„Szerencsés vagyok, hogy Budapest egyik legszebb házában lakhatok” – Interjú Paul Fox magyarországi brit nagykövettel

Négy év telt el azóta, hogy megbízólevelét átadta Áder János köztársasági elnök úrnak. Melyik itteni szerepvállalására emlékszik vissza legszívesebben?

Annyi kedves emlékem van, hogy nehéz választani. Kettő azonban kiemelkedik: Őfelsége, Erzsébet királynő platina jubileumának ünneplése 2022-ben és Őfelsége, III. Károly király koronázása egy évvel később. Ezek igazán örömteli alkalmak voltak, és megtiszteltetésnek éreztem, hogy ez idő alatt itt lehettem brit nagykövet.

Kik azok az elődök, akik a legnagyobb hatással vannak pályafutására, kiknek a nyomdokain jár? Emléktárgyat is őriz esetleg tőlük? 

Annyi jeles elődje van egy magyarországi brit nagykövetnek, hogy nehéz választani közülük. Kettő azonban különös csodálatot vált ki belőlem: Sir Bryan Cartledge (1980-83), aki megírta a The Will to Survive (A túlélés akarata) című magyar történelmi művet, amelyet nagy becsben tartok, olvasok és folyamatosan hivatkozom rá. A másik Sir John Birch (1989-90), aki a rendszerváltás idején volt nagykövet. Abban a kiváltságban volt részem, hogy Sir Johnt nyugdíjba vonulása után ismerhettem meg, amikor a Brit Közép- és Kelet-Európai Társaságot vezette, ahol a 2000-es években együtt dolgoztunk a nyugat-balkáni projekteken.

Az UNICEF Paddington képeslapjai elnevezésű rendezvényének teret adva lehetőséget kaptunk a sajtó képviseletében betekinteni az impozáns nagyköveti rezidenciára. Jól sejtem, hogy nem gyakoriak itt a sajtónyilvános események?

Éppen ellenkezőleg, a Rezidenciát folyamatosan használjuk nyilvános rendezvényekre és személyzeti eseményekre. A legfőbb esemény a király születésnapi ünnepsége, amelyet minden évben a rezidencián tartunk, ahol nemcsak Őfelsége születésnapját, hanem az Egyesült Királyságot, annak értékeit, eredményeit és a Magyarországgal való barátságunkat is ünnepeljük.

Sok helyen lakott már diplomata karrierje során, mondhatni, rutinos „beköltöző” – ez bensőséges hangulatú otthonán is megmutatkozik. A személyes tárgyain kívül mitől válik otthonossá a nagyköveti lak? 

A család. Bárhol is voltam, néhai feleségemmel mindig családi otthonunkká tettük azt a helyet, ahol éltünk. Három lányom bejárta velünk a világot, és a családom mindig vigaszt és erőt jelentett számomra.  Bár a lányaim már felnőttek, még mindig összejövünk, különösen az olyan különleges események alkalmával, mint a karácsony.

Mely szokásokat hozta magával Angliából? Például: tartja az ötórai teázás szertartását?

Nem egészen. Van azonban egy angol hagyomány, amelyet fenntartok, mégpedig az, hogy figyelemmel kísérem és hallgatom a krikett-tudósításokat a rádióban. A Test Match Specialt, bárhová megyek, mindig hallgatnom kell.

Melyik a kedvenc környéke Budapesten? Van olyan része a magyar fővárosnak, ahová szintén örömmel költözne?

Természetesen a Rezidencia környéke, amely csendes és lombos. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Budapest egyik legszebb házában lakhatok. Fiatalabb koromban talán az egyik pesti belvárosi kerület vonzott volna, a pezsgő életével. Jelenleg azonban jobban szeretem azt, ahol most vagyok.

Mit tesz akkor, ha honvágya támad?

Soha nincs honvágyam. Szeretek utazni, mozgásban lenni, új helyeket megismerni. Ez a diplomata munkám szerves része.

Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Magyarósi Csabával készült interjúnkat is!

Fotók: Brit Nagyköveti Rezidencia