Honnan ered a kiállítás ötlete?
Bence Bettina: A Gyakran Ismételt Kérdések egy nemzetközi projekt részeként is értelmezhető, amelyben cseh, szlovák és magyar intézmények múzeumpedagógusai dolgoznak együtt. A kezdeményezés a cseh partnerektől indult, akik 2021-ben megjelentettek egy kiadványt Miért művészet? címmel. Ebben szerepelt először a kérdezés, mint a műalkotások befogadását segítő technika. Ez a módszer abban nyújt segítséget, hogy hogyan fogalmazhatunk meg művészettörténettel kapcsolatos kérdéseket oly módon, hogy arra maguk a műalkotások adják meg a válaszokat. Mi kortárs művészeti múzeumként a saját nézőpontunkból szerettünk volna reagálni erre, hiszen nap mint nap találkozunk visszatérő kérdésekkel. Ez a tárlat azonban nem csupán módszertani szempontból rendhagyó, de azért is, mert szinte kizárólag a múzeum saját gyűjteményéből válogattuk ki a bemutatott műveket.
Számomra nagyon érdekes volt ezekkel a kérdéssel szembesülni. Milyen szempontok mentén választottátok ki ezeket?
Nagy Barbara: Az alapvető célunk, hogy bátorítsuk a látogatókat. Ez nemcsak a kérdések megfogalmazásában, de a válaszokban, sőt az egész kiállítás koncepciójában is megjelenik. Fontos volt számunkra, hogy senki ne érezze kívülállónak magát pusztán azért, mert nem ismeri a művészet világát, nincs háttértudása erről a területről.
A kiállítás üzenete is ezt helyezi középpontba: bármilyen kérdés érvényes lehet, hiszen éppen ezeken keresztül indul el egy párbeszéd, ami a művek és nem utolsó sorban egymás mélyebb megértéshez vezet.
Arra törekedtünk, hogy lehetőséget adjunk a különböző mértékű bevonódásra. Éppen ezért nem csupán a művekhez kapcsolódóan, de a kiállítóterekben is kérdéseket teszünk fel, amelyek összekapcsolják az egyes termekben látható műveket. Szabadon eldöntheted, hogy a falakon látható kérdésekre szeretnél csak reflektálni és a kérdéseken önállóan gondolkodni, vagy több információra vágysz. Ha további tartalmakra is nyitott vagy, a QR-kódok használatával szakmai szövegekhez, interjúkhoz, videókhoz is hozzáférhetsz. Kiemelten figyeltünk arra, hogy a különböző tartalmak eltérő mélységűek és formátumúak legyenek, így minden látogató megtalálhatja azt, ami számára a legérdekesebb.
És mi a helyzet a válaszokkal?
B. B.: Az egyes művekhez kapcsolódó leírásokat felhajtható fülek mögé rejtettük, pontosan azért, mert
nem szerettük volna mi megadni a „helyes” választ. Inkább arra törekedtünk, hogy azok számára, akik még nem mozognak otthonosan a kortárs művészetben, elindítsuk a gondolkodást, és ők maguk is bátran kísérletezzenek saját válaszok megfogalmazásával.
N. B.: Komoly figyelmet fordítottunk arra, hogy a válaszok tömörek és érthetőek legyenek. Itt is elsősorban a támogatói szándékot helyeztük előtérbe. Az volt a célunk, hogy a modern és a kortárs művészetet, valamint a gyűjteményt is hozzáférhetővé tegyük, hiszen az elmúlt időszakban ez a múzeum szerepének megváltozásával egyre hangsúlyosabba feladatunkká vált.
Vannak személyes kedvenceitek a tárlatban?
B. B.: Kötődésem El Kazovszkij alkotásához személyes és szakmai szempontból is meghatározó. Munkássága különösen közel áll hozzám, és örömmel tölt el, hogy a gyűjteményben két festménye is megtalálható. Ennek a műnek az esetében a szimbolikus elemek használatát emeltük ki, mivel a művész életművében visszatérő motívumok és figurák sora jelenik meg, amelyek az identitáskeresés összetett kérdéseire reflektálnak.
N. B.: Minden teremből tudnék választani, de ha csupán egyetlen alkotást kellene kiemelni, akkor Káldi Katalin műcsoportját említeném. Ezek a nagyméretű objektek textilbakelitből készülnek, mindegyikük egy-egy szimmetrikus poliéder, amelyek egy nagyobb, 2024-ben készített sorozat részét képezik. Ez a forma egyébként egészen más módon ugyan, de az egész kiállításon jelen van.
Hogyan kell ezt pontosan érteni?
B. B.: Hemrik László kollegánk – a kiállítás pedagógiai koncepciójának kidolgozója és a múzeumpedagógiai csapat vezetője – ötlete volt, hogy legyen egy olyan tárgy, ami végigvonul a kiállításon. Dürer Melankólia című metszetéből kiindulva egy szabálytalan poliédert választott. Ez lett az a papírból hajtogatott mediális tárgy, amelyet egyfajta interaktív elemként bárki magához vehet az első teremben, és végigsétálhat vele a térben. Az oldalaira nyomtatott kérdések másfajta válaszadási módokat kínálnak. Tulajdonképpen beszélgetésindító, gondolatébresztő elemek, így, ha valaki nem szeretne olvasni, hanem inkább játékos módon szeretné átélni a kiállítást, annak is van lehetősége a befogadásra.
Ez szerintem jól tükrözi a munkánkat is; olyan módszereket kerestünk, amelyekkel hozzáférhetőbbé válik a kortárs művészet.
A kiállítás bejárása közben számtalanszor eszembe jutott, hogy milyen nehéz lehet különböző típusú embereknek, műveltségi szinteknek, életkoroknak és sok más tényezőnek megfelelni, mindegyik számára értéket kínálni. Ugyanakkor ez izgalmas dinamikákat is hoz magával. Nektek milyen gondolataitok vannak ezzel kapcsolatban?
B. B.: Számunkra is érdekes volt megtapasztalni, hogy hogyan zajlik a kiállításépítési munka egy múzeumban, ugyanakkor felszabadító volt, hogy bármilyen művet választhattunk a gyűjteményből, teljesen szabad kezet kaptunk. Volt, hogy egy adott kérdéshez kerestünk műalkotást, de olyan is előfordult, hogy egy művel mindenképpen szerettünk volna foglalkozni, és ehhez utólag fogalmaztunk meg vagy választottunk kérdést. Ez az oka annak, hogy a kiállításban szereplő kérdések is eltérőek. Van, amelyik közvetlenül egy adott műre reflektál, míg mások tágabb kontextusban vizsgálják a kortárs művészettel kapcsolatos problémafelvetéseket.
N. B.: Már a bejáratnál rögtön azt a kérdést szegezzük a látogatónak, hogy számára mit jelent a kortárs művészet. Ezzel szerettünk volna mindenkit már a belépés pillanatában felszabadítani és gondolkodásra ösztönözni. A bejárat előtt elhelyeztünk egy installációt, ahol a Ludwig Múzeumban dolgozó szakembereket kérdeztük meg arról, hogy számukra mit jelent a kortárs művészet és mennyire tartják befogadhatónak. A jegypénztáros, a restaurátor, a közösségimédia-felelős, a kurátor és a múzeumpedagógus is válaszolt.
B. B.: Azt gondolom, hogy a tárlat bárki számára érdekes lehet. Egy laikusnak ez egy rendkívül izgalmas belépési pont lehet a kortárs művészet világába, a szakmabeliek pedig a módszertani megközelítés vagy a gyűjteményi válogatás szempontjából találhatják különlegesnek.
Fotó: Glódi Balázs és Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum; a kiemelt kép szereplői balról jobbra: Hemrik László, Nagy Barbara és Bence Bettina
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog!
