„Amin nevetünk, az gyakran arról szól, ami a legjobban fáj” – a The Long Story vendége Kovács András Péter

Sokszor úgy gondolunk a humorra, mint könnyed szórakozásra: néhány jól időzített poénra, felszabadult nevetésre, egy estére, amikor kikapcsolhatjuk a gondolatainkat. Pedig a jó humor ennél jóval mélyebbről érkezik. Nem elfedi a fájdalmat, hanem átformálja. Nem a valóság elől menekít, hanem segít más szemszögből ránézni. Erről beszélt a The Long Story podcast vendégeként, Kovács András Péter Karinthy-gyűrűs humorista, aki szerint a stand-up valójában egy folyamatos önismereti munka is. Szerző: Juhász Marianna

A vicc mögött nem vélemény, hanem történet van

Kovács András Péter szerint az egyik legnagyobb tévhit a humoristákkal kapcsolatban, hogy a színpadon elhangzó mondatok a saját véleményüket tükrözik. Pedig a stand-up nem politikai nyilatkozat vagy személyes hitvallás, hanem gondosan felépített dramaturgia, melynek célja, hogy megnevettesse a hallgatóságot.
Éppen ezért egy-egy provokatív mondat mögött nem feltétlenül meggyőződés áll, hanem egy olyan nézőpont, melynek abszurditása teszi viccessé a helyzetet. A humorista nem azért mond ki valamit, mert ő azt úgy gondolja, hanem mert ez szolgálja a történetet és a poént.

A nevetés mögött gyakran fájdalom húzódik

A humor és a trauma kapcsolatáról Kovács András Péter saját tapasztalataiból kiindulva megerősítette, valóban sok vicc születik fájdalmas élményekből. Szerinte azonban fontos árnyalni ezt a képet, ugyanis nem csak a látványos tragédiák számítanak traumának. Minden ember hordoz olyan sérüléseket, családi történeteket vagy gyermekkori élményeket, amelyek nyomot hagynak benne. Ezek ugyan különböző súlyúak lehetnek, de mindannyian dolgozunk velük, csak más eszközökkel. A humoristák számára ez az eszköz a humor.

Nem véletlen tehát, hogy Kovács András Péter számára a stand-up az elmúlt közel egy évtizedben terápiává is vált. Esetében egy-egy történet először írásban rendeződik össze, majd estéről estére kimondva új jelentést kap. Így az érzelmek fokozatosan történetté, a fájdalom pedig humorforrássá alakul.
Ez a folyamat nem a problémák elbagatellizálását jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, ez a traumák, a megélt élmények tudatos feldolgozása. Amikor képesek vagyunk nevetni egy korábban fájdalmas helyzeten, az sokszor annak a jele, hogy már másképp, objektívebben tudunk rátekinteni.

Ami felháborít, az néha rólunk mesél

A humorista szerint érdemes elgondolkodni azon is, miért érzünk sértőnek egy-egy viccet. Ha egy poén különösen fáj vagy indulatot vált ki belőlünk, az nem feltétlenül azért történik, mert a humorista bántani akart minket. Sokkal inkább azért érinthet bennünket érzékenyen a humor, mert a vicc egy érzékeny pontunkra tapintott rá.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden humor elfogadható, de arra érdemes lehet figyelni, hogy az erős érzelmi reakcióink gyakran saját feldolgozatlan történeteinkre mutatnak rá. Ahogy Kovács András Péter fogalmaz: a humorista a vicceit mondja, és nem az ítéleteit.

A humor nem elrejt, hanem láthatóvá tesz

Bár a humor valóban lehet védőpajzs, Kovács András Péter szerint a vicc ahogyan megóv, ugyanúgy engedi is, hogy a közönség bepillantson a humorista valódi érzéseibe. Akkor, amikor igazán jó egy poén, amikor nevetünk rajta, az azért van, mert leginkább magunkra ismerünk benne. Ebben az esetben a humor már nem egyszerű szórakoztatás, hanem az önismeret egyik legemberségesebb formája.

Legújabb podcastjaink

Nem vagy elrontva! Így találd meg a kedvenc önmagad

Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap”

„Érdemes elgondolkodni azon, mikor vártunk utoljára valamire” – interjú a The Green Sommelier alapítójával

Egy olyan világban, ahol mindent azonnal szeretnénk megkapni, a természet egészen más ritmusra tanít bennünket. Farkas Fruzsina, a The Green...

Hogyan lehet valaki húsz év házasság után egyik napról a másikra idegen?

Kívülről tökéletesnek tűnő családi élet, három gyermek, anyagi biztonság és egy házasság, amelyről Belle Burden azt hitte, örökké tart. Aztán...

Az utolsó generáció, amely még offline nőtt fel – Kik azok a zilleniálok?

Emlékszel még, milyen volt, amikor az internethez külön le kellett ülni a számítógép elé? Amikor MSN-en vártuk, hogy valaki bejelentkezzen,...

„Nem újrakezdek, hanem egy másik pályára lépek” – interjú Balázs Ildikóval

Harminc év után vált: az Auchan világából a kiskereskedelem egészének érdekképviselete felé. Balázs Ildikó, az Országos Kereskedelmi Szövetség új főtitkára...

„A függőségnek nem a józanság az ellentéte, hanem a szeretet és a kapcsolat” – interjú Anger Zsolttal

Tíz évvel a pécsi bemutató után újra színpadra került az Addikt, ezúttal a Magyar Színházban, Anger Zsolt rendezésében. Az előadás...

Mélypontról Hollywoodig: Budapesten járt a Mortal Kombat kétméteres óriása

Martyn Forddal arról beszélgettünk, mit tanulhatunk egy profi sportoló szemléletéből, ha hosszú távon is erősek, aktívak és motiváltak szeretnénk maradni.

Hogyan működik a storytelling a belső kommunikációban? – Öt lépés, 30 nap

A storytelling a belső kommunikációban azt jelenti, hogy egy változást ugyanúgy történetként adsz át a kollégáidnak, ahogy a marketing az...

„Nálam az étterem arról szól, hogy megérkeztél, itthon vagy” – interjú László Árpáddal

Közel négy évtizede áll a Városligeti-tó szigetén a Robinson. Azon kevés budapesti éttermek egyike, amely ugyanazzal a tulajdonossal élte végig...

200 éve fényképezünk – de megtanultunk igazán látni?

Kétszáz évvel ezelőtt még órákig is eltarthatott egyetlen fénykép elkészítése, ma pedig néhány másodperc alatt több tucat fotót készíthetünk. A...

„Nem kell mindenkinek elmondanom, valójában hogyan érzem magam” – interjú Martina Hefter német íróval

Mennyire ismerjük valójában azokat, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerülünk? És mennyit árulunk el magunkból másoknak? Martina Hefter 2024-es Német...

EZ IS ÉRDEKELHET

„Érdemes elgondolkodni azon, mikor vártunk utoljára valamire” – interjú a The Green Sommelier alapítójával

Egy olyan világban, ahol mindent azonnal szeretnénk megkapni, a természet egészen más ritmusra tanít bennünket. Farkas Fruzsina, a The Green...

Hogyan lehet valaki húsz év házasság után egyik napról a másikra idegen?

Kívülről tökéletesnek tűnő családi élet, három gyermek, anyagi biztonság és egy házasság, amelyről Belle Burden azt hitte, örökké tart. Aztán...

Az utolsó generáció, amely még offline nőtt fel – Kik azok a zilleniálok?

Emlékszel még, milyen volt, amikor az internethez külön le kellett ülni a számítógép elé? Amikor MSN-en vártuk, hogy valaki bejelentkezzen,...

„Nem újrakezdek, hanem egy másik pályára lépek” – interjú Balázs Ildikóval

Harminc év után vált: az Auchan világából a kiskereskedelem egészének érdekképviselete felé. Balázs Ildikó, az Országos Kereskedelmi Szövetség új főtitkára...

„A függőségnek nem a józanság az ellentéte, hanem a szeretet és a kapcsolat” – interjú Anger Zsolttal

Tíz évvel a pécsi bemutató után újra színpadra került az Addikt, ezúttal a Magyar Színházban, Anger Zsolt rendezésében. Az előadás...

Mélypontról Hollywoodig: Budapesten járt a Mortal Kombat kétméteres óriása

Martyn Forddal arról beszélgettünk, mit tanulhatunk egy profi sportoló szemléletéből, ha hosszú távon is erősek, aktívak és motiváltak szeretnénk maradni.

„Nálam az étterem arról szól, hogy megérkeztél, itthon vagy” – interjú László Árpáddal

200 éve fényképezünk – de megtanultunk igazán látni?

„Nem kell mindenkinek elmondanom, valójában hogyan érzem magam” – interjú Martina Hefter német íróval

„Amikor a saját álmodat építed, nem sajnálod rá az időt és az energiát” – interjú a LUIZA jewels alapítójával

Ötven év után Miss Marple újra nyomoz – hogyan lehet folytatni Agatha Christie történetét?

Egyedül a tömegben – Miért lehetünk magányosak akkor is, amikor nem vagyunk egyedül?