A pszichológia az egyoldalú kötődést egy médiaszemély iránt, mint paraszociális kapcsolatot, már az 1950-es években definiálta. A rajongás, mint túlzott imádat, azonosulás természetét azonban csak a 2000-es évektől kutatja. A rajongó, az efféle erős érzelmi elköteleződés során gyakran jelentős időt, pénzt és személyes szabadságot szentel példaképének. A kérdés csak az, hogy mennyit? Ennek megválaszolására a jelenség széles spektrumon írható le: az egészséges lelkesedéstől a problémás viselkedésig.
Mikor kezdődik, mely életkor sajátja leginkább a rajongás?
Kutatások alapján leggyakrabban serdülőkorban jelenik meg, jellemzően 11-15 éves kor között, az identitásfejlődésünk normális, természetes részeként. Ilyenkor a fiatalok egyik központi feladata annak megválaszolása: „ki vagyok én?”. A hírességek ebben az identitáskeresési folyamatban kapaszkodót nyújtanak, hiszen jól körvonalazható értékeket, életstílust és viselkedési mintákat képviselnek. Szintén ekkor jelenik meg az idealizációra való hajlam is. Ahogy csökken a szülői minták kizárólagossága, a tinédzserek elkezdik külső modellekből is felépíteni önmagukat, ami tovább kedvez a rajongás kialakulásának.
Mi áll a rajongás hátterében?
Kialakulása többtényezős, de legfontosabb elemei az önértékelés és az identitáskeresés. Egyrészt az alacsonyabb önértékelésű egyének hajlamosabbak sikeres hírességekért rajongani, akik megtestesítve mindazt, amilyennek ők is látni szeretnék magukat, ideális énképként szolgálnak. Másrészt, legfrissebb kutatásainkban arra is rámutattunk, hogy a rajongás az énkép stabilitásával is összefügg. Tehát ha még keresem, hogy ki is vagyok, nem annyira biztos a magamról alkotott kép, akkor is nagyobb a valószínűség a fokozott rajongásra. Emellett kötődési mintázatok, kapcsolataink minősége is meghatározó, hiszen ezek a kapcsolódások részben pótolhatják a hiányzó vagy bizonytalan interperszonális kötődéseinket. És fontos szerepet játszanak a kognitív-érzelmi mechanizmusok is: az idealizáció során a rajongott személyt ugyanis hibátlannak is láthatjuk.
Milyen formái alakulhatnak ki a rajongásnak?
A rajongásnak számos pszichológiailag hasznos funkciója van. A rajongott személyek inspirációt, motivációt és érzelmi biztonságérzetet is adhatnak, segíthetnek a magány csökkentésében, az identitás formálásában, ahogy már említettük is. Emellett közösségi élményt is átélhet általuk a rajongó egy fandomon, rajongói táboron keresztül. Ám különböző szintjei léteznek ennek az érzelmi magatartásnak. A hírességek iránti rajongás mértékét a szakirodalm három dimenzióban határozta meg. Az első a szórakozás-társas szint elsősorban az ártalmatlan, társas környezetben végzett rajongói tevékenységet fedi. Ez az a szint, ahol a legtöbb ember rajongása mozog. A második, vagyis az intenzív-személyes szinten már erősebb érzelmi bevonódás jellemző. Ebben az esetben a hírességet már akár közelinek érezhetjük magunkhoz, az ő sikere a mi sikerünk is. S csak az igen ritka, harmadik fokozat az, ami már a borderline–patologikus szint, mely kontrollvesztéshez, extrém viselkedésekhez vezet. A rajongás kialakulása kapcsán, munkatársaimmal végzett friss kutatásaink rávilágítottak egy érdekességre: a rajongás szerkezete a különböző kultúrákban nagyon hasonló. Vagyis a hírességek iránti kötődés egy általános, több kultúrában is hasonlóan megtalálható emberi jelenség lehet.
Mikor válik a rajongás problémássá?
Mivel a rajongás tehát, a természetes, ártalmatlan érdeklődéstől kezdőden széles skálán mozog, a kérdés nem az, hogy valaki rajong-e, hanem az, hogy milyen mértékben és milyen funkcióval? A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy az intenzívebb, személyesebb jellegű rajongás már összefüggésbe hozható bizonyos pszichológiai kockázatokkal, több szorongással, depresszív tünettel és alacsonyabb pszichológiai jólléttel. Ám az efféle problémásabb működés sem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan alakul ki. Intő jel lehet például, ha a rajongás egyre több érzelmi energiát köt le, ha a hírességhez kapcsolódó tartalmak fogyasztása már a mindennapi feladatok vagy emberi kapcsolatok rovására megy, vagy ha az egyén hangulata túlzottan a rajongott személy történéseitől függ. Szintén fontos jelzés, amikor a „vágyott” kapcsolódás immár „valós”, kölcsönös, kapcsolatként él az egyén fejében. Míg tehát, az egészséges rajongás inspirál, örömet ad és kiegészíti az életet, a problémás beszűkíti és helyettesítheti a valós kapcsolatokat.
Fotó: Getty Images
