Bőhm Kornél pályája újságíróként indult, majd a PR világába vezetett, ahol végül a kríziskommunikáció és az üzleti kommunikáció lett a szakterülete. Bár a válsághelyzetek kezelése az egyik legláthatóbb része a munkájának, Szilágyi Gábor vendégeként hangsúlyozza: a hírnévépítés és a pozitív reputáció menedzselése legalább ennyire fontos. Sőt, sok esetben ezek alapozzák meg, hogy egy krízis idején mennyire „üt vissza” egy-egy probléma.
A storytelling és személyes márka
A történetmesélés ma divatos kifejezés, de valójában nem új eszköz. A PR egyik legfontosabb alapja, hogy képes legyen üzeneteket történetbe ágyazni, megszemélyesíteni és érthetővé tenni. Bőhm Kornél hangsúlyozta: mindez nem öncélú kreatívkodás, hanem egy eszköz arra, hogy az emberek kapcsolódni tudjanak egy márkához, hiszen a jó történet nemcsak elmond valamit, hanem értelmet ad annak, amit egy cég képvisel.
A Tudatos döntések podcast legújabb beszélgetéséből az is kiderül, hogy az elmúlt években látványosan felértékelődött a vezetők személyes márkája. Egy CEO ma már nem csak irányít, hanem reprezentál is. Ez azonban kétélű fegyver. Ugyanis Bőhm Kornél szerint egy erős személyes brand képes felhúzni a céget, de ugyanilyen gyorsan le is ránthatja. Ha egy vezető megosztóvá válik, annak üzleti következményei is lehetnek, hiszen a fogyasztók sokszor nem választják külön az embert a márkától.
Ez utóbbi összefüggésnek van egy kevésbé látványos, de annál komolyabb kockázata is, ami nem más, minthogy a vezető „mozgatható”. Ezért, ha egy cégvezető úgy dönt, hogy kilép, vagy munkahelyet vált, vagy egyszerűen eltűnik a cég éléről, vele együtt egy gondosan felépített brand is távozhat. Ezért egy tudatosan felépített cég esetében érdemes előre gondolkodni, és kitalálni, hogyan kommunikálják majd, ha egy kulcsember távozik, és hogyan tartják meg a bizalmat akkor is, ha az arc változik.
A legnagyobb hiba: majd elmúlik
A kríziskommunikációról sokan botrányokra asszociálnak, pedig Bőhm Kornél szerint a valóság ennél jóval árnyaltabb. Egy vezetőváltás, egy cégösszeolvadás, sőt még egy székhelyváltással járó költözés is komoly kommunikációs kihívás lehet. A kérdés azonban mindig ugyanaz: hogyan keretezzük a történetet?
A szakember szerint ilyenkor nem elég csak annyit mondani, hogy „minden megy tovább”, hanem egy tudatosan felépített narratívára van szükség, amely egyszerre hiteles és megnyugtató.
Ez nemcsak az üzleti világra igaz, hanem a magánéletre is: egy válás például sokszor kevésbé káros, ha az érintettek közösen kommunikálnak róla, mintha a pletykák formálnák a történetet.
Az egyik leggyakoribb vezetői tévhit, hogy a negatív ügy „majd elcsendesedik”. A tapasztalat azonban ennek az ellenkezőjét mutatja, vagyis ami fontos az embereknek, arra mindig emlékezni fognak.
Bőhm Kornél az üzleti kommunikációt érintve felhívta a figyelmet a belső kommunikáció jelentőségére is. Elmondta, hogy a jó kríziskezelés nem feltétlenül látványos. Sőt, sokszor éppen az a siker, ha egy ügy nem jut el a nyilvánosságig. De ehhez aktív kommunikáció kell, ami nem feltétlenül a sajtóban való megjelenést jelenti, hanem a belső és célzott üzeneteket.
Mindennek ismerete különösen fontos, miután a közösségi média felgyorsította a folyamatokat, és egy konfliktus pillanatok alatt eszkalálódhat, de ugyanilyen gyorsan lehet rá reagálni is.
A kommunikáció nem cél, hanem eszköz
Talán a podcastbeszélgetés egyik legfontosabb gondolat nem más, minthogy a kommunikáció önmagában nem érték. Nem azért kommunikálunk, mert „régen szólaltunk már meg” vagy mert „régen volt már valami poszt rólunk”, hanem azért, mert el akarunk érni valamit.
A kommunikációnak akkor van lényege és értelme, ha van világos célja, egyéb esetben a kommunikáció csak zaj lesz, abból pedig már a szakértő szerint túl sok van.
Bőhm Kornél hangsúlyozta: a tudatos kommunikáció nem ott kezdődik, hogy eldöntjük, melyik platformon jelenjünk meg, hanem ott, hogy tudjuk, mit akarunk közvetíteni, mi a célunk, mit képviselünk, kikhez akarunk szólni. A kommunikáció így nem egy különálló funkció lesz, hanem egy olyan eszköz, amely támogatja az üzleti és stratégiai döntéseket. És talán ez az a szemlélet, ami a leginkább megkülönbözteti a zajban elvesző cégeket azoktól, amelyek valóban hatni tudnak.
