillantást a lehullott levelekre, és tudatosítsd magadban, hogy a természet most épp átalakulóban van. Ez a tudatosítás segít annak elfogadásában is, hogy ilyenkor minden változik, és hogy a testünk is éppen átáll egy lassabb működésre. Ha nincs is időd hosszú túrákra, már naponta pár perc is segít abban, hogy kapcsolódj a természettel, és ezáltal észrevedd a körforgást.
A lelkünket is készítsük fel az ünnepre
Apró rituálék bevezetésében gondolkodj, ne óriás lépéseket akarj tenni. A túl nagy célok mindig feszültséget hoznak, hisz kapcsolódik hozzájuk egy gondolat: vajon ma meg tudom-e csinálni? Egy finom, meleg tea, egy puha takaró, a kedvenc zenéd vagy könyved, és néhány perc csöndben, egyedül, valóban csodákat tehet a decemberi rohanásban. Szánj rá időt! Engedd meg magadnak, hogy az advent ne a „készülj többet, csináld jobban” időszak legyen, hanem arról szóljon, ami valóban feltölt, és felkészíti a lelkedet az ünnepre. Pihenj, és fogadd el, hogy a tested most lassabb tempóra vágyik. Hiszen a belső rend és béke nem erőből és rohanásból teremtődik meg, hanem a megengedésből. A fény pedig nem csupán a gyertya lángjában születik meg, hanem benned…amikor a lelked és a tested is megnyugszik.
