Ma szinte minden márka és tartalomkészítő közösségépítésről beszél. Szerinted mitől válik egy közönség valódi közösséggé?
Azt gondolom, hogy ez a zavar valahol a közösségi médiával kezdődött, amit közösséginek hívunk, pedig sokkal inkább közönségi. Ami ezeken a platformokon történik, az gyakran olyan, mintha elmennél egy házibuliba, elmondanád a saját mondandódat, majd távoznál. A legtöbb ember, cég és vállalkozás így használja a közösségi médiát: nagyon kevés a valódi interakció, sokkal inkább egyirányú kommunikáció zajlik. Elmondjuk, amit szeretnénk, örülünk, ha a világ ezt lájkokkal, kommentekkel vagy vásárlásokkal honorálja, de közben nem feltétlenül vagyunk kíváncsiak arra, hogy a másik mit gondol. Szerintem innen ered a közösség és a közönség közötti félreértés.
Korábban közösségmenedzserként dolgoztam, és akkor találkoztam egy számomra nagyon szép gondolattal. A közösség angol megfelelője, a community latin eredetű, és az egyik gyökere, a munus egyszerre jelenthet ajándékot és kötelezettséget. Szerintem ez gyönyörűen leírja, hogy mitől lesz valami közösség: egyszerre ajándék és elköteleződés. Ez az elköteleződés szólhat önmagunknak, egy közös értékrendnek vagy más embereknek, de mindkét elemnek jelen kell lennie.
Hogyan született meg benned az Insider közösség ötlete?
Amikor elindítottam a vállalkozásomat, gyakorlatilag ugyanakkor tört ki a Covid-járvány.
Utólag visszagondolva ez bizonyos szempontból ajándék volt, mert rengeteg nyomást levett rólam. Sok mindent, amit eredetileg szerettem volna csinálni, fizikailag nem lehetett megvalósítani, így viszont maradt időm, energiám és figyelmem arra, hogy valódi kapcsolatokat építsek. Voltak emberek, akikkel az első interakció egy komment volt, a harmadik pedig már egy közös kávézás.
A vállalkozás indulása után nagyjából egy évvel létrejött az Insider, mert szerettem volna egy olyan teret, ahol akkor is tudunk kapcsolódni, amikor személyesen nem találkozhatunk. Azt akkor még nem is sejtettem, hogy ez mennyire sokat jelenthet azoknak, akik földrajzi távolság miatt nehezen tudnának részt venni egy személyes közösség életében. Vannak tagjaink Új-Zélandon, Ausztráliában és az Egyesült Államokban is. Nekik nem feltétlenül opció, hogy szerda este találkozunk valahol Budapesten, de az online térben ugyanúgy jelen tudnak lenni.
Mennyire sikerült valódi emberi kapcsolatokat kialakítani az online térben?
Nagyon hamar világossá vált számomra, hogy én fontos vagyok ebben a közösségben, de a tagok egymásnak legalább ennyire fontosak, és pontosan ez volt a cél. Nem egy zárt felületet akartam létrehozni, ahol én beszélek, a többiek pedig hallgatnak, hanem egy olyan helyet, ahol mindenki egyenrangúan kapcsolódhat.
Az Insider indulása után két-három hónappal már láttam az Instagramon, hogy a tagok egymás születésnapján vesznek részt. És tudod, mi volt ebben a legjobb? Hogy én nem voltam ott! Nem azt szerettem volna, hogy mindenki Eszter barátja legyen, hanem hogy egymás barátaivá váljanak. Ma már vannak olyan tagok, akik külföldre utaznak egymáshoz, együtt nyaralnak, és olyan kapcsolatokat építenek, amelyek messze túlmutatnak az online platformon. Ennek pedig nagyon örülök, mert nem az a cél, hogy rám legyen szükségük, hanem az, hogy megtalálják azokat az embereket és eszközöket, amelyek támogatják őket a saját útjukon.
Ehhez azért biztonságos közegre is szükség van. Hogyan éred el, hogy az emberek merjenek megnyílni egymás előtt?
Ebben nagyon nagy a felelősségem, hiszen én is alakítom azt a közeget, amelyben találkozunk. Ha például egy online workshopot tartok, fontosnak érzem, hogy a résztvevők lássák, én sem vagyok tökéletes.
Én is nevetek velük és magamon, elérzékenyülök, hibázom, néha ügyetlenkedem. Azt gondolom, hogy ezekkel a gesztusokkal kimondatlanul is engedélyt adunk másoknak arra, hogy ők is a botladozva törekvő önmaguk lehessenek. Ha megosztok valami személyeset, ha hagyom, hogy lássanak nevetni vagy sírni, azzal megmutatom, hogy ebben a közegben ezeknek az érzéseknek is helyük van.
Nem valamiféle üzleti stratégia részeként teszem ezt. Egyszerűen én is emberként vagyok jelen, a tudásommal, a törekvéseimmel és a tökéletlenségemmel együtt, és szeretném, ha mindenki más is így érezhetné magát.
Miközben az online tér lehetőséget ad a kapcsolódásra, sokszor éppen az elszigetelődést és a magányt erősíti. Te hogyan látod ezt az ellentmondást?
Szerintem a technológia önmagában nem jó vagy rossz, sokkal inkább az számít, hogyan használjuk. Ugyanakkor ezeknek a platformoknak a működésében van egy beépített kockázat: elsősorban fogyasztásra ösztönöznek, nem valódi interakcióra. Ráadásul nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek üzleti vállalkozások, saját érdekekkel. Nekik az az előnyös, ha minél több időt töltünk a felületükön, miközben ez nem feltétlenül esik egybe azzal, amire a mentális és fizikai jóllétünkhöz szükségünk lenne.
Az online világ nagyon könnyűvé tesz olyan dolgokat, amelyek a való életben erőfeszítést igényelnek. Könnyű szórakozni, könnyű egy kommenttel vagy üzenettel fenntartani a felszínes kapcsolódás érzését. Nem kell időpontot egyeztetni, elindulni otthonról esőben, alkalmazkodni a másikhoz. Ez egy erőfeszítésektől szinte mentes világ illúzióját kelti, amely azonban sokszor hiányérzetet hagy maga után. Ez a sok jutalom erőfeszítés nélkül olyan rövid távú könnyebbség, hosszú távon ellenünk fordul.
És ehhez hozzájön az állandó összehasonlítás is.
A közösségi média előtt jellemzően olyan emberekhez viszonyítottuk magunkat, akik a saját környezetünkben éltek, és talán néhány lépéssel előttünk vagy mögöttünk jártak. Ma viszont bárki életébe bepillanthatunk, és olyan teljesítményekkel, élethelyzetekkel szembesülünk, amelyek elképesztően távol állnak a saját valóságunktól. Bármelyik irányban! Megterhelő nehézségek csapnak arcon a kávészünetben és milliárdos tinikhez hasonlítod magad egy elszúrt megbeszélés után. Ez nagyon demotiváló lehet.
Folyamatosan ellen kell állnunk a könnyen elérhető örömforrásoknak, és tudatosan meg kell őriznünk a kapcsolatunkat a való világgal. Szerintem ez hatalmas teher a modern ember számára, és nem igazságos egyszerűen annyit mondani, hogy akkor tölts kevesebb időt a telefonodon.
Ha valaki most hall először az Insiderről, hogyan mutatnád be neki? Mi az, ami megkülönbözteti más önismereti platformoktól?
Amikor elkezdtem a Mat on the Moonnal foglalkozni, észrevettem, hogy engem egyszerre érdekelnek a tradicionális, akár több ezer éves gyakorlatok és a legfrissebb tudományos kutatások. Sokáig gondolkodtam azon, hogy melyik irányt válasszam, aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem kell választanom. Az Insider számomra annak a bizonyítéka, hogy ez a két világ megfér egymás mellett: a tradícióban gyökerezik és a tudományban virágzik ki.
A másik fontos különbség, hogy nem szeretnénk megállni a felismeréseknél. Biztosan veled is előfordult már, hogy láttál egy posztot, amelyben magadra ismertél. Például rájöttél, hogy miért halogatsz valamit, megértetted a működésedet, aztán másnap pontosan ugyanúgy halogattál tovább.
Attól, hogy valamit gondolati szinten megértünk, még nem feltétlenül változik meg a viselkedésünk. Ezért az Insiderben ugyanazzal a témával többféleképpen foglalkozunk: gondolati, érzelmi és testi szinten is. Lehet, hogy először megértjük a halogatás hátterét, aztán egy jógagyakorlaton keresztül megtapasztaljuk, mi történik bennünk, amikor ellenállunk egy feladatnak, végül egy meditáció segítségével az érzelmi oldalával is dolgozunk. Nemcsak megérteni szeretnénk valamit, hanem megérezni, megélni és megtapasztalni egy másfajta működést.
Gyakran mondod, hogy nem a legjobb, hanem inkább a kedvenc önmagunkká váljunk. Miért fontos számodra ez a különbség?
Mert nem akarom, hogy egy megjavítandó projektnek érezd magad. A „legjobb önmagam” kifejezéstől én személy szerint befeszülök. Egy olyan tökéletes ember jut róla eszembe, aki mindig tudja a helyes választ, és akinek a társaságában még azt is háromszor átgondolnám, mit mondjak.
A kedvenc önmagam egészen más. Ő az az ember, akivel szívesen találkoznék, amikor egy sarokban bújkálok, mert túláradó egy helyzet. Aki mellett fellélegezhetek, mert biztonságban érzem magam. Aki hibázik, de tetszik, ahogyan megbirkózik a hibáival. Nem tökéletes, igazi, aki már az utat is élvezi, nem csak a célt.
Az Insider előfizetéses közösség, ami egyfajta elköteleződést is jelent a tagok részéről. Szerinted ez hogyan befolyásolja a részvételüket, és miből látod, hogy valóban működik a közösség?
Erre mindig azt szoktam kérdezni: hány olyan ingyenes workshopra vagy ötnapos kihívásra iratkoztál már fel, amelyen végül nem vettél részt? Szerintem nagyon fontos az energiacsere. Ez történhet pénzzel, idővel, figyelemmel vagy jelenléttel. A lényeg, hogy mindkét fél beletegyen valamit a kapcsolatba. Amikor valaki előfizet egy közösségre, az nem feltétlenül felém jelent elköteleződést, hanem saját maga felé. Azt mondja ki vele, hogy fontos vagyok annyira, hogy időt, energiát és pénzt fordítsak a saját fejlődésemre.
Az Insider mellett te magad milyen közösségekhez kapcsolódsz szívesen?
Nagyon szeretem a könyvklubokat, most például Dua Lipa könyvklubjának vagyok nagy rajongója, de Reese Witherspoon könyvklubját is szeretem. Emellett viselkedéstudományt tanulok, és az ehhez kapcsolódó szakmai közösség is rengeteget ad nekem.
A mindennapjaink nagyon különbözőek, de amikor beszélgetni kezdünk, újra és újra kiderül, mennyire hasonló kérdések foglalkoztatnak bennünket. Miért nem csináljuk, ami jó nekünk? Hogyan lesz passzív megértésből aktív cselekvés? Miért hagyom a mosotató szélén a poharam azután is, hogy a fél étkészlet így lelte halálát? Viccet félretéve, szeretem azokat a közegeket, ahol gyakran kérdezzük miért? és egy detektívregény felfedezni a saját mintáinkat.
Sokat beszéltünk arról, hogy mit ad az Insider a tagoknak. De te személyesen mit kaptál ettől a közösségtől?
Megkaptam tőlük azt a közösséget, amire mindig is vágytam, de korábban sehol nem találtam. Több száz emberről beszélünk, akik elképesztően különbözőek. Vannak köztük digitális nomádok, szabadúszók, iskolaigazgatók, Magyarországon és a világ másik felén élők. A legidősebb tagunk 89 éves.
És ezek az emberek megmutatták nekem, hogy mennyire különbözőek lehetünk, mégis milyen sok közös van bennünk. Hogy az értékeinkben, a vágyainkban és a törekvéseinkben össze tudunk kapaszkodni. A 89 éves tagunk például ott volt egy másik tag huszadik születésnapi buliján, talpig csillámporban. Én pedig arra gondoltam, hogy pontosan ilyen világban szeretnék élni. Ahol ezek az emberek egy szobában vannak, mert valami emlékezteti őket arra, hogy több bennük a közös, mint a különböző. Talán ez a legfontosabb, amit az Insidertől kaptam: megerősítette a hitemet abban, hogy mi, emberek mindig csak egy karnyújtásnyira vagyunk egymástól.
Mit tanácsolnál annak, aki most úgy érzi, hiányzik az életéből egy közösség, és szeretne valahová tartozni?
A viselkedéstudomány egyik fontos felismerése, hogy a környezetünk elképesztően nagy hatással van arra, hogyan viselkedünk. Sokszor akaraterőből vagy motivációból próbálunk változtatni, pedig rengeteget segíthet, ha egyszerűen olyan körülményeket teremtünk, amelyek támogatják a változást.
Válassz olyan közösséget, amilyen lenni szeretnél. Nem baj, ha most még nem vagy rendszeresen jógázó, önreflektív vagy céltudatos ember, de szeretnél azzá válni. Keress egy olyan közeget, ahol ezek a viselkedések már természetesek, ahol olyan emberek vesznek körül, akik ebben támogatnak. Ha olyan közösségbe érkezel, ahol az, amire törekszel, már elfogadott és természetes, sokkal könnyebbé válhat a változás.
Nem kell magyarázkodnod, miért fontos neked valami, mert a többiek is hasonló úton járnak. Én azt mondanám: válassz közösséget a kedvenc önmagadnak.
Fotó: DoArt Photography, Kovács Eszter
