Keresés
Close this search box.

„Figyelek a belső hangokra, hogy ki merjem mondani az igényeimet” – Interjú Balsai Móni színésznővel

Becsült olvasási idő: 6 perc
Balsai Móninak még Az ügynök halála című dráma főpróbájának hetében, február végén elment a hangja. Ennek ellenére ő még másfél hétig játszott, hogy ne maradjanak el az előadások. A megerőltetéstől bevérzett a hangszála és a torka, így az élet küldte több hetes kényszerpihenőre. Móni most már jobban van, de a teljes gyógyulás még időbe telik. A betegség azonban sok mindenre rámutatott. Egyebek között arra, hogy nem tud csöndben maradni, és még mindig nagyon meg akar felelni. A színésznő minderről Juhász Mariannának mesélt.
balsai_moni

hirdetés

Öröm az ürömben, hogy márciusban két díjra is jelöltek. Először a Televíziós Újságírók Díjára a legjobb sorozat-mellékszereplő kategóriában, és ott a neved az Elle Awards 2024 Hungary Év színésznője jelöltjei között is. Mit üzennek ezek az elismerések neked?

Természetesen nagyon boldog vagyok. A Mellékhatás című sorozatot az RTL-en, és a karaktert, amit ebben játszottam, nagyon-nagyon szerettem. A szerepért talán a legnagyobb elismerés a díjra való jelölés, hiszen ez azt jelenti, hogy sikerült úgy eljátszanom egy szerepet, ami távol áll tőlem, hogy arra az újságírók is felfigyeltek. Bár most kevesebbet tudok dolgozni, de a jelölések azt jelentik, hogy amit csinálok, annak azért van nyoma, vagy van értelme. Jó dolog, amikor ezt észreveszik vagy jutalmazzák. Bárcsak lenne több díj, hogy minden nagyon jól dolgozó színész részesülhessen elismerésben.

Azt mondtad, hogy a karaktered, aki felkeltette az újságírók érdeklődését, távol áll tőled, mégis örömmel alakítottad. Miért?

Nagyon szeretek olyan szerepeket játszani, amelyek teljesen ellentétesek azzal, ahogy én élek. A színészetnek szerintem éppen az a lényege, hogy olyan karakterbe is bújhatunk, amik távol állnak tőlünk, de épp ezáltal lehetőséget adnak arra, hogy megkeressük magunkban valamit, amiről nem is sejtjük talán, hogy ott van bennünk. Ez egy nagyon izgalmas és nehéz feladat, de én szeretem.

balsai_moni_az_ugynok_halala

Mit fedeztél fel magadban ezzel a szereppel? Mi volt az, ami eddig még saját magad előtt is rejtett tulajdonságod volt?

A sorozatbeli Lili egy erősen célratörő, nagyon vagány, laza újságírónő, aki kissé férfias jegyekkel bír, és nagy ívben tesz arra a körülötte lévő világra, amelyik őt bántja. Nem érdekli mások ítélkezése, könnyedén túllép mindenen, nem akar megfelelni senkinek. Csupán a célja érdekli, amiért mindent megtesz laza, vagány nőként. Ettől függetlenül természetesen az ő életében is vannak problémák, csak azokat fontosabbnak tartja annál, minthogy mit gondolnak róla, a kinézetéről, a viselkedéséről, vagy, hogy meg akarjon felelni másoknak.

Ezzel szemben Az ügynök halálának főszereplője, Linda épp az ellentéte az újságíró Lilinek. Könnyen bele tudtál helyezkedni ebbe a karakterbe? Ez a szerep mit hozott az életedbe?

Egy öthetes próbafolyamat adott lehetőséget arra, hogy belebújjak Linda bőrébe. Nyilván megterhelőbb volt ezt a drámát próbálni, mert nagyon megérintett lelkileg a történet, amiről sokat beszélgettünk, amit sokat elemeztünk. Mindeközben mindenki a saját maga életében is vájkált. Olyan volt ez, mint egy nagy pszichológiai kurzus. Valóban igaz, hogy Linda karaktere teljesen ellentéte a Mellékhatás Liliének. Linda egy nagyon rebbenékeny, egy nagyon családcentrikus nő, egy igazi villámhárító. Könnyen meghajlik mások akarata előtt, mert nagyon meg akar felelni a családjának is. Tele van szeretettel, miközben egy borzasztóan abuzáló házasságban él.

balsai_moni_az_ugynok_halala

Sok olvasata van ennek a darabnak, sokféleképpen lehet értelmezni, és annak ellenére, hogy az 1960-as évek Amerikájában játszódik, sok szempontból még ma is aktuális üzenete van. Te mit emelnél ki ezek közül?

A darab valóban mindenkinek mást üzen, hiszen mindannyian másképp élünk. Mi Alföldi Róbert rendezésével azt az élete közepén járó embert mutatjuk meg, akinek meg kell élnie, hogy már nem feltétlenül van szükség rá, hiszen jönnek a fiatalok. Napjainkban nagyon sokan szembesülnek ezzel a problémával. De ott van a darabnak egy másik rétege, ami arról szól, hogy mi az az élet, amit elképzeltünk magunknak, és mi az, amit ebből meg akarunk, meg tudunk valósítani? Vagy, hogy el tudjuk-e helyezni magunkat a világban a valós értékeink alapján. Mitől függ az, hogy kik vagyunk, vagy, hogy sikeresek vagyunk-e? A darab főhőse, a Stohl András által játszott Willy Loman hatalmas hazugságban él, aki nem csupán önmagát, hanem az egész családját ennek a hamis valóságnak rendeli alá. A történet elgondolkodtat azon, hogy mik, kik is akarunk lenni, ebből mit tudunk megvalósítani, és hogy jó irányba törekszünk-e annak érdekében, hogy ezt megvalósítsuk. Fontos üzenete a darabnak az is, hogy vajon képesek vagyunk-e belátni, hogy ha valamiben nem vagyunk jók, és ilyenkor merünk-e váltani. És még akkor arról nem is beszéltünk, hogy a számos gondolat mellett, amit ez a színdarab felvet, ott van az is, hogy micsoda károkat tud okozni, ha a családban van egy Willy Lomanhez hasonló erős akaratú, verbálisan abuzáló ember, aki mindenki, a felesége és a gyerekei életét is irányítja. A darabnak talán nincs olyan rétege, melyben ne lenne érintett valaki.

Rád mi jellemző leginkább, alkalmazkodó típus vagy, vagy sokkal inkább azt tartod szem előtt, hogy neked mi a jó?

Én alkalmazkodó vagyok.

Ezt könnyen megéled, vagy okoz neked némi frusztrációt?

A neveltetésemből is adódik, hogy jó kislány módjára az erkölcsi normák mentén cselekedjek, így abszolút egy kiszolgáló attitűddel létezem a világban. És ebből sok nehézségem származik. Éppen ezért nekem az az egyik életfeladatom, hogy ebből ki tudjak mozdulni, hogy figyeljek saját magamra, meghalljam a belső hangjaimat, ki merjem mondani az igényeimet. Azt hiszem, ez a probléma a korosztályom sajátja, ami a neveltetésünkből adódik. A mai gyerekek többsége már másképp nő fel, már másképp gondolkozik és másképp áll a világhoz.

A színdarab is rámutat arra, fontos, hogy ki tudjunk törni a sémákból, hogy ne tegyük tönkre magunkat, és ne gyűrjenek maguk alá mások, hogy felismerjük, igenis önálló egyéniségek vagyunk, akiknek vannak érzései, gondolatai, vágyai, és saját magunknak tartozunk azzal, hogy ezeket érvényesíteni, teljesíteni tudjuk.

Te jóban vagy önmagaddal? Neked sikerül a magaddal szemben támasztott elvárásoknak megfelelned?

Nem, hát persze, hogy nem. Szerintem ezt senkinek nem sikerül, vagy ha mégis, az borzasztó szerencsés lehet. Én ezt tanulom, gyakorlom, és szépen haladok előre, ahogy idősödöm.

balsai_moni_az_ugynok_halala

Színésznőként nehezebb ezt megvalósítani vagy magánemberként?

Magánemberként nehezebb.

Miért?

Mert azt érzem, hogy anyaként, feleségként az ember nehezebben enged el dolgokat. Hajlamosak vagyunk sokkal jobban előtérbe helyezni a családunkat, mint önmagunkat. Ellenben a munkában már egy picit lazább tudok lenni, de miután maximalista vagyok, semmit nem tudok félvállról venni, azonban jó jel, hogy már tudok szünetet tartani. Ezzel szemben a családban, a magánéletben még nem nagyon tudok szünetet tartani, mert feleségnek, anyának lenni áldozatot követel. Bármennyire csodálatos dolog az anyaság, abban fürdőzve egy picit eltűnik az énünk egy része.

Te jól érzed magad ebben a korban, amiben születtél?

Igen, mert nagyon boldog vagyok attól ahogy eddig a pályám alakult. Azonban a szívem tele van félelemmel, mert igencsak nehéz most a színházak és a filmesek dolga, emiatt egy kicsit félek, hogyan lesz tovább, hogy tudok-e majd még ennyit dolgozni, fogok-e még forgatni, játszhatok-e még előadásokban. Emiatt ez most egy nehezebb időszak, hiszen kevesebb támogatás jut a színházakra és a filmezésre is. Bizakodom, hogy ez a jövőben változni fog, hiszen az életünknek nem arról kellene szólnia, hogy azon szorongunk vagy rettegünk, hogy lesz-e megélhetésünk vagy munkánk, vagy, hogy csinálhatjuk-e majd azt, amit szeretünk, amiben jók vagyunk. De nem rágódom hosszan ezen, mert az nem visz előre. Ha hullámokban rám tör az érzés, igyekszem azt magamban elnyomni, és tenni a dolgomat, amíg csak lehet, és amíg csak tudom.

Remind

Mire tanított meg téged a betegségedből adódó kötelező némaság, illetve az, hogy mennyire ki vagy szolgáltatva a testednek?

Arra mindenképpen megtanított, hogy nem tudok csöndben maradni, hogy még mindig nagyon meg akarok felelni, és mindeközben borzalmas lelkiismeretfurdalásom van, hogy miattam marad el előadás, hogy mennyi jegyet kell visszaváltani, hogy a kollégáimmal mit csinálok. Elég nehéz úgy gyógyulni, hogy az ember közben szorong, és nem arra figyel, hogy megnyugodjon, hogy a betegségét legyőzze. Mindez borzalmas érzés, miközben arra is megtanít, hogy semmi katasztrófa nem történik. Nem áll meg a világ, és majd játszom akkor, lesz előadás akkor, ha meggyógyultam, merthogy nincs beugró a szerepeimre. Hogy miért? Azért, mert amikor egy színész olyan szerepet játszik, aminek például van két jelenete, abba könnyebb beugrania egy kollégának, hiszen abba be lehet tanulni egy-két nap alatt. De amikor valaki egy főszerepet négy-öt-hat hétig próbál, gyakorol, igyekszik átélni, összecsiszolódni a partnereivel, abba nem lehet két-három nap alatt csak úgy beugrani másnak. Mire esetleg egy kolléga betanulna két hét alatt, addigra lehet, hogy már visszajövök, így nincs értelme átmenetileg átadni a szerepet. Ráadásul a zenés darabokkal ellentétben a prózai darabokban általában csak egy szereposztás van. Így engem is azzal nyugtatnak a kollégák, például Básti Juli, hogy ami most velem történik, az teljesen természetes.

Fotók Az ügynök halála c. előadásról és olvasópróbálról): Horváth Judit

Ha tetszett a cikk, ez is tetszeni fog: kattints, és olvasd el Básti Julival készült interjúnkat is!

Tetszett, inspirált? Oszd meg másokkal is!

Facebook
Twitter
Pinterest
LinkedIn