Bár túlontúl idealista lenne azt gondolni, hogy a olcsósággal (cserébe gyatra minőséggel és gyors elhasználódással) kecsegtető fast fashion ruhamárkák bajba kerültek volna, az mindenesetre észrevehető irányváltás, hogy a most felnövő generációk sokkal környezettudatosabban vásárolnak, mint a felmenőik. Szempont lett nekik, hogy egy-egy ruha hol és hogyan készül, és aki megteheti, kifizeti a magasabb árat a jobb, időtállóbb, fenntarthatóbb minőségért, vagy akár használt ruhában gondolkozik, hogy ezzel egy-egy darabnak hosszabb életet biztosítson. Ugyanez a folyamat sajnos nem igazán indult még be a bútoriparban. Helyette megelégszünk azzal, ha a gyártó valahogyan jelzi, ők bizony régi anyagokból (is) dolgoznak. Pedig a fast furniture létező fogalom, és a ruhaiparhoz hasonlóan hatalmas károkat okoz.
A fast furniture
Alapvetően szeretjük, ha a környezetünk időnként felfrissül, ám a legtöbb embernek nincs anyagi lehetősége rá, hogy rendszeresen felújítsa a lakását. Helyette ahhoz nyúl, ami látszólag a legegyszerűbb: lecseréli a bútorokat. Bár a folyamat drága, korántsem annyira, mint a lakással kapcsolatban bármilyen más költség. Szintén csábító, hogy kevés macerával jár, hiszen például nem kell mindent elcsomagolnunk és elszállítanunk hozzá, vagy hetekre-hónapokra elköltöznünk otthonról.
Azonban az olcsóbb bútordarabok minőségben és gondolatiságban ahhoz állnak közel, amit a tömegtermelő ruhaipar képvisel, és korántsem a hosszú távú használatra tervezték őket.
Olyannyira nem, hogy nemcsak egy költözéssel járó szállítást élnek túl nehezen, de egy-egy szék vagy asztal életútja inkább években, mintsem évtizedekben mérhető.
Az Environmental Protection Agency (EPA) a háztartásokat vizsgálva arra jutott, hogy 2018-ban az amerikai családok 12 millió tonna bútortól szabadultak meg – viszonyításképpen, ez a szám 1960-ban még 2,2 millió tonna volt. Ráadásul ezeknek a 80%-a nem került újrafelhasználásra. Ehhez vegyük hozzá, hogy az új bútoroknak nemcsak az elkészítése ró terhet a környezetre, de szállítása is. Az olcsóbb alapanyagok ráadásul nemcsak a tartósságot, de az újrafelhasználhatóság lehetőségét is megkérdőjelezik. Végeredményben pedig vásárlóként újra az IKEA-ban kötünk ki, és kezdődik minden elölről.
Bár pont az IKEA meglehetősen nagy energiát fektet abba, hogy hangsúlyozza fenntarthatósági törekvéseit (kezdve az éves katalógus nyomtatásának beszüntetésétől a régi bútorok visszavételén át az újrafelhasznált anyagokon át egészen addig, hogy 2030-ra már csak és kizárólag megújuló vagy újrafelhasználható anyagokkal dolgoznak), sajnos a világ legnagyobb bútoripari vállalataként éppen ők tekinthetők a probléma legnagyobb forrásának.
Mit tehetünk mi?
A legtöbben ódzkodnak a használt bútorok vásárlásától, mert az tudatosult bennük, hogy azok valakinek a levetett tárgyai. A ruhákkal ellentétben nem lehet egyszerűen mosógépbe dobni őket, és különben is: miért jelentenének bármiféle megújulást a sok évtizedes bútorok? Pedig ahogy a vintage ruhának van divatja, úgy a bútoroknak is: a mid-century darabok például nagyon népszerűek, holott évtizedekig lesajnált kacatoknak tűntek.
A százéves példányoknál pedig egészen lenyűgöző, milyen aprólékos megmunkáltság és anyaghasználat jellemző.
Ezek, ha ma készítenék őket, szinte megfizethetetlenek lennének. Nem véletlen, hogy már akkor is több generációra tervezték őket, és csupán mára váltak sokak szemében eladhatatlan(nak vélt) kacattá.
Ahogy a ruhák, úgy a régi bútorok kiválasztását is lehet megfontoltan csinálni. Ha megfelelő bútorokkal és kiegészítőkkel rendezzük be a lakást – figyelembe véve a szobaméreteket és belmagasságot, hogy semmiképp se uralják le az eredetileg nagy belmagassághoz és méretes szobákhoz tervezett bútorok a teret –, biztosan elkerüljük a „nagyi lakás” hatást.
Egy-egy értékesebb darab, legyen az például egy mindent elnyelő ruhásszekrény vagy komód, jól mutat modern bútorokkal kombinálva is. Ha pedig a használt piacon nagy számban fellelhető (ezáltal stílusában könnyen pótolható), anyagi értéket nem képviselő bútort választunk, egyedül a fantáziánk szab határt: átfesthetjük, átalakíthatjuk kedvünkre (például a fogantyúk lecserélésével), hiszen szemben a fast furniture-rel, ezek még jó minőségű anyagokból, hosszú életre tervezve készültek.
Ha a jelenlegi komfortzónánkból kilépve nézelődünk kicsit a használt áruk között, biztosan eljutunk a felismerésig, hogy némi kreativitással megfejelve a költségkeretünkből valójában sokkal több a lehetőségünk, mintha csak betérünk az egyetlen, nekünk kényelmes és megszokott áruházba. Ezzel a lépéssel pedig sokat teszünk nemcsak a lakásunk felfrissítéséért, de a bolygónk megóvásáért is.
Fotók: Canva
