Először magunkban kell megteremtenünk az egyensúlyt – Interjú Béres Alexandrával

Tettél újévi fogadalmat?

Az újévi fogadalmakkal kapcsolatban kettősség van bennem. Sok emberrel dolgozom, akiken azt látom, hogy segít nekik, jó hatással van az életükre, de ha én változtatni szeretnék valamin, akkor azt azonnal megteszem. Hiszek abban, hogy ha valami nem jó, akkor abban a pillanatban tennünk kell valamit, ahogy ez megfogalmazódott bennünk.

Kevesen működnek ennyire önreflektíven. Te otthonról hoztad ezt a mintát, vagy az életed során sajátítottad el ezt a működést?

Ez a működés gyerekkoromtól az életem része. Ha valami nem ment jól, akkor elgondolkodtam, hogy miért van ez így, és hogyan változtathatnék rajta. Ez nálam nemcsak a sport, hanem az életem minden területén jellemző. Mondok egy példát.

Ha például arra vágyom, hogy miután a férjem hazajön, mondjon nekem valami szépet, de ő fáradtan esik haza a munkából, odaléphetek hozzá én is, adhatok neki egy puszit, mert ezzel voltaképpen megkapom, amit szeretnék.

Jó érzésem lesz tőle. Nem kell mindig arra várnunk, hogy maguktól történjenek meg a dolgok. Én hiszek abban, hogy igenis tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat. Ráadásul nem kell nagy dolgokra gondolni.

Ha egyetlen lépést teszünk afféle, amit szeretnénk, azzal már elindultunk a változás felé. Ezért én nem hagyom az újévre a fogalmakat. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy egy meghatározott fogadalom és egy előre kitűzött időpont segíthet az elhatározásunk megvalósításában. Viszont harminc éve követem nyomon mások újévi fogadalmait, ezért azt is látom, hogy mi az, ami ennél előremutatóbb.

Mit látsz, mi a gond az újévi fogalmakkal?

Sokszor, amikor valaki fogadalmat tesz, túl sokat vár magától, egyszerre mindenen változtatni szeretne – ez viszont egy hatalmas elhatározás, amit csak ideig-óráig lehet fogcsikorgatva betartani. A testmozgás esetében ez úgy néz ki, hogy miután belevágunk, egy hatalmas löketet kapunk, azt érezzük, képesek vagyunk hosszú távon is fenntartani, ezért emeljük a mércét. Ezáltal viszont tudat alatt tartani kezdünk tőle. Persze ezt mi magunk generáljuk azzal, hogy egyre több időt szakítva rá és egyre keményebben foglalkozunk vele. Ehelyett érdemes minimumokban gondolkodni és alacsonyabb célkitűzéseket megfogalmazni, mert azokat biztosan meg tudjuk ugrani, és sokkal tovább leszünk képesek elérni.

Hogyan határozzuk meg ezeket a minimumokat?

Egy olyan célt kell kitűznünk, amiről tudjuk, hogy nem fog problémát okozni a megvalósítása, aminek a nehezebb napokon is neki tudunk állni. Fontos, hogy jó érzéssel töltsön el bennünk, hogy elvégezzünk azt a minimumot. A testmozgás esetében az a lényeg, hogy felpörgessük az anyagcserénket, hogy a tápanyagok mindenhová eljussanak, a méreganyagok pedig kiürüljenek a szervezetből. Annyi terhelésnek tegyük ki magunkat, ami könnyen beilleszthető az életünkbe, ami mellett tudunk gondolkodni, zenét hallgatni, nyelvet tanulni. Találjuk meg a helyét a hétköznapjainkban, tegyük rendszerbe, különben kifolyik a kezeink közül. Ha meghatározzuk, hogy egy héten háromszor töltjük testmozgással az időnket vagy 150 percet szánunk rá, akkor meg tudjuk tartani, és szokás alakulhat ki belőle.

A januári életmódváltás kapcsán találkoztam egy gondolattal, ami nagyon megfogott: engedjük el, hogy valami elrugaszkodott dologba kezdjünk, és ne higgyük azt, hogy amit eddig csináltunk, az nem volt jó. Gondoljunk a változásra úgy, hogy az egy új szakasz az életünkben, amire most értünk meg.

Számomra az is nagyon motiváló – amit te is rendszeresen hangoztatsz –, hogy a testmozgás oldja a stresszt.

A sport a feszültséglevezetés legjobb módja. Van, aki egy üveg borhoz, cigarettához vagy akár csokihoz nyúl. A testmozgás viszont a legjobb módja annak, hogy levezessük a stresszt, és utána higgadtan fordulhassunk a környezetünk felé.

Bármilyen problémánk adódjon, egészen más színben látjuk a világot, ha aktivitással oldjuk ki a fizikai feszültséget.

Ráadásul az olyan monoton terhelés, mint mondjuk a séta, a futás vagy a bicajozás, a logikus gondolkodásra hat, és megoldásokat hoz magával. Tehát nemcsak stresszlevezetésre, problémamegoldásra is jó módszer.

Könnyebben jönnek a kreatív gondolatok, ha a stressz és a szorongás nem viszi el minden energiánkat.

Mindig arra gondolok, hogy ilyenkor le kellene írni, ami az ember eszébe ötlik, persze kardiózás közben ez nem olyan egyszerű. (Nevet.)

Tényleg példaértékű, ahogyan fenn tudod tartani az egyensúlyt az életedben. Amellett, hogy te magad időt szánsz arra, hogy mind fizikailag, mind érzelmileg jól legyél, egy vállalkozást vezetsz, tartós házasságban élsz és időt töltesz a lányaiddal.

Én mindig arra törekszem, hogy minden területen rend legyen. Tizenkét éves korom óta ez az egyensúly határozza meg az életemet. Ha ez bárhol kibillen, az ember elkezdi emészteni magát, az pedig mindenre rányomja a bélyegét.

Te mit teszel, ha elbillen a mérleg nyelve?

Nagyon egyszerű: ha feszültséget érzek magamban vagy nem találom valamire a megoldást, én azonnal szaladok a futógépre vagy elmegyek kutyát sétáltatni. Fél óra sem kell hozzá, hogy tudjam, hogyan fogom megoldani az adott helyzetet és azt érezzem, hogy minden oké.

Van olyan jel, amiből egyértelműen tudod, hogy tenned kell valamit?

Az ember érzi, ha nem a mosoly az automatikus reakció. Sokszor nem férek bele huszonnégy órába, pedig a nap végére szeretem elvégezni a feladataimat, és sportolóként nem áll tőlem távol a megfelelési kényszer, ezért zavar, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan terveztem. Erre is próbálom megtalálni a megoldást. Nekem az vált be, hogy felállítok egy fontossági sorrendet, és ez alapján lépkedek előre. Különben azt vettem észre, hogy akkor nem vagyok egyensúlyban, amikor a saját problémáimon gondolkodom, nem pedig azon, hogy mi történik a környezetemben. Pedig általában az jár a fejemben, hogy kit hogyan tudnék támogatni, segíteni az élete jobbátételében. Ha nem így van, akkor el kell gondolkodnom, hogy mi történt aznap.

Voltaképpen jól csak akkor tudjuk támogatni a szeretteinket, ha mi magunk is jól vagyunk.

Ehhez pedig szorosan kapcsolódik a testmozgás is. Ha nem vagyunk elég fittek, akkor a munkából hazaérve pont arra nem marad energiánk, hogy a szeretteinkkel foglalkozzunk: törit tanuljunk a gyerekekkel, beszélgessünk egy jót, elmenjünk közösen színházba vagy feltegyünk egy húslevest.

Először nekünk kell rendet tennünk a testünkben és a lelkünkben, magunkban kell megteremtenünk a balanszot.

Gyanítom, nem véletlenül keresztelted Balance-ra a neved által fémjelzett szépségápolási termékcsalád sem.

Mivel mindig egyensúlyra törekszem, ez az a szó, ami a leginkább jellemez engem. Azért választottam az angol megnevezést, mert ebben a szóban benne van a monogramom. Az egész életemet végigkísérte, hogy a megfelelő kozmetikumok után kutassak. Minidig kerestem azokat a termékeket, amik jót tesznek a bőrömnek, és amik sportolás előtt, közben és után is vállalhatók. A sok-sok keresgélés után szerettem volna egy olyan termékcsaládot létrehozni, aminek az ára a hétköznapi emberek pénztárcájára van szabja, és amit én is bármikor szívesen használnék. Így született meg a 10 termékből álló, de a jövőben bővülő Balance család, amivel az élet minden területét szeretném lefedni.

A szépségápolásban mit jelent számodra az egyensúly? Azt jelenti, hogy ebben se essünk túlzásba, hogy ne kelljen folyamatosan küllemük miatt aggódnunk. A Balance családdal arra törekedtem, hogy ne kelljen ezerféle terméket használnunk ahhoz, hogy tápláljuk a bőrünket. Hogy ezeket a funkcionális termékeket használva azt érezhessük, hogy eleget tettünk annak, amit a bőrünk kíván.

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!