A World Happiness Report jelentése, amely 150 országban vizsgálja a boldogság és az elégedettség különböző aspektusait, minden év tavaszán jelenik meg. A lakosság boldogságának a szintjét több tényező, például a gazdasági helyzet, az egészségügyi ellátás minősége, az egyén szabadsága, a korrupció szintje és az életminőség egyéb mutatói alapján értékelik. Nem meglepő, hogy az idei ragsor dobogósai is az északi országok. Finnország immár hét éve vezeti a listát. Magyarország 2024-ben öt helyet zuhant, így az 56. helyre csúszott vissza. Borús eredmény ez, hiszen még a Google keresek is azt bizonyítják, hogy a boldogságkeresés mindenki életében meghatározó szerepet tölt be: havi szinten átlagosan 45 millióan keresnek rá a boldogság szóra. Nekünk, magyaroknak bőven van még hova fejlődnünk. De vajon mit tehetünk azért, hogy előmozdítsuk a saját boldogságunkat?
Mit is jelent számunkra a boldogság?
Közel 2500 órányi segítő beszélgetéssel a hátam mögött mondhatom, hogy még nem volt olyan kliens kísérésem, amely során ne hangzott volna el ez a kérdés, és még sose hallottam, és még sosem fogalmaztak meg rá ugyanolyan választ. Ez azt is jelenti, hogy ugyan a boldogságreceptnek lehetnek általános összetevői, de azt magunknak kell kikísérleteznünk, hogy miből mekkora mennyiségre van szükségünk.
Jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy vajon arra lettünk-e teremtve, hogy boldogok legyünk? Mindenkinek jár a boldogság? A rövid, elszomorító válasz, hogy alapvetően NEM. Evolúciós szempontból ugyanis arra lettünk kódolva, hogy elkerüljük a veszélyforrást – például a kardfogú tigrist – és életben maradjunk. A probléma az, hogy hiába változtak az életkörülményeink, hiába halt ki a kardfogú tigris, az agyunk továbbra is ezek alapján a mechanizmusok alapján működik. A jó hír viszont az, hogy át lehet kódolni.
Visszatérő séma, hogy hajlamosak vagyunk újabb és újabb célokat felállítani boldogságunk elérésének érdekében, ezek mégsem járulnak hozzá a boldogságérzetünk hosszútávú fenntartásához.
Azt mondjuk, majd boldogok leszünk, ha…
… előléptetnek
… sok pénzünk lesz
… nagyobb kocsink lesz
… megházasodunk
… gyerekeink lesznek.
A lista végeláthatatlanul hosszú. Ha így gondolkodunk, sosem lesz elég az, amiben éppen vagyunk. Hiszen a boldogság nem végcél, hanem aktuális állapot. A rajt-cél győzelem helyett sokkal inkább hasonlít egy hullámvasúthoz. Életünk negatív és pozitív események sorozata, amelyek mind befolyásolják azt, hogy hogyan érezzük magunkat, de folyamatosan törekedhetünk arra, hogy minél többet legyünk a hullám tetején.
A múlton stresszelünk, a jövőn szorongunk, de a mostban sosem vagyunk, pedig erre kellene törekednünk. A jó hír, hogy a boldogságra való nyitottságot az 50% genetika mellett és a 10% életkörülmény mellett 40% -ban saját cselekedeteink határozzák meg.
Egyre többet hallunk pozitív pszichológiáról egyre többet és foglalkozunk vele, hiszen a személyes boldogságkeresésben is meghatározó szerepe van. A hála, az empátia, a tudatos jelenlét és a reziliencia mind olyan sikertényezők, amelyekre támaszkodhatunk. Martin Seligman, a pozitív pszichológia atyjának modellje szerint a következőkre van szükségünk az autentikus boldogsághoz:
- idézzünk elő pozitív érzelmeket a rezilienciánk fejlesztése érdekében
- fejlesszük erősségeinket és koncentráljunk arra, amiben jók vagyunk
- alakítsunk ki minőségi, energiát adó és támogató kapcsolatokat
- találjunk értelmet és jelenőséget az életünkben és a karrierünkben
- higgyünk benne, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat és tegyünk is értük
- dolgozzunk a vitalitásunkon (ehhez elengedhetetlen a rendszeres és kiegyensúlyozott étkezés, alvás és testmozgás).
Figyelembe véve a fentieket, vajon képesek vagyunk-e arra, hogy átprogramozzuk az agyunkat és a jelenben találjunk rá a boldogságra. Én szeretném hinni, hogy igen: bárki képes rá.
Boldogság és fenntarthatóság
Az emberi lét önmagában is sokféle fenntarthatósági kihívást jelent, amit a saját bőrünkön érzünk a környezetszennyezéstől és a természeti erőforrások kimerülésétől kezdve a növekvő társadalmi különbségeken át a fizikai és mentális egészségünk hanyatlásáig. A mai ember gyakran túlfogyasztással és felhalmozással próbálja elérni a megelégedettség érzését, a dolgok felhalmozásával igyekszik megélni a kiteljesedést.
A kiégett, elégedetlen, boldogtalan ember feléli saját erőforrásait, megmérgezi a környezetét és hajlamosabb rá, hogy elforduljon a társadalmi problémáktól. Ez pedig se nem tudatos, se nem felelősségteljes viselkedést von maga után. Az ökológiai intelligenciánk elveszik, és többé képtelenek vagyunk látni cselekvéseinknek és azok következményeinek az összefüggéseit. Környezetünk és társadalmunk jólléte még egy ok arra, hogy tudatosan foglalkozzunk a boldogságunkkal.
Boldogság a munkánkban
A nyugdíjig közel 85-90 ezer órát töltünk munkával, ezért nem mindegy, hogy azt milyen állapotban tesszük. Utáljuk, amit csinálunk, stresszelünk nap, mint nap vagy tettre készen várjuk a hétfőket. Friss kutatások szerint körülbelül a munkavállalók 85%-a boldogtalan, 64%-a heti 1,5-2 napot szorongva tölt a munkahelyén, 75%-a pedig már érzete a kiégés tüneteit. (Ezek nem Magyarország specifikus kutatási adatok.) Szorongás. Kiégés. Depresszió. Ezek azoknak a 21. századi betegségeknek a tünetei, amelyek rányomják a béllyegüket mindennapjainkra. 2019-ben a kiégés is felkerült az Egészségügyi Világszervezet betegségeket jegyző listájára.
Mitől változhat ez meg? Miben más az életük azoknak, akik boldogok a munkahelyükön? Sok más adat mellett kimutatható, hogy a boldog munkavállalók 20%-kal hatékonyabbak, tízszer kevesebb a betegszabadságuk, 50%-kal motiváltabbak és 20%-kal magasabb a profitot termelnek. Kimondható tehát, hogy a boldog munkavállalónak nő a hatékonysága, a profitabilitása és a kreativitása is.
Egy friss kutatás szerint a legfőbb boldogságkatalizátorok a munkahelyünkön a következőek:
- a jó munkakörnyezet
- a harmonikus viszony munkatársainkkal
- azonosulás a munkánkkal
- megfelelő és rugalmas vezető
- a munka és a magánélet egyensúlya
- sokszínű feladatok
- egy sikeres csapathoz való tartozás
- személyes mérföldkövek mehélése
- versenyképes fizetés.
A munkánkban a modernkori boldogtalanságnak az első számú oka az, ha úgy érezzük, nincs értelme annak, amit csinálunk. Simon Sinek után szabadon a legfontosabb, hogy találd meg a saját Golden Circle-öd, vagyis lásd az értelmet, a célt a feladataid mögött, azt, hogy mik a saját motivációid a személyes és szakmai fejlődésedben. Ha erre tudod a választ, nézz körül, hogy a hely, ahol dolgozol, vajon ezt támogatja-e, vagy minden nap szembeszélben pisilsz. Az eredményez ugyanis munkahelyi boldogságot, ha az egyéni és szervezeti miértek, célok összehangolhatók. Sok más tényező is hathat rá, és be kell látnunk, hogy a szervezeti kultúra fajsúlyosan része ennek, de a fentiek megfejtése csak tőlünk függ.
Ahhoz, hogy önmagunk lehessünk, a bizalmat megélve, pszichológiai biztonságban kell éreznünk magunkat a szervezetben, ahol dolgozunk. Átláthatóságot, nyitottságot, befogadást és elfogadást kell tapasztalnunk magunk körül. Olyan pozitív vezetőkre van szükségünk, akik példát mutatnak, támogatnak, értelmezhetően tudják elénk tárni a cég vízióját, ehhez pedig képesek vagyunk kapcsolódni, be tudunk vonódni és lehetőségünk van a vállalaton belüli személyes és szakmai fejlődésünkre is.
Ezek mind olyan külső tényezők, amelyek nem rajtunk állnak, de azért nyitva tarthatjuk a szemünket, és ha úgy érezzünk, nem passzolunk a vállalati puzzle-be, akkor ne húzzuk addig a munkahely váltást, hogy az önbizalmunk és a boldogságunk rovására menjen. Reméljük, egyre több olyan vállalati gyakorlatra láthatunk példát, amelyben a fenti tényezők igenis számítanak.
Mindenekelőtt pedig higgyük el, hogy a saját boldogságunk kovácsai mi magunk vagyunk!
Fotó: Pexels
Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el interjúnkat Schubauer Krisztinával!
