De közös bennük a tehetség tökéletes kiaknázása és a közönség minőségi szórakoztatása iránti vágy, valamint a segítő szándék is. Kareszről még kevesebben tudják, mint Jacksonról, hogy bőkezű adományozó is. Bár ma már olyanok is vannak, akik mindenhova elzarándokolnak, ahol Karesz valaha fellépett, mint ahogy ő tette anno Michaellel. A hasonmásművész szerénysége hihetetlen szimpátiát vált ki, elhivatottsága pedig valódi tiszteletet. Pedig az egész csak gyermeki rajongásként indult…
„Majd kinövöd” – mondták. De én csak folytattam az újságcikkek, plakátok, VHS kazetták gyűjtését, a táncmozdulatok autodidakta gyakorlását a szobámban, amíg anyámnak mindez fel nem tűnt, majd 13 éves koromban megnyertem egy táncversenyt. Bár ezt sokan félreértik: én alapvetően nem táncolni szerettem, nálam a rajongásból fakadt a mind tökéletesebb imitálás utáni vágy. Én már gyerekkoromban tudtam: Michael Jackson hasonmás leszek. Engem alapvetően maga az ember érdekelt, tudni akartam, mit eszik, mit szeret, ki ő valójában.
Ez a tudásszomj később milyen kapcsolatokhoz és milyen kulisszatitok ismeretéhez vezetett?
Farkas Attila, aki volt amerikai elnök és Eddie Murphy testőre is, Jacksont pedig 6 évig védte, nagyon közeli barátom lett. De jó barátságban vagyok Lavelle Smith Juniorral is, aki előbb Diana Ross, majd 1988-tól 2008-ig MJ koreográfus táncosa volt, 2015 óta gyakran dolgozom vele együtt. Folyamatosan kerültem egyre közelebb Michael, az ember karakteréhez is, aki 5 éves korától a showbusinessnek élt, és egy idő után a legnagyobb vágya az lett, hogy egy közértben vásárolhasson, ami számára szinte elérhetetlennek tűnt, mígnem legkisebb fia keresztapja, akinek szupermarkete volt, valóra váltotta álmát: bezárt üzletében beöltöztették Michael embereit alkalmazottaknak, ő maga pedig végre eljátszhatta, hogy vásárol.
Michael gyerekkora is híresen nehéz volt, de felnőttként is sok traumatizáló tényező keserítette meg a mindennapjait…
Egy Pepsi reklám forgatásán súlyos baleset érte 1984-ben. Felrobbant egy pirotechnikai eszköz, a szikra pedig Michael lakkozott hajába hullott. A belé nevelt profizmus miatt folytatta a felvételt, miközben másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Onnantól egész életében parókát viselt, s rászokott a fájdalomcsillapítókra. És ez adta az őt övező egyik mítosz alapját is: nem perelte be a Pepsit, de megállapodásuk szerint a cég egy speciális terápiát dolgoztatott ki számára. Ez volt a sztáralűrként hitt, oxigénnel dúsított „üvegkoporsó”. Emellett két bőrbetegséggel is küzdött.
Lupusa volt, mely fényérzékenységgel és az arcon bőrpírral járó autoimmun betegség, másrészt vitiligoja volt, ami a pigmentet termelő sejtek fokozatos pusztulásával jár. Míg kevesebb fehér folt lett a bőrén a 80-as években, a barna színhez sminkelve korrigálták vizuálisan, később a fehér lett túlsúlyban, és ahhoz igazították a sötétebb részeket. Vagyis, bőrszíne szándékos megváltoztatásáról szó sem volt.
Te azonban átestél 14 plasztikai beavatkozáson a mind tökéletesebb eredményért, s valahogy minden szalagcím ezt emeli ki számos érdemed ellenére. Hogy viseled ezt?
Én gyerekkoromtól elégedetlen voltam a külsőmmel. Az orrom nagy volt, a füleim elálltak. Mindig szerettem volna máshogy kinézni. Ez az igény találkozott az álmommal, hogy Michael Jackson hasonmás legyek. De csak az én plasztikai sebészem naponta legalább 3 beavatkozást végez, ahogyan rajta kívül még sokan mások is, ezért nem hiszem, hogy az én példám annyira kirívó. Egyébként a civil életben szakállt viselek, a szemem kék, és egyáltalán nem nézek úgy ki, mint a pop királya. Imádom, amit csinálok, de ez a munkám. Aki ismer, tudja, hogy fellépés után alig várom, hogy lemossam magamról a sminket. Az tény, hogy négy táncossal és két bőrönddel kezdtem a fellépéseket, ma pedig már négy kamion sem elég, hat táncossal dolgozom, 19 ember van egyszerre a színpadon, a teljes stábom pedig közel 80 fő, akikkel több ezer embert szórakoztatunk. A világon összesen 4 millió Michael Jackson imitátor él, de közülük igazán mindössze tíz az igazán jó, de ha nagyon szigorú vagyok, akkor csak öt. Én próbálok egy olyan „terméket” létrehozni, ami nagyon hasonlít az eredetire, és ezért komoly áldozatokat hozok. Ha bejön egy kis pénz, azonnal visszaforgatom. Az egyik Jackson dzsekim flitteres textilje Los Angelesből jött, a szegője Párizsból, de még hiányzik a válláról két sas, ami 2500 euróba kerül. Egy pár kesztyűm ára, melyek az eredetivel kínos pontossággal egyeznek, 3-400 ezer forintba kerülnek.
Költséges, hogy hiteles legyek, de az egész leginkább rólam, vagyis arról szól, hogy érezzem a fejlődést. A fontossági sorrend második szereplője a közönség, hiszen szeretnék nekik minőséget nyújtani. Nagy áldás Istentől, ha olyat csinálsz, amivel az embereket akár csak 1-2 órára is kiszakíthatod a gondjaikból. Nekem pedig az az öröm, ha így is gondolnak rám.
A sikereid már így is zavarba ejtőek, ahogy a maximalizmusod is. Mik a további terveid?
Jackson nekem egyfajta apakép is. A maximalizmusom biztosan tőle ered. Fél gőzzel semmit nem érdemes csinálni. Nekem három álmom volt: a plasztikai műtét, élni Vegasban és találkozni személyesen Michaellel. Mindhárom sikerült, de tervem még nagyon sok van. 2024 decemberében Győrben, az Audi Arénában 3500 embert szórakoztattunk. 2027 januárjában azonban már a 20 ezer fős MVM Domban szeretnék egy kibővített műsort Michael Jackson testvéreivel és a This is it stábjával. Közben nagyon figyelek, hogy ne egy az egyben azt csináljam, amit ő. Azóta felgyorsult a világ, nem lehet egy 10 perces számmal színpadra állni. A cél, hogy minden néző boldogan távozzon, aki 600 kilométert utazott a műsorért, az is. Ehhez pedig komplex élményt tervezek rúdtáncossal, artistákkal, látványelemekkel, pirotechnikával.
Milyen volt a személyes találkozásod Michaellel?
Többször láttam élőben, de 2002-ben Berlinben beszéltünk is. Beöltözve, de még műtéteim előtt, ott álltam több száz rajongóval a szállodája előtt. Egyszer csak kiintett az ablakon, az emberei pedig felvittek hármunkat a lakosztályába. Elnézést kért, amiért pizsamában fogad, bemutatta a kisfiát, és fél órát beszélgettünk a legtermészetesebb módon. Én mindig tudtam, hogy milyen ember ő valójában, mégis döbbenetes volt a világsztárral ücsörögni.
Ma már te magad vagy a sztár, hogy viseled ezt?
Amikor több ezer főnek rendezem a színpadot, finomítom a hangtechnikát, vágom a videókat, furcsa tudatosítanom magamban, hogy ez mind miattam történik. Hisz’ én anno csak a szobámban ugrándoztam, és úgy érzem, én ma is ugyanaz az ember vagyok, aki akkor voltam. Nem változtam meg, csak teszem a dolgom.
Fotó: Getty Images; Darvai Károly
