Magyar kultúráról egy külföldi szemével

Becsült olvasási idő: 4 perc
Oroszországban nőtt fel, élete felét Németországban töltötte, négy éve pedig Magyarországon él. Daria Dodonova bár munkájának köszönhetően sok időt tölt számok társaságában, a művészetek világa is közel áll hozzá. Hogyan látja a magyar kultúrát és ennek tükrében a magyarok lelkét egy nálunk élő, kozmopolita, külföldi nő? László Krisztina írása.

hirdetés

A Covid-járvány kitörésekor, a lezárások kezdetén érkezett új munkahelyére, a Magyar Telekom gazdasági vezérigazgató-helyettesi posztjára, ami azonnal mélyvizet jelentett számára mind magánéleti, mind szakmai téren. A személyes kapcsolatok helyett az online térben ismerkedett munkatársaival, fedezte fel a magyar valóságot. Amikor újra kinyílt a világ, lelkesen vetette bele magát országunk felfedezésébe és lakói megismerésébe, s az elmúlt időszakban alatt rengeteg tapasztalatra tett szert. Ma már otthon érzi magát nálunk.

Divat iránt érdeklődő nőként muszáj megjegyeznem, hogy mennyire tetszik a ruhád. Nagyon ismerősnek tűnik nekem, csak nem magyar tervezőtől való?

Ez egy Celeni ruha, Cselényi Eszter tervezőtől van. Ő az egyik kedvenc magyar tervezőm, de szívesen viselek Nanushka, vagy Nubu ruhákat is. A Nanushkánál a vegán bőrből készült darabokat szeretem, a Nubu esetében pedig a streetwear, azaz az utcai viseletek állnak közel hozzám. Van néhány zakóm Tóth Boritól is. Számomra a helyi divat felfedezése a helyi kultúra egy darabjának felfedezését jelenti, a ruhákon keresztül próbálom megérteni a magyarok életérzését, az öröklött hagyományokat. A magyar tervezők nagyon kreatívak, gyakran használnak jellegzetes népművészeti motívumokat, mintákat, szabásvonalakat. Van egy olasz barátnőm, aki a divatvilág fővárosában, Milánóban él, sokszor meglepem őt magyar tervezők darabjaival és ő is különlegesnek tartja, büszkén viseli őket.

Mennyire fontos számodra a divat, az öltözködés?

Nagyon fontos számomra. Esztétikai élvezetet nyújt. Amikor szép dolgokat látok, jó megjelenésű embereket, energiával tölt fel. Minden, ami harmonikusan szép, motivál. Az öltözködésre való odafigyelés egyfajta fegyelemre is tanít, rákényszerít, hogy időt szánjak magamra.

Három különböző országban, kultúrában töltöttél már hosszabb időt. Külföldiként mit tanultál a különböző népek mentalításából, életviteléből?

Húsz évet töltöttem Németországban, ez elég sok idő volt ahhoz, hogy mélyebben megismerjem az ottani életet. Németország nagy ország, a különböző régiói különböző kultúrákkal rendelkeznek, a dél-németek mások, mint az északiak, de úgy általánosságban az egész országra igaz az, hogy a németek híresek a pontosságról, fegyelemről, szervezettségről.  A személyiségemtől nem áll távol ez a mentalítás, ezért nem volt nehéz alkalmazkodnom hozzájuk. Ami nehezebb volt számomra, az az, hogy a magánéletben a német ismerőseim, akikkel a munkám hozott össze, csak akkor nyitották ki az otthonuk ajtaját előttem, amikor már az üzleti életben bizonyítottam. Én nem ilyen légkörben nőtem fel, a kelet és dél-európai kultúrában fordítva van, először, mint magán ember kell elnyerned a másik bizalmát és csak utána léphetsz vele szorosabb üzleti kapcsolatba.

A magyar mentalitásban azt tapasztaltam, hogy benne van egy kicsit a németek strukturált szemlélete, de talán a magyarok jobban tudják élvezni az életet.

Nekem nagyon imponál, hogy mindent megtesznek azért, hogy megőrizzék a kultúrájukat, a különleges nyelvüket és képesek legyenek megmaradni üde, kis színfoltnak a világ kulturális térképén.

Mi az az erkölcsi alap, amit otthonról hoztál és amire a felnőttként szerzett tapasztalataidat építeni tudod?

Szeretet, tisztelet és emberség. Szeretetteljes légkörben nőtem fel, húgommal rengeteg szeretetet és támogatást kaptunk szüleimtől, nagyszüleimtől, ami nagyon erős alapot adott a későbbiekben a fejlődéshez. Gyakran hallottam gyerekkoromban, hogy úgy kell másokkal viselkednem, ahogyan szeretném, hogy mások viselkedjenek velem. Azt láttam a családomban, hogy a felnőttek tisztelettel bánnak embertársaikkal függetlenül azok származásától, társadalmi helyzetétől, végzettségétől. A művészetek iránti rajongásomat szüleimtől örököltem, és bár az életem egy részét olyasmivel töltöm, amihez leginkább az agyamra van szükségem, ha energiára vágyom, akkor a szívemből táplálkozom, ami a művészetekkel áll szoros kapcsolatban.

Gyerekkorodban tanultál zenét vagy szerepeltél színházi előadásokban?

Igen, több évig zongoráztam. Az iskolában és az egyetemen is felléptem színházi előadásokban, de ezek csak kísérletezések voltak, semmi komoly.

El tudod képzelni, hogy ha nem pénzügyekkel foglalkoznál, valamilyen művészi pályára lépnél?

Igen, de azt hiszem én inkább a kultúra és az üzleti világ között tudnék jó közvetítő lenni. Például szívesen lennék producer egy színházban, menedzselnék egy zenekart, vagy kulturális rendezvények szervezését is vállalnám. Ha színésznő lennék, akkor csak színházban lépnék fel, ahol a közönség azonnal reagál a teljesítményemre. A filmezés nem érdekel, egy kamerának játszani nem jelentene számomra akkora izgalmat.

Mi az, amit át tudsz vinni a munkádba a művészetek területéről?

Elég szorgalmas embernek tartom magamat, ha az üzleti célok megvalósításáról van szó, de ez sok fáradtságot, munkát igényel. A zenéből, a képzőművészetből merítek ehhez energiát.

Magamat, mint vezetőt egy karmesterhez tudnám hasonlítani, aki ugyan nem menedzser, de mégis sok ember munkáját irányítja és nem is akárhogyan.

Egy zenekarban hiába van több száz fantasztikus zenész, ez még nem garancia arra, hogy az általuk előadott zenemű csodálatosan hangzik majd. Finom hangolásra, igazításra, motivációra, összetartásra van szükség, a karmester feladata, hogy ezekkel az elemekkel játsszon. A munkámban a csapatomban sok kiváló szakember dolgozik, de jó üzleti eredményeket csak akkor tudnak hozni, ha megvan az összhang a munkánkban.

Szerinted miben vagyunk mi magyarok erősek?

Nekem úgy tűnik, hogy nagyon sok tehetséges ember van nálatok. Rövid idő alatt sokkal több tehetséggel találkoztam Magyarországon, mint más országokban. Szinte mindenkinek, akit megismertem, a szakmáján túl megvan a maga speciális érdeklődési területe, hobbija, amiben tehetséges. Legyen szó sportról, zenélésről, képzőművészetről. A szakmai karrier fontos, az emberek lelkesek, elkötelezettek, de a munkán és a családon túl van még valami más is az életükben. Számomra ez nagyon inspiráló.

Neked is van valami személyes erősséged?

Azt hiszem, elég jó szervezői képességem van, amit nem csak a munkámban kamatoztathatok, hanem a magánéletemben is. Lelkesen szervezek programokat családtagjaimnak, barátaimnak, akik gyakran meglátogatnak Magyarországon. Igyekszem mindig személyre szóló meglepetés ötletekkel előállni, ehhez pedig követem a magyar kulturális élet minden szegmensét.

Szerinted kötelessége-e egy nyereséges nagyvállalatnak, mint amilyen a Magyar Telekom, visszaadni a köz javára és mecénásként a művészetet támogatni? Miért fontos ez mindenkinek?

Nem véletlen, hogy a Telekom szlogenje a következő: Connecting Your World. A megszokott üzleti tevékenységeinken, szolgáltatásainkon túl, amelyek kézzel foghatóan segítenek kapcsolatot teremteni az emberek között, magasabb szinten is szeretnénk erősíteni az összekapcsolódást például a kultúra, a művészetek támogatásával. Merthogy a művészet nemcsak energiát ad, de lehetőséget is ahhoz, hogy más nyelven beszéljünk egymással, nem a beszélt nyelvünkön. Amit a szemünkkel látunk, vagy a fülünkkel hallunk univerzális élményt tud nyújtani különböző anyanyelvű emberek számára, ledönti a nyelvi korlátokat. A nagyvállaltoknak ezért is fontos szerepe van, hogy párbeszédek elindításával, lehetőségek felkínálásával és szükség esetén anyagi támogatással segítsék a művészeket. És a Magyar Telekom ezen a területen is elkötelezett.

Az interjút megtalálod a Remind Bookazine nyolcadik lapszámában is! Kattints, és rendeld meg most!

Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el a Hámori Barbarával készült interjúnkat is!

Fotó: Ajkai Dávid

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn