Testvérek vagy szerelmesek?
Rengeteg olyan hétköznapi megfigyelés van, amelyet semmilyen tudományos bizonyíték nem támaszt alá, ám meglepő módon akadnak olyanok is, amelyek elsőre hihetetlennek tűnnek, végül mégis kiderül, van tudományos alapjuk. Ilyen a hosszú ideje együtt élő párok tagjai közötti hasonlóság.
Gyakran mondjuk, hogy egyes házastársakról vagy élettársakról nem lehet eldönteni, testvérek vagy szerelmesek-e, annyira hasonlítanak egymásra. A jelenség régóta izgatja a kutatók fantáziáját, és évtizedekig úgy tűnt, meg is találták rá a választ.
A híres szociálpszichológus, Robert Zajonc és munkatársai legalább huszonöt éve együtt élő házasok arcképét elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a felek egyre jobban elkezdtek egymásra hasonlítani az évek során. Ennek okára az volt a magyarázatuk, hogy a tartós együttélés során a pár tagjai általában ugyanabban a környezetben tartózkodnak, ugyanazokat a tevékenységeket végzik, ugyanazokat az ételeket eszik, és egymás érzelmi megnyilvánulásait utánozzák – mindez pedig kihat az arcvonásaikra is, így idővel hasonlítani kezdenek egymásra.
Mégsem hasonlítunk egyre jobban?
Egy 2020-ban végzett kutatás azonban megkérdőjelezte Zajoncék eredményeit. A kutatók először is azt kifogásolták, hogy a mintában csak nagyon kevés – mindössze 12 pár vett részt – másfelől azt, hogy a következtetéseit és eredményeit sosem ismételték meg.
Az új kutatás már felhasznált modern arcelemző technikákat is, és több száz párt vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy ugyan valóban szignifikánsan jobban hasonlítanak egymásra az egyes párok tagjai, mint idegenekre, de ez a hasonlóság nem az idő múlásával növekszik, azaz már a megismerkedéskor jelen van.
Úgy tűnik tehát, legalábbis az új eredmények tükrében, hogy nem hasonlóvá válunk a partnerünkhöz, hanem már eleve olyasvalakit választunk, aki külsejét tekintve hasonlít ránk. Az már korábban is sokszor bebizonyosodott, hogy az emberek hajlamosak olyanokhoz vonzódni, akikhez mérten hasonló az IQ-juk, a világnézetük, a szocioökonómiai státuszuk és az élettel való elégedettségük.
Több kutatás is azt találta, hogy vonzóbbnak találjuk azokat a potenciális partnereket is, akik hasonlítanak hozzánk. Ennek okai többek között, hogy a párválasztásban egyfelől a lehető legjobb partnert szeretnénk választani, másfelől szerencsével is akarunk járni – tehát értelemszerűen nem mindenki próbálja a legszebbet meghódítani, hanem igyekszik a magához mérten legszebbet választani, hiszen azzal van a legnagyobb esélye párba állni. Emellett több vizsgálat is azt igazolta, hogy hajlamosak vagyunk szüleink arcát preferálni, és az a partner tetszik, aki rájuk – ilyenképpen pedig ránk is – hasonlít.
Fotók: Pexels
Ha tetszett a cikk, olvasd el a Csernus Imrével készült interjúnkat is!
