Emlékszik, mikor, milyen indíttatásból döntötte el, hogy a sakkban elért világsikerei után azzal is foglalkozzon, hogy megszerettesse a gyerekekkel ezt a sportágat?
Ez az ötlet akkor született meg bennem, amikor a gyerekeim óvodáskorúak voltak. Már csaknem tizenöt éve annak, hogy elkezdtem azzal foglalkozni, hogy kitaláljam, vajon hogyan, milyen kiadványok segítségével lehetne megismertetni ezt a játékot a gyerekekkel. Ekkor, vagyis 2010 tájékán még a nővérem, Zsófi rajzolta a könyv illusztrációit, majd ezt követően a gyerekek és az általam kitalált oktatási program igényeinek megfelelően fejlődöttek, alakultak a kiadványok. Azt szokták mondani, evés közben jön meg az étvágy, és ez az én esetemben is igaz. Az idő múlásával egyre több szakemberrel kezdtem el együtt dolgozni annak érdekében, hogy pedagógiai szempontból is megfelelőek, és az oktatási rendszerbe beintegrálhatóak legyenek a könyvek.
Az ön által kitalált és kifejlesztett Sakkpalota program mennyire ismert és elterjed a
hazai általános iskolákban?
Évente mintegy ötvenezer gyerek részese a játékos fejlesztésre kitalált programnak valamilyen formában. A most megjelent Sakkpalota című könyv, amely valójában egy komplett csomag, alapjában véve házi használatra készült, illetve tudomásom van arról, hogy számos óvodában is használják. Emellett ott van az általános iskolai használatra íródott könyv, ami már jó pár évvel ezelőtt készült, és nagy örömömre már 2013 óta a Nemzeti Alaptanterv része. A kiadványokkal több korosztályt is sikerült így megszólítani. Van a gyerekek között olyan, aki a módszer segítségével hetente egyszer foglalkozik a sakkal, de van olyan kisiskolás, aki különböző tantárgyakba, például a matematikába, az ének-zenébe, a testnevelésbe beépítve ismeri meg a játékot, és olyan is van, aki kifejezetten motivációs és inspirációs céllal használja. Ma már úgy látom, azzal, hogy a Sakkpalota ilyen sokoldalú, sikerült egy önálló kis világot megteremteni. Tisztában vagyok vele, hogy ezt a világot semmilyen formában nem lehet most még a Disney-hez hasonlítani, de talán majd húsz év múlva eljutunk oda, hogy ez az általunk képviselt sokszínűség a játékosságával és az életre hívott sakkfigurákkal egyszerre szolgálja majd a tanulás és a kikapcsolódás lehetőségét.
Nem érzi merész vállalkozásnak, hogy épp most vállalkozott egy újabb könyv megírására, amikor talán a legnehezebb a gyerekeket egy könnyvel lekötni, hiszen annyi egyéb inger éri őket a digitális világban?
Nem félek, és örülök, hogy vannak olyan kiadók, melyek még szintén hisznek a könyv létjogosultságában. Őszintén bevallom, én a hibrid oktatásban hiszek. De akkor, amikor a gyerekek még kicsik, három-négy-öt évesek, még a szülők is több időt töltenek velük, ilyenkor különösen fontos szerepe lehet a könyveknek. Ebben az időszakban megesik, hogy a szülőknek vagy a nagyszülőknek nehéz megtalálni a módját, hogyan kössék le a kicsiket. Ha digitális és okos eszközöket még nem akarnak a kezükbe adni, akkor ez az általam írt könyvsorozat alkalmas arra, hogy a benne lévő történetekkel, feladatokkal, megszemélyesített figurákkal inspirálja a szülőket és a nagyszülőket. Nagyon fontos volt számomra, hogy ne csak a sztorik és a feladat legyenek alaposan kidolgozva, és, hogy különválasztottuk a szupererőket a figurák között, hanem az is lényeges volt, hogy a könyv grafikája is segítse a játékos tanulást.
Mit gondol, a mesterséges intelligencia mennyire szólhat bele a sakk világába?
A technológia nagyon-nagyon nagy mértékben tudja segíteni a sakkot is, de mint sok minden, ez is egy kétélű dolog. A sportot teljesen megváltoztatta az utolsó két évtizedben, mert már szinte mindenki használja, vagy a munkájához, vagy, ahogyan a gyerekek is, játékra vagy tanuláshoz. A digitális platformoknak is vannak előnyei, hiszen ott különösen gyorsan jönnek a sakktáblán a figurák. Ennek a gyorsaságnak pedig nagy jelentősége van, hiszen sajnos a gyerekek is sokkal gyorsabbak és türelmetlenebbek ma már. Ha mindazt, amit a gép csinál, sakktáblán szeretnénk megcsinálni, ahhoz minden egyes alkalommal le kellene szedni és fel kellene rakni a figurákat. Azt gondolom, hogy az előbb említett gyorsaság nem hátráltatja a tanulást, sokkal inkább megdolgoztatja, megpörgeti a gyerekek agyát, a pedagógust pedig segíti a differenciálásban, nem mellesleg játékossá teheti az oktatást.
A sakk egy ősi játék, de milyen érvek szólnak mellette most, a 21. században? Milyen olyan képességek, készségek elsajátítását segítheti, aminek napjainkban kifejezetten hasznát vesszük?
Ha például egy gyerek a Sakkpalotán keresztül kezdi el megtanulni a sakkot, nem utolsó szempont, hogy a program alkalmas arra, hogy hosszabb időre lekösse a figyelmét, és akár egy kellemes flow-ba kerüljön. A játékon keresztül megtanulhatja, milyen fontos, hogy lássa az összefüggéseket, odafigyeljen a másikra, de a sakk fejleszti a kommunikációt, az önkontrollt, a kreativitást, a megtanít döntést hozni. Ez mind-mind része a programnak. Ha pedig a sakkot önmagában tekintem, akkor maga a játék megtanítja, hogyan gazdálkodjunk helyesen az időnkkel, megtanít tisztelni a másikat, együttműködni másokkal, megtanít arra, hogyan kezeljük a vesztéséget és a győzelmet, de segíti a logikus és kreatív gondolkodást, végül, de nem utolsó sorban pedig edzi a memóriát. És azt még nem is említettem, hogy a sakkfigurákon keresztül rávilágít a csapatmunka lényegére és fontosságára, arra, hogy a harmonikus együttműködésnek milyen jelentős szerepe van teljesítményben, az elért eredményben.
Tetszett a cikk? Ez is tetszeni fog: így segíthetjük gyermekünk mentális felkészülését az iskolára!
Fotó: Stiller Ákos
