Mindig meglep, hogy akár évekig is kattintásszámot hoz a tömegmédiának egy-egy híres nő a megjelenésével: gondoljunk Jennifer Lopezre, Demi Moore-ra, Madonnára, vagy éppen az elmúlt három évben Pamela Andersonra. A világ sajtótermékei szinte megszállottan keresik a titkát a sima bőrnek, közlik újabb és újabb hatásvadász címekkel a közéleti szereplők fotóit: “Felvállalta arcát smink nélkül az 50 éves színésznő,” és hasonló címekkel. Pamela Anderson pár éve döntött úgy, hogy többé nem csinál nagy ügyet abból, hogy smink nélkül mutatkozik a nyilvános rendezvényeken, amiért a világ egy része ünnepelte, másik része pedig kíméletlenül megítélte. Mégis úgy tűnik, a színésznőt egyik oldal véleménye sem hatja meg igazán, és teszi tovább a dolgát.
Pamela Andersonnak a kilencvenes és a korai kétezres években bőven jutott médiakritikából, figyelemből: a Baywatch sztárjaként feltűnt színésznő tehetsége háttérbe szorult, a média szinte megszállottja lett a szőke hajának, a mellméretének, kisugárzásának és a szerelmi életének. Érdemi szerepeket nem kapott, viszont Tommy Lee rockzenésszel kötött házassága a bulvár mindennapos témája lett. A következő évtizedekre a színésznő eltűnt a nyilvánosság elől, visszavonult életet élt, gyereket nevelt és csak 2023-ban tért vissza a róla szóló dokumentumfilmmel a Netflixen.
Miért volt szükség dokumentumfilmre?
Teszik fel sokan a kérdést. Nos, ha női szemszögből, azaz Pamela Anderson oldaláról vizsgáljuk saját médiareprezentációját, akkor sok minden elmondható ikonikus státuszáról, csak az nem, hogy uralhatta a róla kialakult narratívát, semmilyen kontrollja nem volt a kilencvenes években afölött, hogyan kommunikálnak róla a milliós tömegeket elérő sajtóorgánumok. Mai szemmel is döbbenetes, hogy a korabeli interjúkban szinte szóhoz jutni sem hagyják a színésznőt és gyakorlatilag minden kérdés a mellméretére vagy a Tommy Lee-vel kötött házasságára irányul. Esélytelen a botrányhős szexszimbólum szerepéből kitörni, ha fikarcnyi lehetőségét sem hagyják meg annak, hogy a valódi Pamela megnyilvánuljon, nem csoda, hogy szinte mindenkinek kizárólag a Baywatch kultikus, fürdőruhában futós jelenete, az erős smink és a szilikonmellek jutnak eszébe a színésznőről. Ezen kívül talán a Barb Wire akcióshőseként kapott egyedül komolyan vehető, nagy költségvetésű filmben szerepet, de a kritika nagyon lehúzta a filmet. Én azon az állásponton vagyok, ha nem vesszük komolyan magunkat, kevés szórakoztatóbb női akcióshősös sztorit tudok elképzelni, mint a Barb Wire másfél órája.
A Pamela: A Love Story című filmjében végre betekintést nyerünk Pamela valódi személyiségébe: egy vidéki lány történetébe, akinek a szexuális kisugárzása hamar Playboy-címlapra és a habkönnyű Baywatch forgatására terelődött. Ha egy nő meztelenül áll modellt, főleg a kilencvenes években, szinte lehetetlen kitörni ebből a szerepkörből, komolyan vehető szerepeket kapni pedig még kevésbé. Pamela egész karrierje alárendelődött az aktfotóinak, szexszimbólum státuszának, a világ megszállottan követte a házasságát a rocksztár Tommy Lee-vel, ami botrányoktól és mint Pamela dokumentumfilmjéből is kiderül, a családon belüli erőszaktól sem volt mentes.
Amit meg akart mutatni magából, az nem volt fontos
A privát, nászutas szexvideójuk kiszivárogtatása a nyilvánosságnak egyike volt az első ilyen típusú bűncselekményeknek a nyilvánosságban. Pamela saját dokumentumfilmjében is láthatóan megtörve beszél az esetről, ami az egész életét gyökeresen megváltoztatta. Ami a közönségnek egy szaftos botránynak tűnt, az a színésznőnek mély fájdalom a mai napig, ha jobban belegondolunk, ma már szerencsére beazonosíthatóan a nők elleni erőszak egyik megnyilvánulása. Bár a sajtó még azt is próbálta elhitetni az emberekkel, hogy a videót a pár saját maga szivárogtatta ki, hogy hírverést csapjanak maguk körül, ha jobban belegondolunk, az internet előtti világban, mégis miért lenne érdeke a pár bármelyik tagjának, hogy a házassága legintimebb pillanatait bárki megnézhesse? Még elképzelhető, hogy a rocksztár férjnek az imidzsébe passzolt, de Pamela megítélésének egyértelműen nem tett jót. Nagyon úgy tűnt, hogy Pamelát Hollywood végképp kihúzta a komolyan vehető színészek listájáról.
Viszlát filmgyár, hello Broadway!
Pamela 2022-ben tért vissza a színészethez Roxie Hart szerepében, a Chicago című musicalben a Broadway-en, és lehetelen lenne a hírnév után vágyó karakter szerepét nem párhuzamba állítani Pamela életével, akárcsak a 2024-es Gia Coppola-féle rendezést a The Last Showgirlben. Ezt a filmet végre a kritikusok is elismerték, nem véletlenül. A színésznő valószínűleg élete legjobbját hozza a filmben, Shelly csetlő-botló, de eltökélt, tökéletelen karakterének finom, gyengéd megformálása Pamelát végre a legnagyobbak közé emelte, több filmfesztiválon fogadta vastaps a film bemutatását.
Pamela legújabb filmje, a The Naked Gun a magyar mozikban is fut, és ez is egyértelműen megmutatja: ha a színésznő végre jól megírt, értelmezhető történetet kap feladatául, generációjának egyik legjobb komikus színészét képes előhozni magából. Kíváncsian várjuk további utazásást a filmiparban.
Fotók: The Last Showgirl hivatalos, Sports Illustrated
