Pufidzseki, sapka, sál
Be kell vallanom, hogy én nem igazán szeretem a telet annak ellenére, hogy csodálatos, amikor esik a hó, minden hófehér lesz és minden elcsendesül; vagy amikor metsző hideg van, de hétágra süt a nap. Az azonban nagyon lehangoló, amikor szürke, szomorú, borongós az idő, és esik az eső. De amiért igazán nem szeretem a telet, az az öltözködés monotonitása. Ilyenkor a legtöbbször nincs is kedvem azon gondolkodni, mit vegyek fel, mert tudom, hogy úgyis felkerül rá a pufidzseki, hogy ne fagyjak meg, és így már nem fogom magam csinosnak érezni. Színekből sem sokat viselek télen, mert sokszor úgy érzem, túl sápadt vagyok egy-egy árnyalathoz. Így általában marad a fekete-szürke-sötétkék szentháromsága, ami azért elég unalmas hónapokon át. Ezért nagyon várom a tavaszt, ami a nők számára abszolút a megújulás időszaka, és boldogan vetik bele magukat az új ruhák, színek, minták kavalkádjába.
A színek hatalma
A színek jótékony hatásáról rengeteget lehetne írni, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a színek a stílusbeli baklövések melegágyai is egyben.
Mi történik, ha egy szín nem illik hozzánk? Ha nem divatos? Ha nem megy a többi színhez, amit viselünk, vagy épp nem passzol a bőrszínünkhöz, és ezáltal épp az ellenkező hatást érjük el, mint amit szeretnénk magunkról üzenni? Bevallom, én nem hiszek a szín-évszak típus meghatározásban. Szerintem nem lehet senkit eszerint kategorizálni. A színek érzelmeket fejeznek ki, és akarva-akaratlanul is hatnak ránk. Minden, amit viselünk – és különösen igaz ez a színekre – üzenet a világ felé és hatással van ránk is. Éppen ezért szerencsésebb, ha nem a kategóriákban, hanem a saját megérzéseinkben bízunk, és azt viseljük, amiben jól érezzük magunkat, amivel azonosulni tudunk.
Már csak azért is, mert mi, nők állandó változásban vagyunk, a bennünket érő hatások folyamatosan formálnak minket, mi pedig igyekszünk alkalmazkodni a változásokhoz. Ahogyan a frizuránk, úgy az öltözködésünk változik, és vele együtt a színekkel is egész életünkben játszunk.
Ha bal lábbal kelünk fel, nem biztos, hogy jól esik az előző este gondosan kikészített ruhát felvenni, és az is lehet, hogy egy hajnali kellemetlen telefonhívás miatt inkább a kedvenc pulcsinkban és farmerben megyünk el otthonról. És eljön az a nap is, amikor színes-virágos, libbenős selyemruhában lépünk ki az ajtón.
A piros korszak egy szenvedélyes függetlenségi nyilatkozat
A piros szín sosem volt a kedvencem, mégis sokan, sokszor megjegyezték, hogy többet kellene hordanom, mert nagyon jól áll. Nem hittem nekik, és a piros ma sem a kedvencem. Nincs kedvem hozzá. Fiatalabb voltam, amikor egy idős hölgy azt mondta: figyeljem majd meg, hogy minden nő életében eljön az úgynevezett piros korszak. Ez általában 40 éves kor körül köszönt be, mert ez az az életkor, amikor a nők kiteljesednek, és megérnek a piros szín viselésére. Van, aki ilyenkor lakkozza pirosra a körét, van, aki beszerez egy vérvörös kiskosztümöt, van, aki elkezd piros rúzst használni, és van, aki titkon piros bugyit hord. Mindannyian mások vagyunk, másképp éljük meg ezt a korszakot. Mindenesetre tudni kell, hogy a piros az egyik legerőteljesebb szín. A vörös a veszély és az agresszió színe is egyben, ugyanakkor nagyon stílusos. Olyan, mint egy szenvedélyes függetlenségi nyilatkozat – tudni kell viselni. Egy biztos, aki vöröset visel, arra mindenki emlékezni fog.
Így viseld a színeket!
A színek, amiket viselünk, mindenképpen hatással vannak ránk. A munkám során számtalanszor megtapasztaltam, hogy micsoda változást hoz egy nő életébe, ha különféle színeket visel. A változást azonban apró lépésekkel kell elkezdeni, mert valaki, aki hosszú évek óta rejtőzködik, és csak fekete-fehéret visel, nem fog egyik pillanatról a másikra beleszeretni a színekbe, pláne nem fogja viselni őket. A színekkel való barátkozást először kezdjük a kiegészítőkkel, emeljünk be a ruhatárunkba egy-egy élénkebb színt, amivel azonosulni tudunk.
Egy pink kistáska, egy zöld cipő, egy színes kendő tökéletes lehet. Majd, amikor megkapjuk az első bókokat, már jóval magabiztosabban nyúlunk a színesebb ruhadarabokhoz is. Fontos a mértékletesség és az egyensúly, az összhang önmagunkkal, a személyiségünkkel. Ne akarjunk mindenáron másokhoz hasonlítani, mert az sokszor hamis képet szül. Törekedjünk arra, hogy olyan színeket viseljünk, amelyek a mi személyiségünket tükrözik. Néha átléphetjük a komfortzónánkat, de csak óvatosan tegyük, mert a színek könnyen visszaütnek!
A kedvencek
Az, hogy mi a kedvenc színünk, sok mindent elárul rólunk. Legtöbben a kéket szeretik, nem véletlenül, hiszen ez a legbiztonságosabb szín, szinte egyáltalán nincsen negatív jelentéstartalma. A kék a víz, az ég, a bolygó, a nyugalom, a béke, a bizalom és harmónia színe is. Ezekhez minden esetben pozitív gondolatok társulnak. A kék szín mindenkinek jól áll, rengeteg árnyalata van, és könnyedén párosítható más színekkel is, ezért használják a sötétkéket ugyanúgy alapszínnek az öltözködésnél, mint a feketét és a fehéret. A másik szín, amit általában szintén sokan kedvelnek, az a zöld, hiszen ennek is számtalan pozitív üzenete van. Egyebek között sokan a remény színének tartják, ugyanakkor a természet, a megújulás és a termékenység szimbóluma is, emellett nyugalmat, egyensúlyt és harmóniát sugároz. A zöld viselésével azonban már kicsit nehezebb dolgunk van, mint a kékkel. Nem mindegy, milyen árnyalatot választunk, de ha megtaláltuk a nekünk tetszőt, akkor nagyon izgalmas viselet lehet.
Emellett vannak az úgynevezett megosztó színek, ilyen például a sárga, amit sokan nem kedvelnek, mert az irigység szimbólumának tartják, és legyünk őszinték: nagyon kevés embernek áll igazán jól. Ugyanakkor benne van a Nap, a nyár, a melegség, az öröm, a boldogság és az optimizmus is, de nem mindegy, hogy melyik árnyalatát választjuk. A nagyon telített, élénk, kicsit narancsos, mély napsárga nagyon kacér tud lenni.
A lila is furcsa választásnak tűnik számomra kedvenc színként, ahogyan a viselése is nagyon megosztó, mert sokan a vallással, a levendula illattal és a nagymamával hozzák kapcsolatba, holott ez a szín a spiritualitás, a nemesség, a titokzatosság szimbóluma, amely egyszerre nyugtatja az elmét és serkenti az alkotóerőt.
A piros a legerőteljesebb szín, nem véletlen, hogy ez kevesek kedvence, de ha mégis, akkor az nagyon sokat elárul róluk; például azt, hogy merészek, bátrak, karizmatikusak vagyunk. Jelentéstartalma elég egyértelmű, hiszen a szeretet, a szerelem, a tűz, az erő és a veszély színe is egyben. Markáns választás, viselése bátorságot igényel, és azt is sugall.
A pink a piroshoz hasonló üzenetet hordoz, csak egy kicsit talán könnyedebb, játékosabb. Viselése azonban ugyanolyan feltűnést kelt, mint a piros.
A fekete az abszolút rejtőzködő szín. Aki ezt választja kedvenc színének – és itt nem csak az öltözködésre gondolok – az nem akar sem kitűnni, sem középpontban lenni. Viselése azonban az elegancia és a sikk netovábbja. A fekete egyszerre a kezdet és a vég, ráadásul sosem megy ki a divatból. Ez a szín az örök klasszikus.
A fehér szintén a kezdet és a vég, a tisztaság, az ártatlanság, az egyszerűség, a béke, az új kezdet szimbóluma. Mellesleg a 2026-os év Pantone színe is a fehér Cloud dancer árnyalata. Szeretem a fehéret, mert valóban olyan, mint egy tiszta lap. Ha a legrosszabb napunkon felveszünk egy ropogós fehér inget, máris más színben látjuk a világot. Van egy barátnőm, akinél ahelyett, hogy 40 éves kora körül beütött volna a fent említett piros korszak, elkezdett csak fehéret hordani, mert ebben a színben látta meg az új kezdet lehetőségét.
Érzéssel választani
Az, hogy kinek milyen szín áll jól, elsősorban azon múlik, hogy ki miben érzi jól magát. Hallgassunk a megérzéseinkre, és ne tétovázzunk: ha megszólít egy ruha, vagy kiegészítő a színével, akkor engedjünk a csábításnak.
Emlékszem, egyszer régen, egy fotózáson volt egy metál pink kistáska, amit megláttam, és azonnal beleszerettem. Senki nem értette a választásomat, mindenki kinevetett, mondván, hogy az a szín nem is az én stílusom, de mindez a legkevésbé érdekelt, mert szerelem volt első látásra, és az is maradt hosszú évekig. Imádtam és hatalmas sikereim voltak vele, mert a full fekete bulizós szettjeimet nagyon feldobta ez a kis ridikül. Azóta is megmaradt ez a mániám az élénk, feltűnő színű kiegészítőkkel.
Én jó példája vagyok a rejtőzködő típusnak: általában feketét és sötétkéket hordok némi fehérrel kiegészítve. Színek? Télen maximum kiegészítők formájában, nyáron azonban meg tudom lepni az embereket. Hogy mi ennek az oka? Nagyon egyszerű, nyáron ugyanis lebarnulok, így sokkal jobban állnak a színek, és legyünk őszinték: minden könnyedebb, lazább, felszabadultabb is. Nem kell behúzott nyakkal vacogni a bundánkban, hanem kacéran libbenthetjük meg selyemszoknyánkat a nyári szellőben az utánunk forduló férfiaknak. És akkor jöhet a borsózöld, az azúrkék, a pink, a minták és a színes cipellők.
Mert színeket viselni jó! A színeknek ereje van és hatnak ránk, a hangulatunkra, a környezetünkre. A legfontosabb mindig az összhang és az önazonosság! Hallgassunk a megérzéseinkre! Bátorság, hölgyeim! Színekre fel!
Képek: Miklóska Zoltán
Film: Tamsi Anita és Tamási Zoli
