A galériában Mucsi Zoltánról készült fotósorozata látható, amelynek képei részben a projekt során kiadott könyvben szerepelnek, részben korábbi kiállításokról valók, de ezek mellett még néhány olyan kép is feltűnik, ami kettejük közös interpretációjában született vagy játékos reakciójuk egy-egy karakterre. A tárlat kapcsán limitált példányszámban egy exkluzív díszdoboz is elérhető, amely a művészeti nyomatok mellett a Mucsi 12x című albumot, valamint a színész egy, a vásárló számára készített rajzát tartalmazza. A kiállítás 2024. november 3-ig ingyenesen látogatható. A fotóművészt a vernisszázson kérdeztük.
Hogyan és miért jött létre ez a kiállítás? Ha jól tudom, 2018 óta fotózod a színészt, bár az imént hallott megnyitóbeszédedben azt mondtad, hogy a kiállított anyag 2020-tól indul.
Nemcsak Zoltánnal, a fiával, Gergővel is régi kapcsolatot ápolok. A Covid alatt Gergővel összetalálkoztunk az utcán, beszélgettünk, ihletett állapotba kerültünk és kitaláltuk, hogy csinálunk egy Facebook-oldalt Zoltánnak, ahová olyan fotókat töltünk föl tizenkét hónapon keresztül, amin az adott hónap egy-egy híres szülöttének bőrébe bújt, a személyiség emblematikus fotóját újraalkotva (például Frida Kahloét, Marilyn Monroe-ét, Karl Lagerfeldét vagy Donald Trumpét – a szerk.). Az első fotózás után annyiban módosítottuk az elképzelést, hogy nem csupán élő vagy egykor élt karaktereket választottunk ki, hanem filmes fikciósokat is, mint amilyen Joker figurája. Az ötlet nem új, néhány éve a kiállításán Sandro Miller fotóművész John Malkovich segítségével idézett meg ikonikus képeket, és bár az inspirált minket, nem volt cél, hogy koppintsunk, mi inkább az edukációs vonal mentén haladtunk: hírességek ikonikus fotóira szerettük volna ráirányítani a figyelmet. A projekt végül nem valósult meg a Facebookon, helyette a kész anyagból könyvet adtunk ki, most pedig egy kiállítást is rendeztünk a fotóknak.
Milyen volt a közös munka Mucsi Zoltánnal?
Tudtam róla, hogy mindenre képes, de azért az meglepett, ahogy azonnal, hajszálpontosan ráérzett a karakterre. Átlényegült. Ha megnézem például az előttünk lévő képet, ami Lugosi Bélaként ábrázolja őt, nem hiszek a szememnek. Pedig nem is volt könnyű dolga azon a fotózáson, ugyanis világítási problémák merültek fel. Zolit többször újra sminkelték, a várakozás alatt le-lefolyt róla a festék, de legalább volt ideje átszellemülni.
A humor mindegyik kiállított képen tetten érhető.
Főleg a reakciós fotóknál és ott, amelyiken Zoli a saját interpretációját adja elő.
Kalandos életed volt eddig: laktál Londonban, Párizsban és Los Angelesben is. Ezek a városok hozzá tettek a képi látásmódodhoz?
Utazásaim során ismerkedtem meg a fotózással. Hogy milyen tudásbéli megoldást alkalmazok, abban megjelenik, hogy azt épp hol tanultam. A helytől függ, hogy a fotózási technikám mely részét fejlesztem, illetve hogyan fejlődik a látásmódom. Ráadásul a képeimen az is látszik, hogy a különböző időszakokban milyen lelkiállapotban voltam.
Például Párizsból mit hoztál fotósként?
A portréfotózást. Kint rengeteg portrét készítettem, főleg ismerősökről és az utca emberéről. A párizsi élményeim rányomják bélyegüket a munkáimra.
Mondhatjuk, hogy Mucsi a múzsád?
Áldott állapotba dolgozunk együtt. Humora és intellektusa az enyémre rezonál, s ez áthatja a közös fotózást. Biztosan fogunk mi még a jövőben is együtt dolgozni.
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: olvasd el interjúnkat Varga Matti fotóművésszel!
Fotó: Marosi Viktor
