Arról álmodott, Rossi felesége lesz
Bibók Bea pszichológus élete tele van fordulatokkal, veszteséggel és újrakezdéssel. Gyermekkorában gyakran menekült a fantáziavilágba, ami biztonságot adott neki. Elmondása szerint középiskolás kollégistaként például elalvás előtt arról álmodozott, hogy az olasz válogatottban játszó Rossi felesége lesz, és közös gyermekeik majd a tengerparton szaladgálnak. Bevallása szerint ez a kép, ez a megnyugtató fantázia adott neki minden pillanatban biztonságot. Később azonban megértette, hogy ez a túl korán vállalt felelősség, a parentifikáció egyik jele volt.
A fájdalomból merített erőt
A beszélgetés során az is kiderült, hogy bár Bea programozónak tanult, mindig is érdekelte az emberi lélek, és már fiatalon arról álmodott, hogy segíthessen másokon.
Az álom végül valóra vált, ám előtte férjével bejárták a világot; voltak Balin, Thaiföldön, Mexikóban és Afrikában is –, tele életörömmel és közös tervekkel. Amikor azonban Bea 38 évesen özvegy lett három kisgyerekkel, a gyász mélyen megrázta. Férje halálos ágyán megfogadta, hogy megtanítja gyermekeinek: az élet akkor is szép, ha nehéz. A fájdalomból erőt merítve kezdett új életet. Cipőboltot nyitott, majd később felnőtt fejjel beiratkozott a pszichológia szakra Kolozsváron.
Bea ma már másokat tanít arra, amit ő is megtanult: a hála, az önszeretet és az önazonosság a lelki egyensúly kulcsai.
Próbáld meg, nem baj, ha nem sikerül!
Mint fogalmazott: „Tartozunk magunknak annyival, hogy megpróbáljuk. Nem baj, ha nem sikerül, a fontos az, hogy mindent megtettünk” – vallja. Szerinte az öngondoskodás nem önzés, hanem szeretet: „Ha jól vagyunk önmagunkkal, akkor tudunk igazán adni másoknak is.”
