Keresés
Close this search box.

Lelomboz a munkád? Így válts boldogságra!

Becsült olvasási idő: 4 perc
A legszerencsésebbeknek a munkájuk egyben a hobbijuk, de egyáltalán nem törvényszerű, hogy ennek így kell lennie. Szalóky Bálint cikke.

hirdetés

A legtöbben úgy kezdik el építeni a karrierjüket, hogy a munkájuk szükségszerű feladat, amivel megkeresik a pénzt a saját életvitelükre. Így viszont sosem válik igazán a szenvedélyükké. Ők a továbbtanuláskor azt választották, amit az akkori vélekedés szerint érdemes volt – mert például a későbbi elhelyezkedéskor jól jött az így szerzett tudás – és nem abba az irányba indultak el, ami valóban érdekelte őket. Feltéve persze, ha egyáltalán volt olyan érdeklődésük, ami összeegyeztethető a munkával, hiszen nem mindenki ábrándozott például cégvezetésről, vagy bármi másról, ami az üzleti életben kamatoztatható. Ha valaki hobbihorgász, még nem biztos, hogy szeretne és tudna pecaboltot nyitni és üzemeltetni, vagy akár sikeres versenyhorgász lenni.

De akkor hogyan legyünk boldogok a saját munkánkban? Egyáltalán hogyan találjuk meg a számunkra valóban megfelelő munkát?

Remind

Maradjunk a realitásoknál!

A social felületek tele vannak olyan történetekkel, amelyek azt sugallják: a tökéletes karrierút csak ránk vár, mindössze fel kell fedeznünk a magunkban szunnyadó potenciált. Mintha evidencia lenne, hogy amikor megtaláljuk a hobbinkat, arra máris mesés, hosszú távú üzletet építhetünk, és a szenvedélyünk a megélhetésünk forrása lesz.

Sage Journals által összegyűjtött tanulmányok rávilágítanak, hogy ezek a sikertörténetek inkább kivételek, mintsem törvényszerűségek. Jobb, ha a realitásra koncentrálunk, és például elfogadjuk, hogy az emberek változnak mind az érdeklődési körük, mind az igényeik szintjén. Gondoljunk csak bele, mennyire másképp néz ki egy „átbulizott este” 25 és 35 évesen! Hovatovább az is nagyon valószínű, hogy egészen más dolgokat eszünk, iszunk, sőt egészen másképp öltözünk tíz év távlatában. Ha ez így van, akkor miért éppen a hobbijaink vagy az egyes munkakörök iránti érdeklődésünk stagnálna a fiatal korunktól egészen a nyugdíjas éveinkig? Ma már a karrierívek és célok változása mellett az is teljesen természetes, hogy akár több évtizednyi robot után valaki visszaül az iskolapadba, az új érdeklődésének megfelelő irányba edukálódik, majd kezdi újra a munkát.

Az önismeret a kulcs

Mivel egyáltalán nem biztos, hogy tisztában vagyunk a saját igényeinkkel, hasznos lehet azok felmérésével kezdenünk. Ha megnézzük egy hetünket, figyeljük meg, hogy milyen elfoglaltságok között érezzük igazán jól magunkat különböző napszakokban. Például ha a legboldogabbak akkor vagyunk, amikor emberi interakciókat folytatunk, lehet, hogy a legideálisabb, ha olyan irányban nézelődünk, ahol alapvetően emberekkel kell élőszóban kommunikálnunk. Ugyanígy fontos felmérnünk az ellenkezőjét: azt, amitől határozottan kényelmetlenül érezzük magunkat, és jelenleg a legkevésbé kedvelt része a munkánknak.

Frankie.com a témával kapcsolatos cikkében több karrierváltóval is beszélgetett, akik egyaránt arról számoltak be, hogy bár rendkívül nehéz és ijesztő volt meglépniük a karrierváltást, de sokkal kevésbé volt drámai, mint abba belegondolni, mi lett volna, ha az előző karrierjüknél maradnak. Egy friss szülő például akkor váltott, amikor úgy érezte, a munka miatti frusztrációja és boldogtalansága már rányomja a bélyeget az apaságára, egy húszas évei végén járó HR-es pedig a pandémia alatt találta ki, hogy stabil és anyagilag kielégítő, ám rendkívül unalmas megélhetés helyett inkább a szerényebb jólétet, de egyben boldogságot választja.

Ha bizonytalanok lennénk, érdemes beszélgetni más munkakörben dolgozó közvetlen barátainkkal, ismerőseinkkel arról, ők hogyan élik meg a munkájukat, sőt akár megkérni őket, csatlakozhatunk-e hozzájuk egy napra megfigyelőként. Persze utóbbihoz azért biztosan a munkaadónak is kell a hozzájárulása, de nem minden munkakör túlkontrollált és helyhez kötött.

Kihívások előtt

Fel kell rá készülnünk, hogy a következő lépés az életünkben kihívásokkal lesz teli. Ha biztosra szeretnénk menni, a legjobb, ha kicsiben kezdjük, és lépésről-lépésre haladunk a kitűzött cél felé. Például a meglévő munkánk mellé vállalhatunk mindenféle önkéntes feladatokat azon a területen, ami érdekel minket. Ha belekóstoltunk, és valóban olyan minden, mint az elképzeléseinkben, akkor tervezhetünk, hogyan tudunk egyre több és több helyet szorítani az életünkben az elképzelt céljainknak.

A változáshoz tehát biztosan szükség lesz a meglelt jövőképre, valamiféle rövid- és hosszú távú tervre, és legfőképpen: rengeteg kitartásra. De biztosan megéri, ha utána jobban érezzük magunkat a saját bőrünkben.

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn